Nem fizet a kormány, ezért súlyos veszélyben a folyóiratok

„A nincsből nem tudok adni. Ha az alapítvány nem kapja meg a szükséges forrásokat, nem tudunk mit továbbosztani. 2024-ben az egyharmadát sem kapta meg az alapítvány azoknak a forrásoknak, amelyet a kormány erre az évre kormányhatározatban rögzített.” 

Ezt Demeter Szilárd, a Magyar Kultúráért Alapítvány elnöke mondta az Indexnek. Arra reagált, hogy a magyar nyelvű folyóiratok támogatási rendszerét is érinti az Orbán Viktor miniszterelnök által aláírt 130 pontos határozatcsomag, ami azt jelenti, hogy

De miért fontos szereplő a Magyar Kultúráért Alapítvány a történetben? Röviden azért, mert a szervezet lebonyolítóként vállalta, hogy megpróbálja a szakmaiság legtágabb értelmében minél szélesebb körben teríteni az állami forrást. Demeter Szilárd felidézte, hogy a nyomtatott és online folyóiratok támogatásának fő forráshelye 2021-ig a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) volt, amelynek kuratóriumaiban szakmai, miniszteri és MMA-delegáltak ülnek. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma csak egyedi támogatást nyújtott. 2021-ben viszont pluszban létrejött egy nagy keret a folyóirat-kultúra feltámasztására, amit a Petőfi Irodalmi Ügynökség (azóta Petőfi Kulturális Ügynökség) kezel, az általa felállított kuratóriumok ítélik oda a támogatásokat a lapoknak: működésre, projektekre, illetve képzésre.

A 2020. november 17-i Magyar Közlönyben megjelent 1805/2020. számú kormányhatározat a folyóiratok támogatásának átalakításáról, annak szükségességéről szól. Ennek kapcsán a 2021. évi költségvetésben 1 milliárd 800 millió forint többletforrás biztosításáról rendelkezik „művészeti tevékenységek és egyéb feladatok támogatása jogcímcsoport” javára.

Demeter Szilárd elmondta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kezdeményezésére ezek alapján jött létre támogatási rendszer nem csak a kiemelt, nemzeti jelentőségű folyóiratok számára.

Egészen addig, amíg az MKA megkapta a kormányhatározatban rögzített források jelentős részét, addig nagyjából minden normálisan működött. Folyóirat-kuratóriumok alakultak, amelyekbe mindenki tudott tagokat delegálni. Mindenki boldog volt, és a támogatási forrásokkal úgy éltek, ahogy lehetett

– tette hozzá.

Súlyos helyzet elé állítva

Az ügyben mértékadó és jelentős magyar nyelvű szépirodalmi folyóiratok vezetőit is megkerestük. Először arról kérdeztük őket, mit szólnak a határozathoz, és hogyan érinti a működésüket. Ágoston Zoltán, a pécsi Jelenkor folyóirat főszerkesztője lapunknak azt mondta, hogy a határozatnak természetesen nem örül. Érti, hogy az államháztartás nehéz helyzete miatt kényszerült rá a kormány a megszorításokra, de „vajon hány olyan ágazati büdzsé akadna, ahonnan az 1,8 milliárd forint elvonása nem válna élet-halál kérdéssé”?

Ez a döntés a Jelenkort egészen súlyos helyzet elé állítja, az amúgy is alulfinanszírozott folyóirat megjelenését teszi kétségessé. Nélkülözhetetlen része volt az elmúlt négy évben a Jelenkor költségvetésének, mivel – szemben az NKA-támogatással – bérekre is lehetett fordítani

– mondta Ágoston.

A debreceni Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat főszerkesztője, Szirák Péter szerint az irodalmi folyóiratok szűkös forrásokból működnek, s ez a mostani határozat még jobban megnehezíti a helyzetüket. „Az Alföld működésének fontos forrása a most elmaradó MKA-pályázati kiírás” – fogalmazott Szirák, hozzátéve, hogy a működési alapot náluk az NKA- és az önkormányzati támogatás adja, ezekhez rendszerint tavasz végén, illetve a nyár folyamán jutnak hozzá, így

az MKA-pályázat abban segített, hogy az első félévi megjelenéseket is tudtuk finanszírozni. Vagyis ez a támogatás számunkra nem »többlettámogatás«, hanem az alapműködésünk folyamatosságának biztosítéka. Ennek híján nagyon nehéz lesz.

