Istenek és démonok lakták be a Hősök terét

A témát, illetve a kiállítás koncepcióját a Magyar Tudományos Akadémia Lendület kutatócsoportjának ötéves, az újasszír és újbabiloni istenvilágról szóló projektje adta, amelynek Niederreiter Zoltán a vezetője. Az említett két birodalom esetében több mint 3 ezer éves időintervallumról beszélünk, ami az ókori Mezopotámia történelmét, kultúráját, művészetét jelenti, a kiállítás ebből egy fél évezredes időintervallumra, a Kr. e. 1000–500 közötti időszakra fókuszál, amikor az Újasszír és az Újbabiloni Birodalom létezett.

Ebből az időszakból nagy mennyiségben állnak rendelkezésünkre írott, képi és tárgyi források. Európában sokkal kisebb számban találhatók meg az ókori Mezopotámiából származó tárgyak, mint mondjuk Egyiptom, az ókori Itália vagy a görög világ esetében. A kiállított tárgyakhoz így jóval nehezebb volt kölcsönzés szempontjából hozzájutni.

A Szépművészeti Múzeumban bemutatott emlékek hét neves európai gyűjteményből érkeztek, és többnyire az állandó kiállítások részei, vagy éppen – nyersanyagukból adódóan – töredékesek, kevésbé mozgathatók, emiatt

A kurátorok célja, hogy a kiállítás egyszerre mutasson be olyan témákat, amelyeket tárgyi, képi és írott forrásokkal is illusztrálni lehet. Nemcsak művészeti kiállításról van szó, hanem irodalommal, régészettel, történelemmel és vallással kapcsolatos aspektusok is megjelennek a tárlaton.

Istenek és démonok jelentősége

Asszíria és Babilónia istenei és természetfeletti lényei megkerülhetetlenül jelen voltak az időszak két nagy államalakulatának működésében, a királyok tevékenységében, illetve a mindennapi emberek világában is. A kultúrában, művészetben és tudományokban is elsődleges szerep jutott az isteneknek, valamint a hozzájuk kötődő természeti és természetfeletti erőknek. Mezopotámia lakóinak hétköznapjait áthatotta az istenekbe és démonokba vetett hit, az emberek életében állandóan jelen voltak a természetfeletti lények, akik befolyásolták és alakították a halandók életét.  

A tárlat kilenc szekciókra oszlik, amelyek mindegyike az istenvilág egy-egy meghatározó témáját jeleníti meg.

Körülbelül százötven tárgyat állítottunk ki, amelyek között szerepelnek például szobrászati alkotások, valamelyik egy tonnánál nagyobb tömegű, aztán mázastégla díszek, ékírásos agyagtáblák, amulettek és pecséthengerek, némelyik csupán két centiméter magasságú. A kis méretű tárgyak esetében nehézséget jelentett, hogyan próbáljuk ezeket bemutatni a látogatóknak. Sokat dolgoztunk a fényképes dokumentációkon, illusztrációkon, és megpróbáltuk szinkronba hozni a különböző tárgytípusokat, hogy az írott és képi forrásokban gazdag asszír és babiloni világot minél közelebb hozzuk a látogatókhoz

– mondta Niederreiter Zoltán.

 

Kilenc szekció

A kiállítás első szekciója Babilont, valamint az Istár-kaput mutatja be: az Eufrátesz egyik ágánál fekvő fővárost nyolc kilométer hosszúságú városfallal vették körül, valamint 15 kilométeres külső fallal, amelyet széles vizesárok határolt. A városban volt Marduk, a babiloni főisten hatalmas templomkomplexuma is, ahol több isten is élt a templomokban és kisebb kápolnákban, de itt állt az Etemenanki is, egy lépcsőzetes toronytemplom (zikkurat), amelyet a Biblia Bábel tornyának nevez. 

Az akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozó lelőhelyen zajló ásatások eredményeként napvilágra kerültek az új- és késő babiloni kor legjelentősebb emlékei. Zömük a berlini Vorderasiatisches Museum gyűjteményében látható, ahová a legtöbb tárgy az első világháború után került. 

A második szekció a királyok, valamint Ninurta, az isteni harcos ábrázolását mutatja be. Asszíria uralkodói Assur ország királyaként, a világmindenség királyaként és a négy világtáj királyaként hivatkoztak magukra, és mindenben alárendelték magukat az istenek akaratának. Legfőbb feladatuk az ország területének növelése volt.

Ez a szekció az istenek által kiválasztott, őket ellátó és szolgáló uralkodó különböző tevékenységeit vizsgálja, hiszen a királyság működését és benne a központi szereplőként megjelenő király cselekedeteit a kiválasztásától, majd megkoronázásától kezdve egészen haláláig az istenek döntései és akarata vezérli

– fogalmazott Niederreiter Zoltán.

Ami az istenvilág képi források alapján történő ábrázolását illeti, az újasszír és újbabiloni kultúrában talán a pecséthengereknek jutott a legfontosabb szerep: ezt láthatjuk a harmadik szekcióban. A pecséthengerek Kr. e. 3300 körül jelentek meg a dél-mezopotámiai térségben, és majdnem 3 ezer éven át gyártották őket. A különböző ásványokból és kőzetekből készült, vésett ábrázolásokkal és feliratokkal ellátott tárgyak az ókori mezopotámiai anyagi kultúra talán leggazdagabb forráscsoportját képezték. Elsősorban dokumentumok hitelesítésére, illetve tárolásra és szállításra használt hordozók vagy helyiségek lezárására alkalmazták, de rang vagy beosztás jelölésére, utasítások vagy megbízások elvégzésére is szolgáltak.

