A Rózsavölgyi Szalon produkcióit rendszerint szívébe zárja a közönség, de a teátrum falain kívül is jó követni őket, speciel a közösségi médiában, ahol olyan ritka emberi, személyes és szeretettel teli posztokkal értesítik a nagyérdeműt, amelyek erősítik a lelket, és amelyeken jó megpihenni.
Ez áradt a Rózsavölgyi legutóbbi Facebook-posztjából is, amelyben arról számolnak be, hogy meghívásukra Karikó Katalin Nobel-díjas tudós meglátogatta A díj című előadásukat. Azt írták, hogy minden pillanat, amelyet vele tölthettek az előadás előtt és után, felemelően fantasztikus volt. „Minden érdekelte a színházunkról. Az is, hogyan bukkantunk rá A Díj című darabra, hogyan választottuk ki a színészeket, a rendezőt…” – írták.
Az előadás végén a tapsot megszakítva Seress Zoltán – aki a Nobel-díjas Otto Hahnt játssza – köszöntötte Karikó Katalint, és színpadra kérte. A nézők nagy része állva tapsolta a professzor asszonyt. Aki aztán elmondta, mindig zavarban van, amikor hirtelen mondania kell valamit, de... és arról beszélt, milyen nagyszerű A Díj, mennyi gondolat van benne...
Karikó Katalin a két szereplő – Lise Meitner és Otto Hahn – történetének margójára elmesélte, neki nem kellett megosztania a labort mással, egyedül dolgozott, ezért nem is mondhatta más, hogy ő jött rá valamire, sőt még a hűtőt is saját maga olvasztotta le, asszisztensei sem voltak.
A Nobel-díjas tudós arról is beszélt, hogy amikor díjat kap, abban a díjban nem csak ő van: mindig beleérti azokat a kutatókat, tudós elődöket is, akik korábban már elindítottak egy folyamatot, a kísérleteket, amelyek őt is terelték, és a felfedezésig juttatták. Hiszen a tudomány közös, és minden kutató hozzátesz valamit. Ő leginkább azt nézi, hogyan tud jót tenni az emberekért.
A posztból kiderül, hogy Karikó Katalint a színfalak mögött is köszöntötte a Rózsavölgyi Szalon csapata. Aztán visszamentek vele a nézőtérre, ahol még elég sokan ültek, Karikó Katalin pedig beszélgetni kezdett a nézőkkel.
Lenyűgöző este volt. És jókedvű is. Elképesztően jó humora van Karikó Katalinnak. Egy szellemes és játékos tudós. Köszönjük, hogy eljött hozzánk, köszönjük, hogy kicsit közel engedett minket magához. Hálásak vagyunk, hogy a meghívásunk miatt később indul vissza Amerikába.
A poszthoz még ennyit fűztek hozzá: „Pár hete a szintén Nobel-díjas Krausz Ferenc járt nálunk. Őt is megszerettük. Nagyon. Akkor üzent Karikó Katalinnak: »Barátsággal gondolok Rád.« Karikó Katalin most visszaüzent: »Én is szeretettel gondolok Rád«.”
Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus szintén A Díj című előadást nézte meg. A teátrum erről is a posztolt a közösségi médiában. Mint írják, az Otto Hahn Nobel-díjas kémikust játszó Seress Zoltán a taps végén – kis figyelmet kérve a nézőktől – felidézte az első jelenetét, amelyben ő – az 1946. december 10-én Stockholmban, a Nobel-díj átvétele előtti órákban játszódó történetben – azt mondja:
Itt igen magas az egy négyzetméterre jutó Nobel-díjasok száma. – Seress Zoltán hozzátette: – Ma este Magyarországon a Rózsavölgyi Szalonban alighanem a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó Nobel-díjasok száma. Hiszen jelenlétével megtisztelt minket Krausz Ferenc professzor... És mi boldogok vagyunk...
A közönség tapsolt és bravózott, áll a bejegyzésben, amelyből az is kiderül, hogy Krausz professzor azt mondta: „Ma este csakis az előadásnak jár a taps.”
A Díj című előadásról korábban kritikát is írtunk, valamint a történetnek is utánamentünk.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
