Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMElőkerült Hemingway egyik levele, amiben megírta, hogyan lehet örökké élni
További Kultúr cikkek
- Majdnem műkincségetés lett a vége, de szerencsére valaki észbe kapott
- Az ő kezükben a jövő nemzedéke, munkájuk most mégis másfajta gyümölcsöt hozott
- Az államtitkár még a Bibliát is átíratná
- Se pénz, se párbeszéd, kifakadt a 75 éves szakmai szervezet
- Az Eurimages támogatásával készül rajzfilm Szabó Magda regényéből
Ernest Hemingwaynek volt egy keményen italozó, macsó imázsa, szeretett vadászni és bikaviadalokra járni, de most a nagylelkű és gondolkodó oldalára is fény derült, amely korábban kiadatlan leveleiben mutatkozik meg.
Ahogy a Guardian írja, az 1930-as évek közepén a regényíró, aki akkoriban haditudósító volt, őszinteséggel és humorral bátorította a feltörekvő írókat. Azután, hogy 1929-es háborús regényével, a Búcsú a fegyverektől című művel hírnevet szerzett, levelezései azt mutatják, hogy többször is tanácsokkal és bátorításokkal – valamint saját szakmájába való betekintéssel – szolgált feltörekvő fiatal regényíróknak.
Egy 1934-es levelében ezt írta: „A regényírás igazi titka az, hogy mindig benne maradj a cselekményben, mint egy ló. Ne hagyd, hogy az az átkozott ló elszaladjon veled, folyamatosan versenyezned kell vele. És mindig állj meg egy érdekes ponton, amikor még tudod, hogy mi fog történni. Onnan folytathatod másnap, és másnap stb. Soha ne írj ki magadból mindent ezekben a fellángolásokban. Csinálj egy bizonyos mennyiséget minden nap vagy kétnaponta, és mindig ott állj meg, ahol érdekes a történet, és amíg jól haladsz.”
Őszinte kritika
Természetesen Hemingway nem csak pozitív kritikákat fogalmazott meg:
Azt hiszem, jobban szeretnéd, ha tökéletesen őszinte lennék, így is lesz! Így nem lehet regényt írni
– írta Arnold Gingrichnek, aki regényíró akart lenni. Akkor még fiatal, feltörekvő szerkesztő volt, aki 1933-ban elindította az Esquire magazint, valamint részt vett Hemingway vadászati és horgászati kalandjaiban.
Hemingway 1936-ban írt egy ismeretlen, kezdő írónak, Joseph Hopkinsnak, és azt mondta neki:
Figyelj! Ha meghalsz, halott vagy. De ha tudsz még néhány jó történetet írni, soha nem fogsz meghalni. Van elég tehetséged ahhoz, hogy elhülyéskedjek azzal, hogy megpróbáljam a műveidet kiadatni.
Így is lett, Hemingway aztán Hopkins egyik történetét elküldte Gingrichnek, aki meg is jelentette. A levelezés a hamarosan megjelenő The Letters of Ernest Hemingway: Volume 6 című könyvben lesz olvasható, amelyet Sandra Spanier, Verna Kale és Miriam B Mandel szerkesztett, és a Cambridge University Press ad ki.
A 17 tervezett kötet közül a legújabb 1934-től 1936-ig terjed, 366 levél található benne, amelyek 116 címzettnek szólnak. Mindent lefednek az Afrikai vadásznapló című ismeretterjesztő könyvétől a nagyhalas horgászatáig.
Spanier, a Penn State Egyetem professzora a következőképpen nyilatkozott a feltörekvő íróknak szóló leveleiről:
Hemingway csapongó, fanyar személyisége jól ismert. Ez egy nagylelkűbb és reflektívebb oldala. Nagyon komolyan vette az írást. Gingrichcsel levelezett a leggyakrabban ebben az időszakban. Az írások azt mutatják, hogy Hemingway elmélkedő és bölcs, ötleteket ad arra, hogy mi lehet hasznos egy író számára. Hemingway új oldalát mutatják meg azoknak, akiknek sztereotip nézeteik vannak vele kapcsolatban, amelyeket ő maga állandósított.
A zord külső mögött
Hemingway levélben reagált arra is, amikor Gingrich Cast down the laurel című könyvét dicsérte a sajtó:
Kétségtelen, hogy most nagy sikert aratsz, és irodalmilag fontos vagy. Milyen érzés? De az isten szerelmére, ne hagyd, hogy a vélemények bármit is jelentsenek számodra, különben két évbe telhet, mire túl leszel rajta. A könyv pontosan ugyanaz, mint amikor befejezted, és onnantól kell folytatnod az írást... Intelligens srác vagy Arnold, sok tehetséggel.
A levelek és ahogy a szívén viselte kollégái sorsának alakulását, arra engednek következtetni, hogy a magának való, bohém zseni mögött egy törődő, segítőkész és alkalmanként humoros jellem rejtőzött.
(Borítókép: Ernest Hemingway író pózol egy portréhoz nagyvadvadászat közben 1952 szeptemberében Kenyában. Fotó: Earl Theisen / Getty Images)