Vida Gábor, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője lapunknak azt mondta, hogy a szépirodalmi folyóiratok a támogatási hierarchia alján vannak, és nem igazán látja, hogy a magyar kormány mit csinál. A Látó e tekintetben jó helyzetben van, az elmúlt két évben sikeresen pályáztak. Úgy véli, azok a szerencsés intézmények Erdélyben, amelyeknek román állami vagy állami forrásokból működő fenntartója van, mint például az önkormányzatok. Bár sokszor ez sem elég, mert

Esetükben ugyanez van, a fizetések, a rezsi és a megjelenés kijön belőle, de a postaköltség vagy az internet sokszor már nincs benne. „A magyar támogatási rendszer valamennyi lapszámot minden hónapban megvesz tőlünk, de áron alul. Nem érdekli őket, mennyibe kerül az előállítás. A Látó 650 példányban jelenik meg havonta, amelynek felét, vagyis 340 darabot felvásárolja a Kello Könyvtárellátó, de áron alul.”

Ezeknek a lapoknak nincs energiájuk és pénzük arra, hogy az újságosbódékban és a postai terjesztésben részt vegyenek, mert hatalmas pluszköltséggel jár. Miközben ezek olyan működési költségek, amelyek nélkül nincs folyóirat

– mondta Vida Gábor, aki problémásnak tartja, hogy a támogatókat ezek nem érdeklik, ezért az állandóan változó járulékos költségeket ki kell gazdálkodni. „De így még az éves költségvetést is nehéz megtervezni.”

A nincsből nem tud adni

Szirák Péter úgy véli, hogy a magyar nyelvű folyóiratok enyhén szólva sincsenek könnyű helyzetben Magyarországon. Miközben a magyar irodalmi kultúra – immár több mint kétszáz éve – alapvetően folyóirat-kultúra, a nemzeti közösség nyelvi-kulturális fennmaradásának egyik záloga, aközben a lapok érdemalapú finanszírozása kevéssé megoldott. „Pedig a szellemi autonómiájukat váltig őrző, a tehetséggondozásban, az anyanyelvi kultúra fennmaradásában kiemelkedő teljesítményt nyújtó folyóiratok művelődésünk kincseit jelentik. Bizonyára lehet irodalom és folyóiratok nélkül élni, csak nem érdemes” – jegyezte meg az Alföld folyóirat vezetője. 

Ágoston Zoltán szerint a kommunista rendszer bukásával, a cenzúra megszűnésével örvendetesen megszaporodott szabad irodalmi műhelyek száma mára erősen megcsappant, olyan folyóirat szűnt meg, mint például a Holmi, és számos laptársuk alig-alig tudott megjelenni már az elmúlt egy-két évben is.

A három nagy múltú vidéki folyóirat, a debreceni Alföld, a szegedi Tiszatáj és a pécsi Jelenkor ugyan nem azonos pénzügyi feltételekkel, de feszített költségvetéssel működött már az eddigiekben is, így tényleg nem tudom, hogyan éljük túl ezt az újabb csapást

– mondta Ágoston, aki szerint a magyar irodalom, a magyar kultúra nélkülözhetetlen intézményei a folyóiratok, nekünk ez a hagyományunk. „Hogyan működik majd a magyar szellemi élet e műhelyek nélkül?”

Demeter Szilárd azt mondta, ha jól érti, a határozatcsomagban az áll, hogy többletforrást a továbbiakban nem biztosítanak ezekre a projektekre, ettől függetlenül arra még megvan az esély, hogy a Magyar Kultúráért Alapítvány a 2024-es és a 2025-ös évre megkapja a kormányhatározatban rögzített forrásokat. „Ha ez így lesz, minden zökkenőmentesen megy tovább, ha azonban nem, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogyan folytassuk.” A Magyar Kultúráért Alapítvány elnöke világosan fogalmazott:

A nincsből nem tudok adni. Ha az alapítvány nem kapja meg a szükséges forrásokat, nem tudunk mit továbbosztani. 2024-ben az egyharmadát sem kapta meg az alapítvány azoknak a forrásoknak, amelyet a kormány erre az évre kormányhatározatban rögzített.

Demeter emlékeztetett, hogy Orbán Viktor miniszterelnök korábban azt mondta, hogy a folyóiratok szellemi műhelyeink, ezért is kezdeményezte ezt a nagyobb támogatási formát, ezeket erősíteni kell. Demeter úgy véli, hogy ez továbbra is így áll. De kérdés, hogy a költségvetés mit enged, illetve a Kulturális és Innovációs Minisztérium mennyi forrást tud biztosítani az alapítvány számára, hogy a program folytatódhasson.

Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár asszonnyal január óta folyamatosan egyeztetek, azóta alkudozunk, mennyi járna a Magyar Kultúráért Alapítványnak, és mennyi jut. Jelen pillanatig nem kaptunk olyan forrást, amelyet erre a célra tudnánk fordítani

– fogalmazott Demeter, hozzátéve, ezek mindig pántlikázott pénzek, és az MKA lebonyolítóként vállalta, hogy megpróbálja a szakmaiság legtágabb értelmében minél szélesebb körben teríteni.

