Lakner László a magyar neoavantgárd élő klasszikusai közé tartozik, és nemzetközi szinten is a legismertebb magyar művészek között tartják számon. Művei számos hazai és nemzetközi magán- és közgyűjteményben megtalálhatók. Így például a berlini Neue Nationalgalerie-ben, a kölni Museum Ludwigban és a firenzei Galleria degli Uffiziben is.
Lakner László Barikád című alkotása most bekerült a párizsi Centre Pompidou kollekciójába. 1972-ben készült a festmény, amely a Kossuth-díjas művész fotórealista korszakának kulcsművei közé tartozik.
Az első verziója az esseni Folkwang Museum tulajdonában van, a forradalom emlékműveként értelmezhető. Az 1968-as párizsi diáklázadásokra utal, ugyanakkor rejtetten az 1956-os budapesti forradalmat is megidézi – írja a HVG.
A lap szerint az „utcakő a minimal art kockamotívumának újbaloldali szellemiségű, politikailag elkötelezett változata, amely a szocialista realizmus toposzára, a «proletariátus fegyverére« is utal.” A festmény a múzeum Közép-Európai Akvizíciós Bizottságának közvetítésével lett a neves intézmény gyűjteményének egyik darabja.
Az első művészek között volt, akik újragondolták és újraértelmezték ezt a motívumot, amely több neves magyar művész konceptuális alkotásaiban is visszatér. A Barikád az absztrakt struktúraábrázolások és a társadalmi érzékenységű realizmus szintézise.
Lakner 1972-ben, 1976-ban és 1990-ben is szerepelt a Velencei Biennálén, 1977-ben a kasseli Documentán, 1979-ben pedig a Sydney Biennálén. 1976-ban elnyerte a Német Kritikusok Díját, 1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
