Bakos Kristóf 2016-ban kezdett elektronikus zenével és DJ-zéssel foglalkozni. Számolta a beateket, elmélyült a producerkedésben, de meg sem fordult a fejében, hogy mikrofont ragadjon és dalra fakadjon. Mivel sosem talált maga mellé énekest, megpróbálkozott az énekléssel, hogy elő tudja adni szerzeményeit. Gitárost sem talált, így a gitározásnak is adott egy esélyt, végül azt is elsajátította. Az egyetemen informatikát tanult, a zenében máig matematikusfejjel gondolkodik. Bár nem erre a pályára készült, 2024-ben már ő a fiatalok egyik kedvenc előadója, dalai több millió letöltésnél járnak.
„Kis koromban sokan csúfoltak, amin a zene segített túllendülni. Nagyon szerettem Aviciit, tisztán emlékszem, hogy feküdtem a piros ágyamon, őt hallgattam, és máris jobban éreztem magam. Akkor eldöntöttem, hogy nem tudom hogyan, de egy nap én is ilyet fogok csinálni” – fogalmaz az előadó, aki egész életében másoknak akart segíteni, ehhez pedig a zenét hívta segítségül.
Moriones – akinek cikkünk születésekor a Spotify top 50 (Magyarország) listáján a 12. helyen szerepelt EZ AZ ÁRA című dala – hiába büszkélkedhet havi 283 ezer hallgatóval, máig a szobájában gyártja a zenéket. Nincs bonyolult képlet, felkel, leül a gép elé, és csinálja. Számára az otthoni munka egyet jelent a szabadsággal; az ismerős környezetben annyiszor veszi fel a dallamokat, ahányszor csak akarja, ráadásul sokkal inkább önmagát adja.
Nem az a lényeg, hogy egy eladható produktumot hozzak létre, inkább a boldogságra törekszem. A szememben a készítési folyamat teszi érdekessé a zenét
– mondja Moriones, aki külföldi álmokat is dédelget.
A külföldre vágyódás nem meglepő gondolat, hiszen az előadó általában angolul, esetleg a franciára hajazó halandzsa nyelven írja meg a számait, és csak később fordítja őket magyarra. Tervek már vannak, a magokat elszórta, most már csak ki kell várnia, míg kinőnek…
Moriones elkötelezett szószólója annak, hogy egy produkció teljesen másképp szól élőben, mint felvételen, amit ő is sokszor megkapott már.
Én ezt szándékosan csinálom, úgy vagyok vele, hogy a koncertélmény legyen egyedülálló, közösségi élmény, amit nem tud átadni egy fülhallgató. Viszont ugyanúgy szeretném, hogy minőségi legyen az is, amit a mobilon hallgatnak a rajongók, éppen ezért két különböző változatomat is megtapasztalhatják az emberek.
A koncerteken életre kelnek a dalai, a fellépések ötletekkel, show-elemekkel teletűzdelt bulik. Szereti, ha egy-egy műsornak eleje és vége is van, meg persze érdekes, élményszerű köztes mozzanatokat is beilleszt a koncepcióba.
„Nem a trending dalaim miatt szeretnék az embereknek tetszeni. Nyilván nagyon hálás vagyok, ha sokan hallgatják a számokat, de minél jobban szeretném megélni az önmegvalósításomat, akár zenei, akár színészeti, akár táncos részről. Imádom, ha a művészetek keverednek egymással a koncertjeimen” – emeli ki.
Persze a laikusban felmerülhet a kérdés, mi lehet a formula, hogyan robbanhatott be a semmiből, és uralhatja a zenei listákat a huszonéves srác.
Akik ott vannak a trendingben, azok nemhiába vannak ott. Mindannyian tiszteletet érdemelnek abból a szempontból, hogy nagyon-nagyon sokat dolgoztak azért, hogy ott legyenek. Úgy érzem magam, mint egy várvédő katona, mint Dobó, aki kifutott, és tudta, hogy meg fog halni. Csak ez számít, semmi más. Az eltökéltség mindennek a kulcsa, más képlet nincs rá. Egy bölcs ember mondta, hogy minden folyónak megvan a saját útja, ahogy eljut az óceánhoz, és ez is valahogy így van. Jelenleg rengeteg francia zenét hallgatok, de az EDM, a latin, a reggaeton, a pop-rock, Stromae és Morad is pörög nálam, ezekből is inspirálódok.
„Innen jön a francia halandzsa nyelven írás is?” – kérdezem.
„Lehet, hogy egyszer kiadok egy halandzsa nyelven írt számot. Néha orrhangom van, amivel könnyebb kimondanom ezeket a franciás szavakat. Egyébként a halandzsa sokat segít a dallamok kitalálásában. Vagy arra figyelsz, hogy mit szeretnél mondani, vagy arra, hogy mi legyen a dallam. Nekem az utóbbi a fontosabb. Nyilván fontos, hogy értelmes, jól hangzó szövegeim legyenek, bár szerintem egy művész simán megteheti, hogy nincs értelme a dalnak, hiszen a zene alapvetően arra való, hogy érzelmeket váltson ki az emberből, és nem feltétlenül érdekli az embert, hogy miről szól a szöveg. Látod, én is meghallgatok sok francia dolgot, de nem tudok franciául. Abszolút dallamcentrikus vagyok, ezt valószínűleg a produceri mivoltomnak is köszönhetem” – válaszolja.
