Nagy reményeket fűzött hozzá a BKV, érthetetlen zaj és bakik sorozata lett belőle

Jutalomjáték – a versek szerelmeseként ezzel a gondolattal haladtam a Oktogon kisföldalattija felé, amikor kiderült, hogy a Milleniumi Földalatti Vasút hangos utastájékoztató rendszere egy hétre újra a kultúraközvetítés eszközévé válik a BKV Zrt. és az Aranyhíd Polgári Egyesület együttműködésének köszönhetően. Idén nyáron már júniusban és júliusban is megszervezték.

Lélekben készültem a jó értelemben vett kultúrsokkra, a katarzisra, amelyet a vers adhat. Ám leérve a peronhoz, az első percekben kétségem támadt, elbizonytalanodtam, mennyire lesz hallható, érthető a produkció, hisz nemcsak a vagonok, hanem a város zaja erőteljesen be- vagy leszűrődött felszínről. Mindenesetre izgatottan vártam, mi következik. És nem csak azért, mert (nem csak) erre a produkcióra korábban nem jegyet, hanem egyenesen Pest vármegyebérletet váltottam.

Várakozás közben többször megtelt és kicserélődött a peron előterében álldogáló tömeg. A többség fülesen keresztül zenét hallgatott, mások a telefonjukat nyomogatták, még azok a társaságok is, akik egyébként együtt utaztak. Naivan eleinte nem értettem, kissé furcsálltam is, hogy lehet most bedugott füllel közlekedni. Ám a valóság hamar arcon csapott: akármennyire is kedvelem, napjainkban nem a költészet a legnépszerűbb művészeti ág. De nem is lehet az, ha nem népszerűsítjük, megfelelően.

Váratlanul szállítják a verseket

Felmérve a terepet szemet szúrt, hogy a jegy- és bérletértékesítés mellett néhány fővárosi múzeum aktuális programját külön tábla hirdeti. Helyesen. Ám az eheti akcióról semmi. Közleményt ugyan adtak ki a kezdeményezésről, de valószínűleg az akcióról nem tájékoztatták eléggé az embereket. Persze, hogy közömbös marad az utazóközönség, ha nem tudja, mire számíthat.

Amíg egyebek mellett ezeken agyaltam, eltelt félóra és nem történt semmi, gondoltam, továbbállok. Felszálltam az éppen érkező járatra, amellyel a Vörösmarty térig meg sem álltam. Érdekes tapasztalat volt, hogy a felszínre érve olyan hangulat járt át, mint amit jellemzően az Ünnepi Könyvhéten szoktam érezni. Ahogy az irodalom kimozdít a négy fal közül, kivisz a (vásár)térre, a zsibongó tömegbe. Átérve a másik földalatti megállóba ismét vizslattam a helyszínt, majd megtudtam, hogy

Egy biztos, a program szerint pénteken, vagyis 2024. augusztus 23-án Áprily Lajos Menta című költeménye Baj László színművész tolmácsolásában szólt a hangosbemondóból. A Vörösmarty téren azonban hiába vártam rá, csak azt hallottam, amit minden átlagos napon, így kis idő múlva másik megállóban próbáltam szerencsét. A következő szerelvénnyel egészen a Vörösmarty utcáig közlekedtem. Azzal tisztában voltam, hogy a vonaton egyetlen vers sem csendül majd fel, de azért titkon bizakodtam.

Az új állomáson ismét tábort vertem, vagyis leültem az egyik padra. Itt is figyeltem, hátha hirdeti valami az akciót, bármennyire reménykedtem, semmi nem jelezte azt, amiért érkeztem. A pár budapesti és két olasz turista várakozott rajtam kívül, amikor

Végre eljött a várva várt pillanat, és a hangosbemondóban Ady Endre A magyar ugaron című versét konferálták fel Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész előadásában. Majd csend, idézőjelben, persze, s jó fél percig semmi sem történt. Gondolom, a BKV munkatársai észrevették, hogy az a felvétel tegnap volt műsoron. A hibát korrigálva újra nekifutottak, Áprily Lajos líráját hirdetve, de késő volt, még inkább illúzióromboló, mert időközben a szerelvény befutott, és a produkcióból csupán néhány, szinte suttogva mondott szófoszlány volt kivehető. S mire újra viszonylag „csend” lett, a vonat is tovább állt, és az előadás is véget ért. Hasonló bakit a későbbiekben nem tapasztaltunk, de jellemzően ugyanez volt a helyzet, a zaj meg a zörej mindent elmosott.

Fontos, értékes, de itt nem működik

A kisföldalatti közel áll a szívemhez, számomra a város egyik legszebb szakasza. Remek helyszín lehetne, de szomorúan tapasztaltuk, hogy erre a kulturális performanszra sajnos alkalmatlan. Minden bizonnyal szerencsésebb a felszíni járatokat használni. Ott mindig remekül működnek, például gyereknapkor.

De a versek szerelmesei ne adják fel: ma, vagyis augusztus 25-én Dukay Nagy Ádám Így lesz című verse Földeáki Nóra tolmácsolásában zúg majd a hangosbemondóból. Remélem, hogy hallani fogják. 

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)