Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMiklósa Erika a visszavonulásról: „35 évig annyit voltam színpadon, hogy én már nem erre vágyom”
További Kultúr cikkek
- 36 év után visszatért Salman Rushdie műve az indiai könyvesboltokba
- Van egy ország, ahol az emberek boldogok azért, mert oda születtek
- Rendkívüli turnéra indítják Olaszország egyik legféltettebb gyűjteményét
- Tilda Swinton rangos elismerést vehet át
- Felrobbantott Duna-híd Esztergomban – így telt Magyarország legborzasztóbb karácsonya
Az opera-énekesnővel a Bors készített interjút pár napja, a 11. Televíziós Újságírók Díjátadóján. Az eseményről az Index is közölt egy videós anyagot.
Miklósa Erika – akit a legjobb zsűritag kategóriájában díjaztak az eseményen – azt mondta a Borsnak: „Egy új szakasz kezdődött az életemben tavaly, a tanítás és a mentorálás felé kacsintottam, de kacsingatok tulajdonképpen már évek óta. Most pedig már kirajzolódni látszik, hogy ez az életutam. Ha lehet ilyet mondani, az ember egészségesen akar majd egyszer elbúcsúzni a színpadtól, és ez egy nagyon jó jövőkép lehet. Illetve jelen már. A tapasztalatátadás.”
Azt gondolom, hogy fontos, hogy az ember szolgálatára legyen a jövő generációjának. A fiataloké a jövő. És ebben oroszlánrésze van azoknak, nekünk, akik nagyon sok tapasztalatot szereztek. Úgy gondolom, hogy nagyon nagy szükség van ma ránk. Szerintem a fiatalok el vannak bizonytalanodva, kell nekik az útmutatás, az irányba helyezés. Én abszolút ennek a szolgálatában vagyok és leszek
– mondta Miklósa Erika. A Bors ezután megkérdezte, hogy valóban a visszavonulását tervezi-e, mire az operaénekesnő azt válaszolta:
„Nem búcsúzkodom, de szerintem ha egészségesen gondolkodik valaki, akkor nem hiszi azt, hogy ő örökké a színpadon fog létezni. Én szeretnék úgy megmaradni a színpadon emlékként, akire jó volt ránézni, akit jó volt hallgatni. És hát… 35 évig annyit voltam színpadon, hogy én már nem erre vágyom. Az a vágyam, vagyis úgy látom magam a jövőben, hogy fiatalokkal vagyok körülvéve, dolgozunk, ütjük a vasat… És nagyon tetszik ez a kép” – válaszolta az operaénekesnő, aki nemrég egy tehetséggondozási díjat is alapított.