Őket nem lehet elhallgattatni, mindig beszélni fognak

„Elmék olvasói. A pszichológus szobája különleges, titkos hely. Az eddig el nem mondott érzések, összefüggések helye, és most egyet felfedek” – kezdte megnyitóbeszédét Orvos-Tóth Noémi pszichológus-író a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ünnepélyes megnyitóján.

A Nemzeti Táncszínház zsúfolásig megtelt nagytermében a szakember így folytatta:

A rendelőmben elhangzott leggyakoribb mondat a »nem értem«. A félmondat így folytatódik: »az anyámat, a férjemet, a gyerekemet, a testvéremet, és ettől olyan idegen«. De a nem értésnek ára, és súlyos következménye van

– hangsúlyozta a pszichológus, aki szerint ha nem értjük a másikat, olyankor az együttlét elveszíti a jutalomjellegét, és öröm helyett csalódást hoz.

Aki olvas, jobban érti magát

Orvos-Tóth Noémi elmondta, hogy az ENSZ adatai szerint a világ lakossága 2022 novemberére elérte a 8 milliárd főt, ennyien addig még soha nem éltek a földön, és ennyien soha nem voltak magányosak. A magány járványszerűen terjed. „Egyszer annak is érdemes lenne utánanézni, hányan élnek kapcsolatban, ám de érzelmi magányban” – tette hozzá.

A szakember megfogalmazása szerint bizonyított tény, hogy az élet első 1000 napja – a fogantatástól számítva – kitüntetett szerepet játszik jövőnk szempontjából. Az alakuló ősbizalom, valamint a későbbi kapcsolataink a gyerekszobában alapozódnak meg. És itt elérkeztünk a könyvekhez, amelyekről kiderült, hogyan segíthetnek ebben.

Mi megnyugszunk, ők pedig – a gyermekek – stabilabb, empatikusabb, jobb emberré válhatnak. A történetek gyakorlófeladatot biztosítanak számukra, hogy könnyebben átlássuk az emberi kapcsolatok kusza útvesztőit. Aki olvas, jobban érti magát, másokat és a körülötte lévő világot, és azt, te is más vagy, te sem vagy más

– tette hozzá.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon immár hagyomány, hogy bemutatkozik egy-egy ország, régió kultúrája, irodalma, könyvkiadása. Ebben az évben Franciaország, a kortárs francia irodalom kap kiemelt figyelmet, a legjelentősebb francia kortárs írók részvétele mellett.

A megnyitón pedig olyan dolog történt, amilyenre senki sem számított. Jonathan Lacôte, Franciaország magyarországi nagykövete magyarul vágott bele köszöntőbeszédébe. Elmondta, hogy Franciaország számára büszkeség, hogy a budapesti könyvfesztivál díszvendégországa lehet. A francia nyelv oktatása és népszerűsítés mellett a magyar nyelvre fordított irodalom is prioritásuk közé tartozik.

Mindig büszke vagyok, amikor francia szerzők művét látom magyarul a magyar könyvesboltokban

– fogalmazott Jonathan Lacôte igazán szépen, artikulálva és tagoltan – magyarul. Majd francia nyelven folytatta beszédét, elmondta, hogy a két ország szellemi élete több szálon is kapcsolódik, a legtermékenyebb időszak a XIX. századra tehető, amikor a francia irodalom olyan nagy klasszikusai voltak hatással a magyar írókra, mint Victor Hugo, Marcel Proust vagy Gustave Flaubert.

Francia nyelvű szerzőket azóta is nagy számban fordítanak magyarra: jelenleg a francia a harmadik leggyakrabban előforduló forrásnyelv Magyarországon. A francia szerzők műveinek magyar nyelvű megjelentetését a Budapesti Francia Intézet is segíti könyvkiadást támogató programja keretében. A műfordítás jelenlegi helyzetére igyekszik rávilágítani az a szakmai beszélgetés is, ami a francia program keretében kerül megrendezésre.

Úgy vágja hátba, mint egy régi ismerős

Jón Kalman Stefánsson kapta idén a Budapest Nagydíjat. Tompa Andrea író laudációjában elmondta, amikor elképzeli az izlandi író magyar olvasóját, nem azt, amelyik ismeri a műveit, hanem amelyik nem, ám a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon járkál, és egy szóra vagy az író furcsa nevére felfigyel. Látja, ahogy az olvasó leveszi a könyvet a polcról, lapozni kezd, és ha szerencséje van, a mondat úgy vágja hátba, mint egy régi ismerős, akiről nem tudja, jót vagy rosszat akar. Találkozik a nagy vízzel, halszagú emberekkel, sok alkohollal, és sokszor a halállal.

A magyar szerző megfogalmazása szerint lehet, hogy a jó író nem nagy, óriás semmiképpen, hanem kicsi, annak méri magát, mert látja, hogy a dolgok sokszor bonyolultabbak és törékenyebbek.

Karácsony Gergely főpolgármester is megszólalt a rendezvényen, mint fogalmazott: aggódunk a könyvekért, az olvasásért, hiszen Márai Sándortól tudjuk: „Életre-halálra olvasni.” De úgy véli, okunk van a bizakodásra is, amit kutatási eredmények támasztanak alá. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár felmérése szerint a Budapesti Nagydíj-győztes könyveit később sokkal többen kölcsönözik ki, mint előtte. „Az irodalom és az olvasás ügye nincs elveszve, csak fenyegetve és kihívásokkal terhelve van” – fogalmazott a főpolgármester.

Ezt követően a friss Budapest Nagydíjas Jón Kalman Stefanssont Tompa Andrea pódiumbeszélgetésen kérdezte, egyebek mellett arról, hogyan változott az irodalom az elmúlt harminc évben, amióta a pályán van. Az izlandi szerző szerint változott is meg nem is. Ám ha valaki három évtized alatt ugyanaz az ember marad, akkor valami nem stimmel. Vannak jó és rossz emlékei arról, hogyan gondolkodott korábban, és ő az irodalom végtelen erejében mindig hitt, ahogy most is.

Nem lehet elhallgattatni, még akkor sem, amikor valamilyen diktátor vagy politikus akar elhallgattatni valamilyen irodalmat. Ilyenkor saját magukat hallgattatják el, mert a könyvek mindig beszélni fognak, ezt ők tudják, és félnek tőle.

A pódiumbeszélgetés után a 2024-ben a Mol–Új Európa Alapítvány támogatásával a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által alapított Közép-európai Irodalmi Díjjal első alkalommal Visky András erdélyi magyar író részesült. A díjat Gál Katalin, a MKKE elnöke adta át, laudációt Kiss Judit Ágnes író mondott.

(Borítókép: Orvos-Tóth Noémi a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Fotó: Tövissi Bence / Index)