Zseniális alternatívát találtak ki a tömegközlekedésre
További Kultúr cikkek
Néhány hete jártam a svájci–francia–német határon fekvő multikulti paradicsomban, Bázelben, és olyan jelenetnek voltam szemtanúja, amiről korábban azt hittem, csak a mesékben − pontosabban a TikTokon − létezik. Az Edinburgh Fringe-ről Bázelben szálltam át a Budapest felé tartó gépre, mivel azonban az eredeti járatomat törölték, a néhány órás layover helyett egy teljes napot töltöttem a városban.
Micsoda szerencse, hogy az egynapos átszállás lehetővé tette, hogy bejárjam ezt a viszonylag kicsi, mégis rengeteg érdekességet rejtegető várost, ahol aztán igazi kultúrsokk ért. Ha önmagában nem lett volna elég megdöbbentő, hogy a budapestinél is nagyobb hőség, Celsiusban mintegy negyven fok tombolt a városban (igen, bár Svájc tud hideg lenni, Bázel azért mégsem az Alpok), semmi nem készített fel a jelenetre, ami a folyón átkelve fogadott.
A Rajna nem a Szajna
Bázelt a kontinens egyik legfontosabb folyója, a Rajna szeli ketté. A városközpontban nem olyan széles, mint nálunk a Duna, de mégis tekintélyt parancsoló, pláne a hídról nézve. A szikrázó napsütésben úgy döntöttem, átsétálok a túloldalra, a szeles és esős Skócia után nem győztem magamba szívni a napfényt. Már a híd felénél jártam, amikor a vízben megcsillant valami: egy gumimatrac. Rajta két gyerek. Mellettük két felnőtt, három, négy, öt… Hirtelen az egész folyó úszókkal lett tele.
Mi ez? Triatlonverseny? Kerestem a bójákat, kerestem a hajókat, kerestem a szurkolókat, de sehol semmi. Csak a folyóban úszkáló fiatalok és idősek, több százan, amerre a szem ellát. Nem lehetett verseny, hiszen mindegyikük egy színes zsákot vitt magával, látszólag pedig inkább csak kapálóztak, semmint őrülten szelték a métereket. A színes csomag felülről légzsáknak tűnt, fel nem fogtam, hogy mi lehetett az. Ettől nem süllyedtek el?
Nem is úsztak, csak lebegtek, a víz sodrása vitte őket előre. És akkor valami kattant az agyamban: hát persze!
Ezek a munkából hazaúszó svájciak,
akikkel tele a TikTok. Merthogy a hírfolyamomban szinte hetente felbukkan egy-egy videó, amit Svájcban utazó turisták osztanak meg, akik hozzám hasonlóan rácsodálkoznak arra, hogy a helyiek bizony így közlekednek. Szó szerint hazafolynak a munkából. A légzsáknak tűnő valami pedig egy vízhatlan táska (a hal alakú wicklefisch), ebbe kerül a váltóruha, az étel, a mobiltelefon, sőt akár a laptop is.
@euroutdoor #basel #switzerland # Swimming or floating in the Rhine #Rhine #rhineriver #switzerlandoutdoors #euroutdoor ♬ original sound - Euroutdoor
Az elmélkedés közben átértem a túloldalra, le is sétáltam a hídról, egyenesen a rakpartra, ahol több kilométer hosszan strandoltak az emberek. A jelenet a Dunán elképzelhetetlen lenne: hazaúszni a munkából, majd kifeküdni a rakparta? Ne röhögtess! És mégis, itt működik. Nemcsak Bázelban, hanem Svájc számos más városában is.
Van, aki kutyával, van, aki egészen kicsi gyerekkel ugrott a vízbe, majd szállt ki kilométerekkel arrébb, de megszámlálhatatlanul sok nyugdíjas is csordogált a folyón, még ha nem is a munkából vagy az óvodából haza, hanem szimplán kedvtelésből. Időnként szembejött egy-két hajó, de még véletlenül sem az úszók kerülték ki a járműveket, hanem a hajók lassítottak le, és kerülték meg a fürdőzőket, akik aztán – mint akik jól végezték dolgukat – kiszálltak a Rajnából és hazasétáltak.
Vidáman, mosolyogva, napbarnítottan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Úgy képzeljük el, mint amikor jelzünk a busznak, hogy itt a megállónk, leszállnánk, csak még a gombot sem kell megnyomni. Egész egyszerűen kiúsztak a partra a lakásuk előtt, és voilà!
(Borítókép: A Rajnán leúszó emberek 2018 júliusában, Svájcban. Fotó: Shutterstock)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!