Se cenzúra, se pénz

A Látó főszerkesztője szerint ha a támogató, akinek a magyar adófizetők pénze rettenetesen fontos, valóban megkérdezné, mire van szükségük, akkor ők örömmel elmondanák, hogy ezt vagy azt akarják, amellyel „feleannyiba sem kerülnénk nekik. Ehelyett különböző programokat hirdetnek, azzal viszont nem foglalkoznak, kell-e, van-e rá igény”. Vida Gábor arra is rávilágított, miért lehet így.

A román kultúrpolitika szerint írott kultúrára nincs szükség. Ha valakinek szüksége van, oldja meg. Nincs cenzúra, és elvárás sincs, de pénzt se kaptok. Minimálisat kaptok, hogy ne halljatok éhen

– fogalmazott Vida, aki szerint egyre kevesebb igény van a szépirodalmi folyóiratokra Erdélyben.

Amióta kormányaink és pártjaink a kétezres évek elején eldöntötték, hogy a kultúra nem fontos, amióta az iskola nem azzal foglalkozik, hogy a gyerekeket megtanítsa írni, olvasni, beszélni, fogalmazni, gondolkodni, azóta egyre rosszabb a helyzet

– mondta a Látó főszerkesztője, aki szerint a kultúrpolitika alapja mindig az oktatáspolitikán nyugszik. „Hoffmann Rózsa korábban pontosan elmondta, hogy a kultúra nem termel értéket. Tudom, hogy ez elszólás volt, de a mai politikai osztály véleményét pontosan kifejezi. Ez van, szerintük nincs rá szükség, fölösleges.”

Ha Demeter Szilárdon állna, ő más modellt javasolna a magyar nyelvű folyóiratok finanszírozására. A kérdést kettébontva először arról beszélt, hogy az olvasási szokások megváltoztak.

Nyomtatott könyvet még olvasunk, de a nyomtatott folyóiratokra viszont már azok sem fizetnek elő, akik a folyóirat-támogatás anomáliái miatt most fel vannak háborodva. A nyomtatott periodikákat kiadók pedig folyamatosan veszítik el az előfizetőket, amely ellen nehéz bármit is tenni

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a digitáliák mára létjogosultságot nyertek az online térben. Az Országos Széchényi Könyvtárat hozta fel példaként, amelynek látogatói szokásaiból kirajzolódik, hogy már a kutatók sem járnak a fizikai könyvtárba, hanem az adott kéziratot vagy az ősnyomtatvány digitális másolatát inkább elkérik, és azzal dolgoznak.

Vida megfogalmazása szerint a kilencvenes évek közepétől Romániában mintegy 2500 közkönyvtárat számoltak fel, a könyvek pedig mentek a szemétbe. Hozzáfűzte, hogy ez nem román vagy magyar jelenség, hanem ez Európa-szerte jellemző. Párizst hozta fel példaként, ahol szerinte hegyekben áll a könyv a szeméttárolókban.

Demeter megfogalmazása szerint megszoktuk, hogy képernyőn olvasunk hosszabb szövegeket is, ami kapcsán az olvasáspszichológusok jogosan vetik fel a problémákat – de ez egy másik kérdés. Úgy véli, ebből a két dologból kellene egy értelmesebb konstrukciót készíteni. „Az én javaslatom évek óta bent van a Kulturális és Innovációs Minisztériumban”, de folyamatosan ilyen stratégiai és megoldási lehetőségeken dolgozik.

„Egyeztetek a szakmával, meg a számokból azt látom, hogy a kulcsfolyóiratokat regionális leosztásokban kellene megerősíteni. Nemcsak a kulturális és szépirodalmiakat, hanem a tudományos és természettudományos lapokat is. Regionális szellemi műhelyekre van szükség. Ehhez meg kellene nézni, hogy az adott folyóiratok hogyan és milyen összefüggésrendszerben működhetnek együtt a vonzáskörzetükben lévő egyetemekkel, iskolákkal, közművelődési és kulturális intézményekkel. A szerkesztőségeket ebbe a mátrixba kellene belekötni olyan módon, hogy az előfizetői kört innen toborozva szolgáltathatna többletet. Ez win-win helyzet lehetne az adott régiónak és szellemi műhelynek is” – vázolta fel elképzelését Demeter Szilárd.

A témában tájékoztatást kértünk a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól, megkérdeztük:

• Mi indokolta a magyar nyelvű folyóiratok többlettámogatásának megszüntetését?
• Milyen hatással lesz ez a folyóiratok sorsára?
• Hogyan támogatja jelenleg a magyar nyelvű folyóiratokat a Kulturális és Innovációs Minisztérium, és milyen tervük, lehetőségük van a magyar nyelvű folyóiratok jövőbeni támogatását illetően?

Amint megérkezik a válasz, cikkünket frissítjük.