Meghalt Quittner János táncművész
További Kultúr cikkek
- Gyurcsány Ferenc karácsonyi DJ-nek állt
- Nagy Csaba titka életre kelti a karácsonyt
- Margócsy István: A társadalmi problémák feldolgozása nem értelmiségi társaságokban zajlik
- A gyomrunk is összeszorult, miközben a testvér szenvedését néztük
- Harmincöt éves titokra derült fény a Reszkessetek, betörők!-kel kapcsolatban
82 éves korában meghalt Quittner János táncművész – adta hírül a Csallóközi Táncegyüttes, illetve a Pátria Rádió.
Mint írták, Quittner János már középiskolás korában eljárt a pozsonypüspöki táncpróbákra a Felső-csallóközi Népi Együttesbe, később pedig Somorjára, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttesbe. 1969-ben Pozsonyban a Csemadok néptánc szakelőadója volt, amikor létrehozta a Szőttes Kamara Néptáncegyüttest. 1977-ben szerezte meg diplomáját a pozsonyi Színház- és Zeneművészeti Főiskola koreográfus-rendező szakán levelező tagozaton.
1983 márciusában, mivel nem látta biztosítottnak a Szőttes jövőjét, nem tért haza élete első Nyugat-Európai útjáról. Családjával együtt 1983 végén kivándorolt Ausztráliába. 1984-től 87-ig Melbourne-ben gyári rakodómunkásként dolgozott, de már az első kint töltött évben létrehozta az Új Szőttes Néptáncegyüttest és a Melbourne-i Magyar Központ segítségével a gyári munka mellett tánciskolát vezetett.
Később óraadó tanárként dolgozott több ausztráliai tánciskolában. 1985-től vezette a tanítványai által alapított Melbourne-i „QUJ” Charakter & Folkdance Theater-t. Ausztráliában koreografált nemcsak a magyar, hanem a szlovák, horvát és egy őshonos „abo” táncegyüttesnek is.
István, a király Ausztráliában
1990-ben tért vissza. Egy évvel később elnyerte az Ifjú Szivek igazgatói posztját, ahol 1993-ig tevékenykedett. 1994-ben Németországban a Szerb Nemzeti Együttesnél dolgozott vendégrendezőként, közben a Magyar Állami Népi Együttes igazgatójának művészeti tanácsadójaként is tevékenykedett.
1995-ben visszatért Ausztráliába, tovább folytatja munkáját a „QUJ” Charakter & Folkdance Theater-ben és elkezdi szervezni, rendezni a C.U.B. Malthause Theater-ben az István, a király rockopera ausztrál verzióját. 1996 végén újra visszatért Európába, ahol rendez Németországban (Alvó lovagok), forgatókönyvet ír és megrendezi a Rege és üzenet című műsort a Gombaszögi Kulturális Napokra, valamint megírja, megrendezi a dunaszigeti „Tündérrózsa” Hagyományőrző Egyesületnek a Tüzet gyújtunk, szeretetet osztunk című táncszínházi produkciót.
2006-ban a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tüntették ki, 2010-ben megkapta a Csemadok életműdíját, 2011-ben pedig a Szlovák Köztársaság Arany plakettjével is elismerték munkásságát.