„A hatalmon kívül semmi sem számít nekik, és ez a szomorú”

„Olaszországban a politika annyira nem nyúl bele a kultúrába, mint Magyarországon, bár még így is jobban, mint kellene” – mondta az Indexnek Vincenzo Latronico olasz író, akinek A tökéletesség című nagy sikerű kötete hazánkban a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg.

A 40 éves talján szerző a PesText világirodalmi fesztivál vendégeként érkezett a magyar fővárosba, s a budapesti könyvbemutatója másnapján találkoztunk vele a belvárosi Magvető Caféban. Bemutatkozás után egyből elújságolta, milyen sokat voltak az előző esti programon, azt mondta, Olaszországban ritkán gyűlik össze ennyi ember egy könyvbemutatóra. 

Fesztivál a fesztiválban

Beszélgetés közben hamar szóba került, mekkora port kavart idén az olasz kulturális életben, hogy Olaszország egyik legnépszerűbb írója, Roberto Saviano nem került be a Frankfurti Könyvvásárra utazó 100 fős küldöttségbe. Az írók fellázadtak a döntés ellen, és egyenesen elítélik az olasz politika cenzúrakísérleteit, a kultúrába való beavatkozását.

Vincenzo Latronicótól megtudtuk, ő is aláírta a nyílt levelet, és sikerült elérniük, hogy a 2024. október 16. és 19. között megrendezendő Frankfurti Könyvvásáron belül létrejöhessen egy alternatív konferencia. És már a programok is megvannak.

Az eredeti olasz program kiegyensúlyozatlan volt, ezért szerveztünk egy alternatív konferenciát.

Roberto Saviano ügye hangos ellenállást váltott ki az olasz kulturális életben. Ennek ékes bizonyítéka, hogy több mint 40 szerző nyílt levelet írt Innocenzo Cipollettának és Jürgen Boosnak, a Frankfurti Könyvfesztivál elnök-vezérigazgatójának. Ebben az írók nemcsak Saviano hivatalos küldöttségből való kizárását, hanem az olasz politika cenzúrakísérleteit és a kultúrába való további beavatkozását is elítélték. A végső kérés az volt, hogy a Frankfurti Könyvfesztivál alatt tartsanak egy konferenciát, amelyen a fenti problémákat meg lehet vitatni.

Annyira nem nyúlt bele a kultúrába

Őszintén meglepődtünk, amikor Latronico elárulta, hogy valójában ő és Paolo Giordano író koordinálják azt a mintegy 40 fős írócsoportot, akik a hivatalos program helyett alternatív programot készítenek.

De Olaszországban a politika annyira nem nyúl bele a kultúrába, mint Magyarországon, bár még így is jobban jelen van, mint kellene

– mondta az olasz író, majd elkezdte sorolni, hogy csak az elmúlt fél évben milyen ügyektől volt hangos az olasz kulturális sajtó. 

• Antonio Scurati a fasiszta bűnözésről, a fasizmus térnyeréséről olvasta volna fel monológját a Rai 3 Chesarà című talkshow-jában 2024. április 25-én, amely Olaszországban fasizmus alóli felszabadulásának ünnepe. Ám később kapott a Raitól egy üzenetet, hogy „szerkesztési okokból” lemondták a szereplését.
• Christian Raimo írót pedig felfüggesztették tanári állásából, miután Facebookon politikai véleményének adott hangot.

A botrányok ellenére Vincenzo Latronico az összképet pozitívan látja, már ami az olasz irodalmi életet illeti. Csillogó szemmel beszélt arról, hogy Elena Ferrante sikere olyan módon nyitotta meg a nemzetközi érdeklődést az olasz irodalom iránt, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző.

Most debütáló írókat fordítanak a világ számos országában, erre nem volt példa, amikor az én első regényem jelent meg. Az elmúlt húsz évben megnégyszereződött az idegen nyelvre lefordított olasz könyvek száma. És ez nagyszerű dolog.

Latronico úgy véli, hogy nagyon jó fiatal írógeneráció születik most. Ők azok után érkeznek, akik pályafutásuk közepe felé járnak, mint Veronica Raimo, Claudia Durastanti, Giulia Caminito, Paolo Giordano vagy Viola Ardone. „Egyszóval külföldön is olvasnak és hallgatnak minket, ami nagyon szép dolog” – fogalmazott a szerző, hozzátéve, hogy az elmúlt időszakban új irodalmi folyóiratok is létrejönnek, tavaly például a Lucy, amelyet Nicola Laggioia író alapított. „Szóval ez egy gyönyörű pillanat az olasz irodalom számára.”

Csak a hatalom számít

Vincenzo Latronicót arról is megkérdeztük, hogy Olaszország kulturális minisztere nemrégiben lemondott tisztségéről, miután hatalmas botrány alakult ki körülötte a szeretőjének köszönhetően. A hírek szerint Gennaro Sangiuliano asszisztenseként mutatta be hivatalos eseményeken a szeretőjét, és akár a tárca pénzét is használhatta az utazásaik alkalmával. Minisztériumi állást is ajánlottak a hölgynek, amit később visszavontak.

De azzal a felvetéssel már egyetértett, amely szerint Sangiuliano az elmúlt két évben, vagyis a 2022-es kinevezése óta nem volt látható, holott a kulturális miniszternek tradicionálisan fontos szerepe van Olaszországban. Miközben minden új kormányzat első éve a tervezésről szól, de neki nem voltak bemutatott, nagy tervei a következő négy évről.

Rögtön ezután azt vetettük fel, hogy rossz nyelvek szerint a kultúra már egyre kevésbé számít Olaszországban a kormány számára. A beszélgetés ezen pontján áttört egy gát Vincenzo Latronicóban, és ezt mondta:

Mert a hatalmon kívül semmi sem számít nekik, ez a szomorú. A legszomorúbb pedig az, hogy a politikai részen túl Sangiuliano sem az intézmények, sem az állam iránt nem tanúsított tiszteletet, és ez nem a politikai pártokon múlik.

Úgy véli, hogy a jelenlegi olasz kormányban van olyan csoport, amellyel nem szimpatizál, de olyan emberek is vannak, akiknek fontos az állam, tisztelik az intézményeket, és a feladatukra szent feladatként tekintenek, amelyet az ország szolgálatában végeznek. „Szóval többféle politikai út van, de a legfontosabb, hogy tisztelni kell az államot, és ő – Gennaro Sangiuliano – ezt nem tette meg.”

(Borítókép: Vincenzo Latronico 2024. szeptember 27-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)