Moriones olyan zenéket akar szerezni, amelyek segítenek másoknak. Tapasztalata szerint ezek a számok nem mindig az előadó kedvenc zenéi, de a közönség ízlése nem elhanyagolható. Próbálja megtalálni az arany középutat, ami másoknak és neki is tetszik.
Moriones új, TENEBRIS című albuma 2024. augusztus 30-án jelent meg. A lemez címe sötétséget jelent, nem véletlenül kapta ezt a nevet az anyag.
Néha mindannyian a sötétben érezzük magunkat vagy a sötétben tapogatózunk. Sok barátom is abban az életszakaszban jár, hogy nem tudja, mi lesz az életével, mit kéne csinálni, jó úton halad-e. Bennem is felmerült ez az érzés, ezzel az albummal pedig igyekeztem minél mélyebb dolgokat kihozni magamból, kisebb-nagyobb sikerrel. Már régóta formálódtak ezek a számok, csak nem tudtam, mik kerüljenek rá az albumra.
Moriones albuma különböző hangzásokkal operál, ami szándékos húzás, hiszen az előadó több oldalát is szeretné megmutatni, valamint hangsúlyozni. Mivel számára a zene határozza meg az éneklés módját is, a dallamokhoz igazítja a hangját: hol magasabban, hol mélyebben szól az ének.
Moriones bohóc karaktere elválaszthatatlan az előadótól: mielőtt nevet választott, Kristóf évekig gondolkodott azon, milyen néven lépjen fel. Az élettapasztalatából, valamint akkori kapcsolatából adódóan könnyedén kapcsolódott a bohóc karakterekhez.
„Megtaláltam a Moriones típusú bohócot, akiben az tetszett a legjobban, hogy a mentális betegségeket karikírozza ki. Láttam, hogy ezt a karaktert tök jól össze lehetne kapcsolni a zenével, ugyanis nagyon sokan küzdünk mentális problémákkal, ami megterhelő lehet. Színészi szempontból is érdekes figura volt, éreztem, hogy a színpadon ezt is kamatoztathatom. Mindig szerettem, ha a színpadon történik valami, ha van tematika. Úgy voltam vele, hogy Moriones karaktere által jobban meg tudnak különböztetni a többi előadótól. Történetet is alakítottam köré. Idén áprilisban meghalt a bohóc, november 1-jén, az Akvárium-nagykoncerten viszont folytatódik a történet” – fogalmaz a karakter kapcsán Moriones, aki az interjú után egyenesen a Joker 2. vetítésére siet.
Mindig úgy éreztem magam a zeneiparban, mint egy joker egy pakliban. Én sosem a cirkuszi bohóc akartam lenni, hanem az a jokerfajta, aki a kisember problémáival is foglalkozik. Egyébként pont a hónapban jelenik meg egy új single-öm. Október 13-án, a Sztárboxban adom elő először a tévében, és szintén köze lesz a jokerszimbólumhoz
– mosolyog az előadó.
Morionest gyakran párhuzamba állítják napjaink legnépszerűbb és legsikeresebb hazai előadójával, Azahriah-val, elsősorban a hanghasználata miatt. A hasonlítgatás gyakran előkerül az online térben, ezért megkérdeztük az előadót, hogyan viszonyul ehhez.
„Szerintem ez az egész téves előítéletként jelent meg, de mára valamilyen szinten okafogyottá vált, hiszen
az EZ AZ ÁRA már több mint hatmillió összesített streamnél jár, a Manuellel közös Voodoo Baba meg a duplájánál.
Aki ilyen kijelentéseket tesz, meg ebbe ássa bele magát, az inkább tudatlanságról vagy ilyen szűkebblátókörűségről tesz tanúbizonyságot. Aki másokat hasonlítgat össze, az saját magát is ugyanúgy másokhoz méri, ez viszont már nem az én problémám vagy felelősségem. Az, hogy milyen zenét csinálok, csakis abból fakad, hogy én mit szeretek, vagy miket hallgattam kis koromban, mikkel találkoztam a DJ-karrierem során, nem pedig az fogja meghatározni, hogy éppen ki itthon a legkisebb vagy legnagyobb előadó. Nem foglalkozom másokkal, csak magammal” – mondja.
„Mindenkinek megvan a saját keresztje, minden előadó kap valamit Magyarországon. Ez egy természetes dolog, azt mondta egy nagyon bölcs ember, hogy a természetben minden egyensúlyban van. Ha valami nagyon jó dolog történik velünk, akkor ugyanúgy nagyon sok rossz is a nyakunkba zuhanhat.”
(Borítókép: Moriones 2024. október másodikán. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
