Beleszületni könnyű, kilépni szinte csak a halállal lehet

Horváth Krisztián felnövéstörténete minden, csak nem sétagalopp: hiányzó anya, érzelmileg abuzív apa, hencegő nagybácsi, tehetetlen húgok, és egy környezet, amelybe beleszületni könnyű, de kilépni szinte csak a halállal lehet. 

A cigány vér kötelez. De mire is? Krisztián apja, Roland szerint legfeljebb három dologra:

• bűnözésre; 
• egyszerű fizikai munkára;
• s ha szerencsés csillagállás alatt jön világra a fiú (a lányok kizárólag gyermekszülésre jók), akkor zenélésre.

És ott van Krisztián, aki mint valami különleges entitás, a külvilágra fittyet hányva lebeg a légüres térben, a bajból kimaradva, álmodozva, hogy az élet többről szól annál, mint hogy az előre megírt lehetőségek közül válasszon.

A fiúnak azonban nem sok ideje marad az ábrándozásra, a sorsa hamar eldől. Hiába szeretne bokszoló lenni, apja féltékenysége belelöki őt a bajba, egyenesen a börtönviselt gyilkosok és a nehézsúlyú bűnözők karmai közé. Ebben a világban már nemcsak magáért, de testvéreiért is felelős, az ő sorsuk is Krisztián kezében van.

Réteg réteg hátán

Annak ellenére, hogy kemény témákat boncolgat, a rövid regény egyetlen ülésre elolvasható. Gyors tempójú, mozgalmas, eseményekkel jócskán telepakolt, kimondottan olvasmányos sztori. Bármennyire is olvastatja magát a regény, bármennyire is képtelenség letenni, az elsőkönyvesség azért érződik a művön – ez leginkább a történet felépítésében, a tagoláson és a szerkezetben mutatkozik meg. 

Ugrálunk térben és időben, szereplők és nézőpontok között, a szerzők sokszor a különböző karaktereket taglaló fejezeteket is felosztják múltra és jelenre. Ez néha zavaró, az olvasó könnyen elveszhet a rétegek között, főleg hogy kimondottan sok hangsúlyos szereplő van a könyvben. Ugyanakkor a háttérsztorik miatt könnyebben megértjük, miért váltak egyes karakterek olyanná, amilyenné, így egy kicsit megbocsátóbbak vagyunk velük szemben. 

Eleinte fel sem tűnik, de a szöveg felénél már nyilvánvalóvá válik, hogy a regény kizárólag férfiakról szól. Bár néhány női karakter is megjelenik a történetben, az összes fejezet egy-egy férfi szereplő sorsát követi végig. A nők nemcsak a könyv univerzumában, hanem a szerzők által is háttérbe szorulnak.

Paradox helyzetek

Az olvasó szeret szurkolni a karaktereknek, és az Összetörvében erre bőven adódik is lehetőség, mint ahogy arra is, hogy anyai vagy atyai tekintetünkkel figyeljük Krisztián útját és döntéseit. Sokszor lerágjuk érte mind a tíz körmünket, máskor az orrára koppintanánk, hogy már megint mekkora hülyeséget csinál. Persze nem felejthetjük el, hogy az elhamarkodott döntéseit a kényszer szüli, ami jól mutatja, mire is képes a fiú egy jobb élet reményében. Paradox módon rengeteg rosszra…

Annak ellenére, hogy az alvilág kőkeményen megjelenik a könyvben, a karakterek meglepően szofisztikáltan beszélnek. A káromkodások szinte hiányoznak a mondatokból, éles kontraszt ez a szereplők hátterét ismerve: nem a csúnya szavakon van a hangsúly, hanem a csúnya tetteken.

A szöveg visz magával, a szóhasználat is rendben van, csak egy-két helyen érződik úgy, hogy a kontextus jobban elbírt volna egy másik kifejezést a papírra vetett szó helyett. Mindezek ellenére kijelenthető, hogy az Összetörve izgalmas, olvasmányos és eltalált sztori − minden elsőkönyves szerzőnek legalább ilyen jó regényt kívánunk.

Botos testvérek: Összetörve
Publio Kiadó, 2024, 188 oldal