„Mit lehet Tatáról elmondani három percben?” – ezzel a kérdéssel fordult művésztársaihoz Kiss János Kossuth-díjas táncművész a 93 éves Novák Ferenc akadémiai székfoglalója előtt a Makovecz Imre-terem előtt a Magyar Művészeti Akadémián.
Csak egyet: a legnagyobb!
– tanácsolta neki valaki. Így indította Novákról szóló laudációját a Kossuth-díjas balettművész, majd viccesen azt mondta, hogy ezzel vissza is ül a helyére. Persze nem ezt tette, hanem belevágott mondandójába.
Felsorolta a díjait, érdemeit, honnan indult, hogy megalapította azt a műhelyet, ahonnan a magyar néptánciskola útjára indult, s amely számos kiváló táncművész alma matere volt. Elmondta, igazán megtisztelőnek tartja, hogy mestere, barátja felkérte felkérte őt a laudálásra.
Novák Ferenc második alkalommal lett az MTA rendes tagja. Először 1996-ban, de 2012-ben az egyik közgyűlés botrányba fulladt. Történt ugyanis, hogy az akadémia elnöksége nem engedte, hogy felolvassák a vezetést kritizálók levelét, és egy kilépő tag megjegyzéseit. Akkor Bukta Imre képzőművész, Korniss Péter fotós és Tompa Gábor színházi rendező mellett Novák Ferenc is kilépett. Az MMA köztestülete 2023. május 24-i közgyűlésén egyebek mellett úgy döntött, hogy húsz, Nemzet Művésze címet viselő művészt – különleges eljárásban – rendes taggá választ, köztük őt is.
Eztán Novák Ferenc következett, aki székfoglaló előadásának A tánc társadalmi szerepe Széken címet adta. Szék egy csodálatos falu, mondta, majd elmesélte, hogy az erdélyi településen ő 1958-ban volt először, és amit akkor látott, tapasztalt, átélt, a hetvenes évek végéig még létezett, de ma már nincs.
„Széket jelenleg egy holland ember tartja fenn, aki beleszeretett Korniss Péter Székről szóló könyvébe, amelyet Amszterdamban vett meg. Beleszeretett a faluba, ahogy a fotókat nézte. Olyannyira, hogy odalátogatott, végül pedig le is telepedett és megállapodott ott. Mára egy európai falu lett, turisztikai központ, ahová özönlenek az emberek.”
Amikor Novák Ferenc először odalátogatott, megértette, mi teszi varázslatossá a helyet. „A helyiek még teljes népviseletben jártak. És az a szokásrend, amelyben éltek, századokkal előbbről való volt, de a mai Szék már nem felismerhető abban a formában.
A falu három utcára oszlott, amelyek elkülönültek egymástól, az elejük viszont a település központjában találkozott, ahol a kocsma is volt. A helyi kisfiúkban hamar tudatosult, hogy egyszer majd csak a velük egy utcában élő három-négy lány közül választhatnak maguknak feleséget, amelyhez tartották is magukat. Miközben a három utca gyerekei tökéletesen ismerték egymást, mert mindenhová együtt jártak: iskolába, templomba, meg később a kocsmába.
A szokásrend megkívánta, hogy az utcák között csak endogámikusan házasodhattak. A forrószegi lány nem mehetett hozzá a felszegi fiúhoz. Az endogámikus házasságok vége aztán nem kevésszer tragédiákat szült.
Novák Ferenc széki Rómeó és Júlia – Forrószegiek című táncjátéka az egyik ilyen tragédiát mutatja be.
A történet szerint a felszegi fiú és a forrószegi lány egymásba szeret. A lány bátyja azonban nem tűri, hogy ők szeretők lettek. Novák elmagyarázza, a szerető ekkor még nem azt jelentette, hogy a fiú és a lány között szexuális kapcsolat is van. Szóval a históriában a lány fiútestvére kiagyal egy gyilkos trükköt.
Fogott egy fehér inget, összevérezte, megmutatta a húgának, s azt mondta neki, hogy ez a szerelméé, aki meghalt. A felszegi fiú erről tudomást szerzett, és rohant a lányhoz jelentkezni, hogy él, de mire odaért, addigra a kedvese fájdalmában felakasztotta magát.
A székfoglaló előadáson az is kiderült, hogy a falu az ősidőkből származik, és a környékén már a rómaiak is sót bányásztak, mondta a legendás művész. „Később Zeeg néven István király oklevelében is szerepel már a falu. Majd Hunyadi Jánosnak rendelkezési joga volt a sóbányához, amely mára megszűnt. Egy sós vizű tó maradt, amelyet a székiek használnak. A szegényebbeknek pedig nem kell sót venniük, ők ezzel sózzák az ételeiket.”
Novák Ferenc akadémiai székfoglalóját stílusosan zárta: „Tisztelt akadémia, 27 másodperc maradt, betartottam az időt.”
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
