Kiderült, hogy májustól szeptemberig mit tett az igazgató

A szabadtéri színházak vezetői minden színházi produkcióval, amit létrehoznak, hosszú távon terveznek, amennyiben egy kőszínház befogadja. Erről Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója és a Szabadtéri Színházak Szövetsége elnöke beszélt az Országos Színházi Évadnyitó konferencia kerekasztal-beszélgetésén, amelyen Nagy Viktor, a Kultkikötő alapítója, Barnák László, a Szegedi Szabadtéri Játékok főigazgatója és Benkő Nóra, a Városmajori Szabadtéri Színpad igazgatója is részt vett, a moderátor Karácsony Ágnes újságíró, kommunikációs szakember volt.

Pócza Zoltán úgy véli, fontos úgy együttműködni színházakkal, hogy minden félnek jó legyen. 

Közben valósuljon meg az a fajta szabadtéri logika, hogy a hely szelleme valahogy tükröződjön vissza az előadásba, de egy másik helyszínen is elfogadható legyen. És az erőforrásaikat is úgy próbálják összetenni, felhasználni, hogy az minél hatékonyabb legyen

– fogalmazott a Kőszegi Várszínház igazgatója.

Hol tart a világ?

Pócza nem állt meg az érvelésben, szerinte ezek a produkciók hiánypótlók, hiszen a kőszínházaknak nem kell a saját színészeiket használni, hanem bátran nyúlhatnak a külsős, s amúgy olcsóbban előállított előadáshoz. Benkő Nóra elmondta, hogy a Városmajori Szabadtéri Színháznak ebben az évben az Örkény István Színházzal volt hasonló együttműködése. Az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt ősbemutatóját július 5-én játszották. 

Kötelesek vagyunk saját szellemi terméket előállítani. Minden évben meghatározni azt, mit gondolunk a világról, hol tart a világ, és mi az az aktualitás, amit a közönségünknek meg akarunk mutatni. 

A Kőszegi Várszínház a Dunaújvárosi Kamaraszínházzal idén Hippolyt, a lakáj című előadást hozta létre. Nagy Viktor elmondta, hogy a Kultkikötő már a kezdetektől kizárólag együttműködésekben gondolkodik, már 20 éve.

„A Szegedi Szabadtéri Színház a saját produktumok létrehozása mellett rengeteg vendégelőadást is meghív“ – mondta Barnák, hozzátéve, hogy Szegeden idén mintegy 1500 színházi szakember fordult meg.  

Az igazgatók elmondták, hogy a szabadtéri színházak két-három évre előre terveznek, és egész évben megfeszített munka folyik. Benkő Nóra ezért is „imádja”, amikor megkérdezik tőle, hogy szeptembertől májusig mit csinálnak.

Dolgozunk, nem keveset.

A Városmajori Szabadtéri Színház szemleprogramja szerinte egy olyan étlap, amelyen megpróbálják bemutatni azokat a vidéki, határon túli és budapesti előadásokat, amelyekről úgy gondolják, hogy a legjobbak, és a fővárosi közönségnek látnia kell.

Elkezdtek nyárra foglalni

A kerekasztal-beszélgetésen szóba került, hogy a szabadtéri színházakat hogyan lehetne összekötni a turizmussal. Egyáltalán, van-e bármilyen kapcsolódás. Pócza Zoltán szerint ez fontos lenne, egyelőre nem sikerült együttműködniük, de reméli, hogy ebben lesz még változás. Barnák úgy véli, hogy a finanszírozás fontos kérdés, és a piac is egyre inkább efelé tendál, a mecenatúra és egyéb finanszírozási modelleket emiatt tartja fontosnak.   

„Fölmerült az is, hogy a szállásadók, a hotelek miért nem fizetnek valamennyi pénzt az önkormányzatoknak, vagy a szabadtérieknek a finanszírozásba. Nyilván eszükbe se jut, és ha most kopogtatnék, azt mondanák, mi amúgy is megtelünk a nyáron. Mégis, amikor októberben meghirdetjük a következő évi műsort, jön a telefon, hogy meghirdettétek a műsort? Mert elkezdtek nyárra foglalni” – mondta a Szegedi Szabadtéri Színház főigazgatója.