Az írók szerint sötét felhők gyülekeznek, veszélyben a demokrácia

Frankfurt felett felhős az ég. Hűvös van. Hiába, az időjárást a világ legnagyobb könyvvására sem tudja befolyásolni. 1976 óta minden év októberében összegyűlik itt a nemzetközi könyvkereskedelem és könyvkultúra krémje, hogy eszmét és tapasztalatot cseréljen, találkozzon, és legfőképp bizniszeljen. De az írók is szép számmal jönnek, minden évben máshonnan, miután 1988 óta mindig van egy vendégország, amelynek irodalma és kultúrája a fókuszba kerül – Magyarország 2002-ben mutathatta meg magát, idén Olaszország a díszvendég. Az olaszok hamar hallatták is a hangjukat, részben a szólásszabadság kapcsán, de erről később.

Most inkább ott folytatjuk, hogy a 2024. október 16-án kezdődő könyvvásárt idén Elif Shafak török szerző nyitotta meg. Nem laudációt mondott, nem mézesmázos maszlaggal készült, hanem keményen az arcunkba tolta, hogyan látja most a világot, és íróként saját, valamint kollégái felelősségére is felhívta a figyelmet.

A demokrácia veszélyben van, amit az írók nem nézhetnek tovább tétlenül. Már nincs értelme úgy tenni, mintha a Frankfurti Könyvvásár csak egy üzleti központ lenne.

Shafak huszonegy könyv szerzője, amelyeket világszerte több mint ötven nyelvre fordítottak le. Magyarul a többi között A város tükrei, a Becsület, Az építészinas, a 10 perc 38 másodperc, A bolhapalota és a Muskátli olvasható tőle. A brit–török író az LMBTQ+-jogok aktivistája és támogatója, munkássága persze csak dióhéjban ennyi, ám sokak szerint ma ő az egyik legalkalmasabb személy, hogy a szólásszabadságról beszéljen.

Azért is, mert jól ismerheti, milyen egy autokrata országban élni, mint amilyen Törökország, amelyre brit állampolgárként „kívülről is rá tud tekinteni”. Bizonyára ezért kérte fel őt a Frankfurti Könyvvásár elnöke, Jürgen Boos, aki évek óta azon dolgozik, hogy a seregszemlét sikeres színhellyé tegye a bestsellerekre vadászó ügynökök és kiadók számára.

Tudod, miért nem hátrálok meg?

Elif Shafak az olasz La Repubblicának adott interjúban kifejtette, a demokrácia kérdése nehéz ügy, de úgy véli, hogy a könyvek szelíd erőt képviselnek, és mindent meg tudnak változtatni. „Tudod, miért nem hátrálok meg? Mert biztos vagyok benne, hogy ma nagyobb szükségünk van irodalomra, mint valaha. Az írók hídépítők. Az emlékezet őrzői. A túléléshez pedig olyan irodalomra van szükségünk, amely olyan, mint a víz és a kenyér.” Arra a felvetésre, nem túlzott optimizmus-e, ha azt gondoljuk, hogy a körülöttünk lévő háborúk könyvekkel megoldhatók, így felelt:

Igaz, hogy sok olyan dolog van, ami intellektuálisan pesszimistává teszi az embert, de pontosan ezért van szükségünk erre az optimizmusra.

Szóba került, hogy a nácizmus egy nagy könyvégetéssel kezdődött: 1933 májusában, az egyik este 25 ezer szöveg vált a tűz martalékává az Obernplatzon. Shafak úgy véli, ahol a könyveket nem tűrik el és elégetik, ott az eszméket sem tolerálják, és a gyűlölet sokkal könnyebben szökken szárba és virágzik. „A cenzúrával kezdődik, majd könyveket égetnek, és a könyvtárak sem maradnak ki a sorból. A múltban is megtörtént, és ma is látjuk, hogy megtörténik” – fogalmazott a brit–török író.

Üdítő volt olvasni, ahogy Elif Shafak ezután saját magáról beszélt – emberien. „A legtöbb író introvertált. Én is az vagyok. Jobban érzem magam egy kis szobában, ahol nincs túl sok ember.” Ez a természetes élőhelye, ezért sem könnyű számára a nyilvános szereplés.

Azonban egy olyan író, amely sebzett vagy összetört demokráciából származik, mint Törökország, egyszerűen nem teheti meg azt a luxust, hogy azt mondja: »Tudod mit, én nem akarok politikáról beszélni. Nem akarok emberi jogokról beszélni. Csak a költészetemről vagy a regényeimről szeretnék mesélni .« Nem, ezt egyáltalán nem engedheti meg magának

– fogalmazott Shafak.

Fellázadtak a döntés ellen

Olaszországban pedig próbálják ezt tenni. Ugyanis hosszú hetekig attól volt hangos a sajtó, hogy egyik legnépszerűbb írójuk, Roberto Saviano nem került be a Frankfurti Könyvvásárra utazó százfős küldöttségbe. Az írók fellázadtak a döntés ellen, és egyenesen elítélték az olasz politika cenzúrakísérleteit, a kultúrába való beavatkozását.

Savianót annyira rosszul érintette a kizárás, hogy a könyvvásár későbbi meghívását is visszautasította. „Én, Frankfurtban? Igen, ott leszek, de kizárólag a német szervezők vendégeként. És nagyon boldog vagyok, hogy a hivatalos listán nem vagyok rajta. Az olasz delegációval egyáltalán nem kívánok elutazni" – jegyezte meg.

Vincenzo Latronico olasz szerző korábban a PesText világirodalmi fesztivál vendégeként érkezett a magyar fővárosba, s a budapesti könyvbemutatója másnapján találkoztunk vele a belvárosi Magvető Caféban. Beszélgetés közben hamar szóba került ez az ügy, amelyről elmondta, hogy ő is aláírta a nyílt levelet, és sikerült elérniük, hogy a Frankfurti Könyvvásáron létrejöhessen egy alternatív konferencia. 

Az eredeti olasz program kiegyensúlyozatlan volt, ezért szerveztünk egy alternatív konferenciát.

Roberto Saviano ügye hangos ellenállást váltott ki az olasz kulturális életben. Ennek ékes bizonyítéka volt, hogy több mint negyven szerző nyílt levelet írt Innocenzo Cipollettának, az olasz könyvkereskedőket összefogó szövetség elnökének, valamint Jürgen Boosnak, a Frankfurti Könyvfesztivál elnök-vezérigazgatójának. Ebben az írók nemcsak Saviano hivatalos küldöttségből való kizárását, hanem az olasz politika cenzúrakísérleteit és a kultúrába való további beavatkozását is elítélték. A végső kérés az volt, hogy a Frankfurti Könyvfesztivál alatt tarthassanak egy konferenciát, amelyen a fenti problémákat meg lehet vitatni.

A 76. Frankfurti Könyvfesztivál egészen 2024. október 19-ig tart, az eseményről a helyszínről tudósítunk.

(Borítókép: Elif Shafak 2024 szeptember 22-én, Angliában. Fotó: David Levenson / Getty Images)