A rendőrök nagy erőkkel keresik az eltűnt nőt

Nem könnyű feladat annak eldöntése, melyik polcra kerüljön Jeneva Rose Hiba volt idejönnöd című könyve. A misztikusra tervezett borító, a hangzatos méltatások – amely szerint a szerző a csavarok királynője, és a rejtélyek lapról lapra berántják az olvasót – azt sejtetik, hogy valami nagyon izgalmas olvasnivalót vettünk a kezünkbe. A thriller műfaja sok mindent megenged, így nehezen behatárolható, mitől jó vagy rossz egy ilyen típusú történet – és nyilván nem kell mindent a Carrie-hez vagy a Ragyogáshoz mérni.

Az ajánló így szól:

Ez részben megnyugtató, mert a zombik sem filmen, sem könyvben nem kedvenceim, ugyanakkor elültet valami olyat a fejemben, hogy őrült izgalmakban lesz részem. És az első oldalakon kapunk is egy keveset a borzongásból. Bár a rövidke epizód nem felépített, de működik a „nő egyedül az országúton veszélybe kerül” kissé elcsépelt formulája. Együtt izgulunk a főhősnővel, hogy sikerül-e kikecmeregnie a helyzetből, és mert igen, várjuk a következő adrenalinbombát.

Erotika a köbön

Ám nem jön. Sőt. A feszültségnek semmi nyoma, így hamar el is felejtjük, hogy elvileg thrillert olvasunk, hiszen már meg is kapjuk az újabb banális képet: gyönyörű, okos nő érkezik a jóképű, egyedül élő férfi házába nyaralni. Azonnal izzik közöttük a levegő – pont, mint egy Romana-füzetkében. És meg kell mondani, maradunk is ezen a vonalon. Pillantások, érintések, simulások, erotika minden mennyiségben. Semmilyen fenyegető előérzetet nem sugallnak a karakterek, semmiféle kétség, bizonytalanság nem árad a lapokról, rejtélyről nem is szólva. Hogy a hegyek ölelésében nincs térerő, nem működik a wifi, azt mindnyájan megtapasztalhattuk már, fel se vesszük. De még a feltehetőleg baljós jelnek szánt lelakatolt alagsori ajtó se rántja össze a gyomrunkat.

Az egyetlen dinamikai elem abban áll, hogy az író a két főszereplővel meséltet, egyes szám első személyben. Hol Grace beszél, hol Calvin fejébe látunk bele. De mindkettő viszonylag normális. Érzékelhető ugyan némi túlzott érdeklődés a férfi részéről, de voltaképpen miért is ne pörögne be egy, az isten háta mögött magányosan élő farmer a dögös New York-i nőtől? Kettejük vonzalmának szépen alakuló ívébe csak egy kissé féltékeny ex hoz némi izgalmat, de nem a Végzetes vonzerő őrületének szintjén, így

A hetvenedik oldal hozza el a fordulatot – gondolnánk, amikor egy sikoly hasítja ketté az éjszakát, de ez éppoly hamar kioltódik, mint ahogyan érkezik. Lóg a levegőben, és legalább ilyen érthetetlen az a jelenet is, amelyben Grace egy tetemekkel teli gödörbe esik. Nincs kibontva, nem szól semmiről, ráadásul a későbbiekben sem kapcsolódik semmilyen szálhoz.

De hova tűnt Briana Becker? 

Az első valóban nyugtalanító jelre egészen a 127. oldalig kell várni, ahol megjelenik a helyi seriff, és egy eltűnt nő után érdeklődik a ház tulajdonosától. Bosszantó, de még itt is csak belengeti a szerző az esetleges rejtélyt, és innentől is lassan halad, mert úgy hatvan-hetven oldalanként kapunk egy-egy újabb különös sztorit, szereplőt, történést. És bár értékelendő, hogy végre beindul a cselekmény, nem jönnek meghökkentő fordulatok, majdhogynem kiszámíthatók a fejlemények, megfejtések. 

Ezen a ponton természetesen nem mesélhetünk tovább, hogy le ne lőjük a végkifejletet, de azt kell mondanunk, akár meg is tehetnénk, mert rettentő nagy dobást nem tartogat a regény, még a csattanók csattanójának szánt utolsó lapokon sem. Királynő ide vagy oda…

Ha az ember sok Hitchcock-fimet látott, és Stephen King, valamint Robin Cook könyvei mellett olyan történeteket olvasott, mint a Rajzás, A lepkegyűjtő vagy Az ötödik Sally, akkor Jeneva Rose regénye kevés lesz az idegek borzolásához. Ha viszont valaki még csak most ismerkedik a műfajjal, és

Bánni nem bánjuk a rááldozott időt, mert olvasmányosan megírt és a szellős tördeléstől könnyen fogyasztható a sztori, de ha elhisszük, amit írótársa állít, vagyis hogy a Hiba volt idejönnöd Jeneva Rose eddigi legjobb regénye, akkor az ezt megelőzőekhez nem nagy kedvvel nyúlnánk.

Jeneva Rose: Hiba volt idejönnöd
Fordította: Vraukó Tamás
Magnólia kiadó, 2024
352 oldal

(Borítókép: Németh Kata / Index)