A világ keletkezése és teremtése világszerte a mitológiai és vallási képzetek és gondolati világ központi, mindenütt jelen lévő motívumai, ezekre épül a negyedik szekció. A tárlat ezen része a mítoszok képi világának kezdeteit, az asztrális isteneket, valamint Adad, a viharisten kiemelt szerepét tárja a látogatók elé.

Az ötödik rész az egyén életében vizsgálja az istenek és démonok szerepét, itt elsődleges fontossága van az amuletteknek, amelyeket nemcsak maguknál hordoztak, hanem ezeknek a tárgyaknak a segítségével a lakóházaikat is védelmezték. A mezopotámiai otthonokban ugyanis mind látható, mind láthatatlan formában jelen voltak a segítő lények, amelyek sokszor bajelhárító szobrok formájában védelmezték a lakókat.

Ezek a nyers anyagból készült, mágikus figurák a Bibliothèque Nationale de France gyűjteményéből érkeztek kimondottan erre a kiállításra, még soha nem voltak kölcsönben. A két bikaembert és egy oroszlándémont ábrázoló három kisszobrot sérülékeny állapotukból adódóan még soha nem kölcsönözte a gyűjtemény. Számunkra ez tehát egy nagy nóvum, hogy tárlatunkon meg tudunk jeleníteni ilyen típusú bajelhárító figurákat

– emelte ki ennél a szekciónál Roboz Erika.

A kiállítás hatodik része az újasszír és újbabiloni kor két legfontosabb démonját, Pazuzut és Lamastut mutatja be: ellentétben az istenek „tökéletes” (emberi) külsejével, a démonok hibrid testtel és alacsonyabb rendű státusszal rendelkeztek, és az istenek szolgái vagy segítői voltak. A démonok azonban felhasználhatók voltak az emberi világ védelmére is. 

A kiállítás hetedik szekciója az asszír palotákat mutatja be, amelyek a királyi hatalom központjai voltak. Az épületkomplexumokat monumentális, feltehetően díszítetlen külső falak vették körül, ezzel szemben a palotába belépők előtt egy külön világ tárult fel, amelyet rendkívüli gazdagság és igényes dekorációs kivitelezés jellemzett. A kiállítás ezen része a II. Assur-nászir-apli asszír király által építtetett kalhui Északnyugati-palotából származó palotadomborműveket mutat be, közöttük a tárlat legnagyobb tárgyával, amely a maga több mint 2 x 2 méteres kiterjedésével 1600 kilogrammot nyom.

Bábel tornya

A következő szekció középpontjában Marduk, Babilon főistene áll. A babiloni írnokok egyik legfőbb alkotása a Kr. e. 2. évezred utolsó századaiban keletkezett babiloni teremtéseposz, amely az ősi mítoszokat foglalta össze és alakította át olyan elbeszéléssé, amely Marduk, illetve az isten fővárosa, Babilon – ezáltal pedig királyának dicsőségét – hirdette. Mardukot, illetve a szolgálatára rendelt keveréklényt, az Istár-kapu mázastégla domborművein is feltűnő sárkánykígyót említő és ábrázoló tárgyakat mutatja be.

A kiállítás kilencedik része Marduk lépcsőzetes toronytemplomára, a Bibliában megjelenő Bábel tornyára fókuszál, ahol az ókori tárgyak mellett a Szépművészeti Múzeum saját gyűjteményében őrzött képzőművészeti alkotásokat is láthatunk. A szekció szemlélteti az épület és az elsősorban hozzá kapcsolódó, jól ismert bibliai történet németalföldi művészetben tetten érhető újjáéledését.

a háborús pusztítás rettenete, majd a hidegháború atomfegyverkezési versenyének feszültsége, a politikai-társadalmi-gazdasági rendszerekkel szembeni elégedetlenség, valamint a lehetőségek híján lévő társadalmi csoportok létélménye ihlette meg a XX. századi művészeket. Köztük a magyar alkotókat, akiknek a művei tükrözik az aktuális hazai társadalom- és kultúrpolitikai helyzetet, lehetőségeket is. Ilyen például Kondor Béla grafikája, amely szintén megjelenik a tárlaton.

Filmek és képregények

Hogy a szélesebb körű kortárs hatások mellett se menjünk el szó nélkül, a tárlat záró része kitekintést nyújt a XX. század és napjaink vizuális kultúrájára, amelyben a mezopotámiai világ két jellegzetes motívuma elevenedik meg.

Az egyik Pazuzu, a széldémon, aki nemcsak a képzőművészetben, hanem a képregényekben és filmekben is felbukkant, a popkultúra és az underground világába is beszűrődött. A másik az ókori Babilon toposza, ami szintén a képzőművészet és az irodalom jól ismert és visszatérő témái közé tartozik. A fényűző város ábrázolása a XX. század elejétől meghatározó képi elemként van jelen a popkultúrában. 

A Bibliából ismert és az antik auktorok által elmesélt történet a babiloni ásatások eredményeként, illetve az ókori mezopotámiai forrásoknak köszönhetően számos filmet ihletett az elmúlt száz évben. F ontos azonban hangsúlyozni, hogy az ókori téma értelmezése az új kor szelleméhez igazodott és igazodik.

Az időszaki kiállítás 2025. február 2-ig látogatható a Szépművészeti Múzeumban.