Patrick Duffy az Indexnek: Ez a film jobb lett, mint gondoltam
További Kultúr cikkek
„Nos, hogy őszinte legyek, tudtam, hogy a Dallas ekkora dobás Magyarországon, hiszen a cégek, amelyek menedzselik a sorozatot, jelentéseket adtak arról, hogyan teljesít a produkció máshol, milyenek a visszajelzések. Tudtuk, hogy a vasfüggöny mögötti országoknak nagyon sokat jelentenek a nyugati sorozatok, különösképp a Dallas, hiszen egy teljesen új világot ismertek meg a nézők, a jót és a rosszat is beleértve. Ráadásul akkoriban csak egy tévéadót lehetett fogni, szóval nem is volt fair, hogy ennyire le tudta kötni a sorozat a figyelmet. Vagy mi voltunk, vagy semmi” – válaszolta Patrick Duffy a kérdésre, hogy tudta-e, Magyarországon mekkora rajongóbázisa van a sorozatnak.
Szerinte a Dallas iránti érdeklődés és rajongás az évek múlásával is fennmaradt, nemcsak Magyarországon, hanem Romániában, a korabeli Csehszlovákiában, sőt Franciaországban és Németországban is.
Régóta várt látogatás
Amikor az ember munkásságát ennyien követik, és valóságos személyi kultusz alakul ki körülötte, nyomást érezhet, hogy bizonyítson a rajongóinak – pláne, ha személyesen látogat el oda, ahol ilyen sokan szeretik. Duffy azonban cseppet sem volt ideges a magyarországi vizit miatt, épp ellenkezőleg: tűkön ülve várta a meghívást és a lehetőséget, hogy eljöhessen Magyarországra.
A Lepattanó volt az első magyar filmes felkérésem, de azonnal ráugrottam a lehetőségre. Először nem is a film miatt, hanem azért, hogy Budapestre jöhessek. Még nem is láttam a forgatókönyvet, máris igent mondtam. Sok barátom járt már itt, azonnal elkezdték sorolni, hogy mit nézzek meg a városban. Teljesen felkészülve érkeztem Budapestre, nagyon vártam, hogy itt lehessek. És hogy nemcsak látogatni, de dolgozni is hívtak? Nem volt kérdés, hogy jövök-e. Pont egy éve érkeztem először, akkor forgattuk a filmet.
A gombfoci – szektorlabda –, ahogy a filmben is elhangzik, szinte hungarikum, nem csoda, hogy az amerikai sztár korábban nem hallott a film központi témáját adó játékról. Karakterét (a titokzatos mecénást) érdekesnek találta, a többi szereplőt szintúgy.
„Amikor megláttam, hogy a film a fociról szól, az gondoltam, ó, istenem, fiatal sportolókkal lesz tele a produkció. Aztán rájöttem, hogy csomó hozzám hasonló vén szivar játszik benne, ami zseniális. Nagyszerű, hogy a sportmorál a kortól függetlenül örök. Az idősebbeknek már nem igazán van lehetősége arra, hogy sokat sportoljanak. De ez a film teljes egészében az én generációmról szól, akik olyan szenvedélyesen foglalkoznak a szektorlabdával, mint Beckham a valódi focival...”
– mondta.
És a forgatókönyv is remek. Ez egy jó hangulatú film. Nem voltak benne rosszfiúk. Volt verseny, de a versengés szívből jött, mosolyra fakasztotta az embert. Miskolcon, a CineFesten láttam először a teljes filmet, jobb lett, mint gondoltam.
És hogy mi a legnagyobb különbség egy amerikai sikerszéria, valamint egy magyar film forgatása között? Duffy szerint a kamera mögött álló emberek száma, de a tényleges munkafolyamatban nincs semmi különbség.
„Azt hiszem, a munkamorál ugyanaz. Az emberek azért kezdenek bele ebbe a szakmába, különösen a technikai részébe, például a kamerázásba, mert szenvedélyesen szeretik ezt csinálni. Imádtam a csapatot. A lelkesedésük olyan volt, mint a tinédzsereké, akik sörözgetés közben eldöntik, hogy filmet készítenek. Egy szót sem értettem abból, amit mondtak, bár szerencsére sokan beszéltek hozzám angolul” – mosolyodott el a színész.
(Borítókép: Patrick Duffy 2024. szeptember 17-én. Fotó: Szollár Zsófia / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
