Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMKész kudarc, pocsék termékek lettek, ma mégis világhírűek
További Kultúr cikkek
Olyan friss kiállításon jártunk, hogy még ide sem ért. Legalábbis a megnyitón még volt egy-két címke, amihez nem társult semmi. Ettől függetlenül érdekesnek bizonyult az a rakás tárgy, ami a termékfejlesztés és az innováció bukott darabja lett.
Donald Trump-társasjáték és -steak, zöld ketchup, bérelhető szexbaba?
Egyik sem hangzik túl jól, mégis léteznek. Inkább csak léteztek, mivel ezekre a termékekre senki sem költene szívesen. Trump annak ellenére, hogy sikeres üzletember, alaposan el tudott zakózni egy-egy apróbb, de annál bugyutább húzásával. Az Egyesült Államok volt elnökének arcképével és nevével palackozott vizet, vodkát, steaket, vizelettesztet és egy a Monopolyhoz kísértetiesen hasonlító, de cserébe jóval bonyolultabb és unalmasabb társasjátékot is megpróbáltak eladni a népnek. Ez nem igazán sikerült.
Dr. Samuel West 2017-ben hozta létre a Kudarcok Múzeumát. A klinikai szakpszichológusként végzett West a kudarcot mint társadalmi jelenséget vizsgálta. A tárlat a világ különböző pontjain megnyitotta már kapuit, többek között az USA-ban és Kínában is – és most Budapesten láthatjuk a bukott, elrontott termékek tárházát.
Többnyire mindenki az elért eredményeivel szokott dicsekedni, és nem az odavezető úttal vagy a megbukott ötleteivel. Pedig a sikerhez néha sokkal érdekesebb ösvények vezetnek.
Egy-egy hiba életekbe is kerülhet
Minden előrehaladás magában foglalja a kudarc elfogadását, ám az attól való félelem megbéníthat bennünket. A múzeum arra törekszik, hogy megszüntesse a kudarc szégyenét, és arra inspirál minket, hogy érdemes kockázatot vállalni.
A múzeumban a kisebb és a nagyobb tárgyaktól kezdve minden van, amiről nem is tudtuk, hogy létezik. A különböző részlegeken elkülönülnek a közlekedéssel kapcsolatos találmányok, különböző élelmiszerek, hétköznapi használati tárgyak, a digitális kudarcok, valamint az orvosi hibák is. Győrfi Pált, az Országos Mentőszolgálat szóvivőjét kérdeztük az orvosi részlegen található tárgyakról, hogy találkozott-e velük pályafutása során.
Bizonyos eljárásokról hallottam, lobotómia például, vagy látom most a cigarettát, aminek a forradalmi újítása, hogy azbeszt van a szűrőben, és attól milyen egészséges. Hát, most már látjuk, hogy mennyire nem. Én a múzeum fő üzenetét szeretem, hogy a hibákon keresztül történhet igazi fejlődés. Most, amikor sokat gondolkodunk azon, hogy a jövőt mennyire uralja majd a mesterséges intelligencia, akkor különösen időszerű beszélni arról, hogy mitől is ember az ember. Hogy mi adja a humanitás lényegét. Szerintem egy tökéletes nőben sincs semmi izgalom. A hibák adják az élet zamatát. Az más kérdés, hogy az egészségügyben egy-egy hiba a betegek életébe kerülhet. A kontrollmechanizmusoknak működni kell ahhoz, hogy a hiba ne jusson el a végfelhasználóig.
Elmondta azt is, hogy a Mentőmúzeumban sok olyan eszköz van, amit már nem használnak. Amikor elkezdett mentőzni a 80-as években, volt egy olyan eszköz, ami a kezet helyettesítette az újraélesztés során a mellkas nyomkodásánál. Sok súlyos sérülést okozott, egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy betöltse a funkcióját. Úgy gondolták, ez igazi zsákutca, ehhez képest néhány évvel ezelőtt kijött egy teljesen új változata, ami működik, és használják is a rohamkocsikon.
Lehet, hogy egy hiba egy idő után kis korrekcióval végül sikeres lesz. A múltból lehet igazán építkezni, úgyhogy én is úgy nézek most itt körül, hogy mi az a hiba, ami esetleg egy kicsit továbbfejlesztve akár még a hasznunkra is lehet
– mondta a szóvivő a lapunknak.
Az alkotó mesél saját kudarcáról
Bár a Múzeum körúton található helyszínen éppen csak megszáradt a földre csöppent festék, és a fal is omladozik néhány helyen, a kiállításnak sajátos a hangulata. Részletes leírást kapunk a kezünkbe a bemutatott termékekről, de ha valaki nem szeretne olvasni, annak a szervezők a helyszínen tartanak tárlatvezetést.
Dr. Samuel West mesélt nekünk a különböző termékekről. Kiemelte a legkülönlegesebbet is: azt, hogy 1986-ban a
Coca-Cola megváltoztatta a receptjét,
hogy az íze a Pepsiéhez hasonlítson. Ez nyilván rövid életű volt, és a felháborodást követően azonnal visszaváltoztatták – neki viszont ebből a megváltoztatott italból van egy a tulajdonában.
S ha már Kudarcok Múzeuma, megkérdeztük Westet, hogy neki mi volt a legnagyobb bakija életében. Nem gondolkodott sokat: az, amikor megvette a Museum of Failure név jogait, véletlenül rosszul írta be a nevet, és onnantól kezdve megkérdőjelezhetően boldog tulajdonosa lett a „Musum of Failure”-nek.
West nagyjából 8 millió forint értékű eurót költött a tárgyakra, és több mint 20 millió forintba került létrehoznia a teljes múzeumot, amit Magyarországon 2024. augusztus 25-éig lehet megtekinteni.
Bizarr, hogy egy ilyen baba kölcsönözhető
Az ötletgazda folyamatosan bővíti gyűjteményét. Ehhez a látogatók segítségét is kéri, méghozzá úgy, hogy ha valaki tud akár magyar, akár külföldi találmányról vagy tárgyról, esetleg élelmiszerről, ami valamiért hatalmas kudarc lett, azt e-mailen keresztül lehet neki jelezni a Museum of Failure oldalán.
A rengeteg látványosság között egészen különleges és érthetetlen dolgok is helyet kaptak. Megtekinthettük például a Shared Girlfriend, azaz a „megosztott barátnő” egyik példányát is. Mivel a jó minőségű szexbabák nagyon drágák, a kínai Taqu cég kitalálta, hogy napi 45 euróért bérbe adja őket.
Komoly választék volt, többek között ápolónő, szuperhős és szobalány.
Kölcsönzés után mindet fertőtlenítették, ha megsérültek, akkor cserélték a tönkrement részeket. A szolgáltatás négy napot ért meg.
Egy szörnyen kinéző arcmaszk is helyett kapott a bukott termékek sorában, amit annak idején Linda Evans amerikai színésznővel hirdettek. Az eszközt fel kellett rögzíteni az arcra 15 percre, hetente háromszor vagy négyszer, csakis a kívánt megfiatalodás reményében – és ki kellett bírni, hogy elektromos sokkal csapja az ember bőrét. Mondani sem kell, a Rejuvenique nevű terméket nem sokáig forgalmazták. Ráadásul soha nem tesztelték, így nem is kapott engedélyt a biztonságos használatra.
(Borítókép: Kudarcok Múzeuma. Fotó: Tövissi Bence / Index)