Szembekerültek koruk ideológiájával, az állásukba került

„Amióta zajlik az oktatás- és tanárválság, a szolidaritásnak ilyen fokú szervezett és érzelmileg telített gesztusát még nem tapasztaltuk” – ezt mondta egy kirúgott tanár Az utolsó osztálykirándulás című előadásról, ami a Radnóti Színház és a Publicis Groupe Hungary közös projektjeként valósult meg. 

Ödön von Horváth harmincas években írt, a két háború közötti Németországban játszódó kisregényei – az Istentelen ifjúság és a Korunk gyermeke – alapján készült az Istentelen ifjúság, a darabot Sándor Júlia és Hárs Anna írta színpadra, Nagy Péter István rendezővel közösen.

A színház közleménye szerint az előadás egy tanár hányattatásait mutatja be, aki szembekerül kora ideológiájával és oktatási rendszerének propagandisztikus, igazságtalan mivoltával, ezáltal elveszíti a hivatását, de morális tartását talán megőrizheti.

Fiatalok morális dilemmái

Kováts Adél, a Radnóti Színház igazgatója elmondta, hogy bár a témával folyamatosan foglalkozott a sajtó, a pedagógusok és a gyerekek közötti elszakított kötelékek lélektani hatásáról kevesebb szó esett. „Ezzel az eseménnyel szeretnénk ráerősíteni a téma aktualitására, különösen most, a ballagás, érettségik és felvételik időszakában.

Nem véletlenül az Istentelen ifjúság köré épült az ötlet, hiszen a színdarabban erős párhuzam fedezhető fel a korabeli és a mai magyar viszonyok között, legyen szó az oktatás helyzetéről, a fiatalok morális dilemmáiról vagy a tanárok megbecsültségéről

– fogalmazott a színigazgató.

Szimbolikus búcsú

Az utolsó osztálykirándulás fő célja az volt, hogy újra összehozza az egymástól elszakított iskolai közösségeket, lehetőséget adva a diákoknak, hogy méltóképp vegyenek búcsút volt tanáraiktól. Egy zárt körű díszelőadásra hívtak meg számos kirúgott vagy felmondott tanárt, akiknek nem volt lehetőségük végigvinni osztályaikat.

Amikor az előadás végén harmadszorra is felment a függöny, saját volt diákjaikat pillanthatták meg a színpadon, akik Presser Gábor és Adamis Anna Valaki mondja meg című dalával búcsúztak el tőlük. Az énekléshez a nézőtéren maradt diákok és maguk a színészek is csatlakoztak. Ezt a szimbolikus búcsút, ami az ő közös történetükből kimaradt, ezen a különleges estén mégis lehetőségük volt átélni.

Kováts Adél megfogalmazása szerint gondos szervezés kellett hozzá, hogy titokban maradjon a tanárok előtt az akció. Sokat beszélgettek az előadás előtt, felajánlotta a színház segítségét, bár a saját eszközeikkel és a Radnóti Ifjúsági Műhely munkájával évek óta támogatják a diák- és pedagógustársadalmat.

„Ezzel a tiszteletadással a jelenlegi és volt tanárok vitathatatlanul fontos munkáját akartuk fókuszba emelni, amivel hozzájárulnak ahhoz, hogy az ifjúság és társadalmunk megőrizze morális tartását. Rengeteg segítséget kaptunk a jelenleg is aktív pedagógusoktól, a Tanítanék Mozgalomtól, a Publicis Groupe-tól, a 235 Productionstől, és természetesen a diákoktól, akiknek ezúton is szeretnénk a köszönetünket kifejezni” – tette hozzá.

A nem mindennapi esemény a színház előcsarnokában több rögtönzött osztálytalálkozóval folytatódott, ahol az este főszereplői hosszú hónapok után újra találkozhattak.

„Megrendítő volt és felemelő. Megrendítő, ha belegondolok a magyar oktatás jövőjébe, és felemelő, ha belenézek a gyerekeim okos és világot megváltó tekintetébe. Felejthetetlen élmény volt, nem gondoltam, hogy ma erre jövök ide a Radnótiba. Most majd ide is ezer szállal kötődöm” – mondta búcsúzóul egy hajdan volt tanár.