L. Simon László: Fizikai képtelenség megcsinálni, amit az Index írt

Az Index birtokába jutott tervezetről kérdezte L. Simon Lászlót, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori főigazgatóját, kulturális államtitkárt az ATV műsorvezetője, Szöllősi Györgyi az Egyenes beszéd hétfő esti adásában.

Nem olvastam a tervezetet. Volt egy munkaanyag, amit még főigazgatóként olvastam, abban nagyon sok jó és előremutató dolog volt. Hogy a mostani tervezetben – ha van – mi van, azt én nem tudom

– mondta ezzel kapcsolatban az államtitkár, aki később korrigálta magát, mondván: „azt olvastam, amit a sajtóban írtak róla, de egyáltalán nem biztos, hogy az el fog jutni a kormányig.”

Fizikai képtelenség

Az adásban L. Simon arról is beszélt, hogy korábban neki is volt egy koncepciója a múzeumi rendszer átalakítását illetően, de ami a kormány elé eljutott, azt végül mégsem fogadták el.

Ez a politikában megszokott dolog. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy az, amit az Index megszerzett – nem tudom, mikori változat − az fog végül a kormány elé menni

– hangsúlyozta, majd Csák János bejelentését hozta fel, aki beharangozta, hogy létre fog jönni a Széchényi Ferenc Közgyűjteményi Központ, azonban ez megváltozott, és mégsem az lesz, hanem Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ. „Talán mert a Nemzeti Múzeum mégiscsak 1802 óta létező intézményünk, másrészt sokkal egyszerűbb egy meglévő intézménybe integrálni a többit, mint egy újat létrehozni” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy ha mégis megvalósulna a totális központosítás, az jó vagy nem jó, így felelt:

Fizikai képtelenség megcsinálni, amit az Index írt.

A választások előtt nem kerül a parlament elé?

Úgy véli, számolni kell részben politikai ellenerővel – még kormánypárti oldalon is –, amit a székesfehérvári polgármester példájával támasztott alá, aki nyilvánosan hangot adott annak, hogy nem támogatja az ötletet.

Abban is biztos vagyok, hogy az önkormányzati választásokig ilyen tartalmú törvényjavaslat nem is fog bekerülni a parlament elé. Hogy utána milyen törvényjavaslat kerül be, az pedig attól is függ majd, hogy milyen lesz az önkormányzati választáson a Fidesz szereplése. Tehát én nagyon óvatos lennék.

Kifejtette, hogy nagyon károsnak tartja, ha valaki a minisztérium alkalmazottai közül kiszivárogtat egy ilyen törvénytervezetet ebben az „embrionális állapotában”.

Szöllősi Györgyi ezek után felolvasott egy részletet Csák János Indexnek adott interjújából, amelyben a készülő kulturális törvény céljáról van szó. Eszerint „a teljes kulturális ágazat egységes rendszerbe helyezése, (…) az intézmény- és tevékenységrendszer, a támogatások és irányítási területeinek összehangolt és egységes keretszabályozása”.

Az új jogszabály az alábbi három törvényt váltja ki, illetve integrálja:

• Az 1997. évi CXL. törvényt a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és közművelődésről.
• A 2008. évi XCIX. törvényt az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól.
• A 2019. évi CXXIV. törvényt a Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamit egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról.

Mindemellett egy sor törvényt kell módosítani ahhoz, hogy ez az egységes rendszer ki tudjon épülni.

L. Simon László erre úgy reagált: „az egész kérdést leüthetném azzal, hogy nem olyan régen a Művészeti Akadémián, az akadémikusi székfoglalóm címe az volt: Művészi szabadság és intézményi autonómia. Ez nagyjából jelzi azt, hogy én miképpen gondolkodom az intézményi rendszer jelenéről, meg a jövőjéről is.”

Szerintem nagyon fontos, hogy diverzifikáció legyen, és hogy minél nagyobb autonómiát adjunk a szervezeteknek, intézményeknek, miközben egyébként az állam kultúrafenntartó szerepében az is benne van, hogy egy sor dolgot szabályoz, és beleszól, hiszen javarészt az állam finanszíroz

– vélekedett.

Hogy a törvényjavaslat megoldhatná-e a múzeumok helyzetét, arra ismét „nem olvastam” válasz érkezett, majd így folytatta: „Az integráció önmagában nem old meg semmit sem, ha nincsen hozzá forrás. Sőt a nagy rendszer-átalakító intézkedések először pénzkiadással járnak. Ezért vagyok óvatos az országos intézmények integrációjánál is. (...) Nem vagyok integrációellenes, csak ezt racionálisan kell megcsinálni.”

Az egykori főigazgató innentől részletesen beszélt még a szerinte helyes múzeumi összevonásokról és működésekről. Majd azzal zárta mondanivalóját, hogy „van lépéskényszer, mert sok minden nem működik”.