Új részletek derültek ki az igazgatónő fegyelmijéről és távozásáról
További Kultúr cikkek
Olasz festők műveit, pontosabban Raffaello Esterházy Madonnáját és Ifjú képmását, Giorgione képmását, Tintoretto női és férfi képmásait, valamint Gianbattista Tiepolótól két képet, a Szűzanya hat szenttel és a Pihenő szent család című alkotásokat vitték el negyvenegy éve a Szépművészeti Múzeumból.
Mi kellett ahhoz, hogy lehetővé váljon a múlt évszázad legnagyobb hazai műkincslopása?
− teszi fel a – nem is annyira – költői kérdést Gréczi Emőke az augusztus közepén a MúzeumCaféban megjelent tanulmányában, amelyre azonnal meg is adja a választ: a múzeum végtelenségig elhúzódó tatarozása, a felújításhoz felállított állványzat, az intézmények, valamint a benne őrzött műkincsek védelmét érintő joghézag, és persze a nyolcvanas évek első felében a múzeumi rendszerben fennálló anomália.
Nem volt mit tenni
A főigazgató már évekkel a lopás előtt, 1978 szeptemberében megírta egy emlékeztetőben – nem tudni, kinek –, hogy melyek a múzeum épületének legrosszabb állapotban lévő részei. Pontokba szedte az adatokat, kiemelte, hogy „az épület súlyos romlása, a felújítás akadályozása mind a műkincsállomány felelősségteljes és szakszerű fenntartását, mind a közművelődési program megfelelő teljesítését súlyosan akadályozza”.
A Román Csarnok háborús sérülései, a tető, a megrepedt falak, a beázott helyiségek, a homlokzati hibák, a hibás fűtőberendezés, valamint a penészedő raktár is felkerült a listára. Garas továbbá kiemelte, hogy
pénz és kivitelező sem akadt a munkálatok folytatására.
Garas egy 34 oldalas gépiratban − amely dátumokkal és idézetekkel tartalmazza az épület rekonstrukciójának halasztásáról szóló, az anyagi forrás hiányára mutogató döntéseket − felvázolta a betörésig tartó helyzetet. Tette ezt azután, hogy a képek előkerülését követően fegyelmi eljárás indult ellene, valamint helyettese, Szentléleky Tihamér; a gazdasági igazgató, Őrhegyi Gyula és a Központi Múzeumi Igazgatóság több szakembere ellen.
Garas Klára mindent megtett az épület és a gyűjtemény védelméért, a hagyatékában fennmaradt dosszié anyagai (dokumentumok, levelezések, újságkivágások, iratmásolatok) legalábbis ezt mutatják. Kétségbeesett és hiábavaló küzdelem lenyomata ez, amellyel ártatlanságát és tehetetlenségét szerette volna bizonyítani.
Hibajelzések sora
A tanulmányból kiderült, hogy a főigazgató 1981 áprilisában Alföldi Zoltánnak, a KMI (Központi Múzeumi Igazgatóság) igazgatóhelyettesének is vészjeleket adott. 1982 végéig múzeumi, minisztériumi, KMI-s, illetve pártbizottsági megbeszélések és levélváltások tanúsítják, hogy egyre kevesebb lett a pénz, az anyagi forráshiány 1983-ban, a lopás évében is probléma volt. Bár a kézi jelzésadók és a hőérzékelők ekkor már fel voltak szerelve, a betörésjelzők érzékelői nem, mert a kivitelező nem fejezte be a munkát.
NOVEMBER 1-JÉN AZ infraérzékelők után az IDEIGLENES RIASZTÓ IS ÜZEMKÉPTELENNÉ VÁLT,
ráadásul a világítás is gyér volt, így a rablók könnyedén elemelhették a helyükről a képeket.
A MúzeumCafé 101. számában olvasható tanulmányban a szerző részletesen elemzi a felek véleményét és megnyilvánulásait, írásos bizonyítékokkal alátámasztva az elhangzottakat. Mellékletként elérhető a Garas Klára által hátrahagyott „magánnyomozási” dokumentum, amely nemcsak írásban vázolja fel az idővonalat és a történéseket, de rajzon is ábrázolja az épületbelsőt.
A 1984. február 24-i dátummal ellátott fegyelmi határozat kimondja, hogy Köpeczi Béla miniszter „munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségének vétkes megszegése miatt” szigorú megrovásban (fegyelmi büntetésben) részesíti Garas Klárát. Az igazgatónő jegyzetei, érvelései a fellebbezéshez szintén megtalálhatók a tanulmányban. Garas kézzel írt dokumentumaiban olvasható a híres-hírhedt költői kérdés:
Nincs olyan szabály, amely konkrétan meg lett volna szegve. Mondják meg, mit kellett volna tenni?
− elmélkedett akkor az igazgatónő, aki 1984. február 27-én, a fegyelmi határozatra reagálva a nyugdíjazását kérte. Később úgy nyilatkozott Friderikusz Sándornak az Élet és Irodalomban, hogy már a vizsgálat elején tudta, részben a múzeum vezetőségének kell majd vállalnia a felelősséget a történtekért. Garas Klára 2017-ben, 98 évesen halt meg.
(Borítókép: Az egyik ellopott, majd megkerült kép: I. Ippolito d'Este bíboros képmása. Fotó: Fortepan)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
