Különös hiányérzetünk támadt, de az élet aztán tálcán kínálta a választ

Nemcsak cápákba, vagyis ügynökökbe lehet botlani a 76. Frankfurti Könyvvásár óriási forgatagában, hanem – szerencsére – írókba is, akik szép számmal képviseltetik magukat a világ legnagyobb könyves rendezvényén. Főleg olasz szerzőkkel találkozom, ami nem csoda, miután díszvendég országként 100 fős íródelegációval érkeztek. Ebből nagy balhé kerekedett, de erről már beszámoltunk, és hamarosan folytatással is jövünk.

Az élet tálcán hozta a választ

Most viszont érdekesebb, hogy a magyar stand kínálatát nézve különös, kettős érzést tapasztaltam. Egyfelől büszkeséget éreztem, másrészt hiányérzetem támadt, de az istenért sem jöttem rá, hogy az utóbbit mi váltotta ki. A gondolatot elhessegettem, de a magyar pavilonnál maradva elkezdtem egy cikken dolgozni, ahová az élet tálcán hozta a választ. Egy óra sem telt el, amikor a laptop mögül felnézve észrevettem, hogy

Hamar üdvözöltük egymást a József Attila-díjas íróval, akit megkértem, hogy nyilatkozzon a jelenségről, arról, amelyet alig pár másodperce vettem ki a sütőből. Még forró volt, de Kukorellyt ez sem tántorította el a feladattól, így hát megkérdeztem tőle, hogy kapott-e meghívást a Frankfurti Könyvvásárra. 

Idén nem hívtak, de tavaly, amikor a TündérVölgy megjelent németül, részt vettem a Lipcsei Könyvvásáron. Amikor jeleztem a PKÜ-nek, hogy jövök, nagyon kedvesek voltak, és támogattak, belépőjegyet is kaptam. A német kiadóm jelezte, hogy itt lesz, és jöjjek. Ő sem hívott, programot sem szervezett, egyszerűen a találkozás miatt szólt. De legalább kihoztam a kiadóm, a K.E.R.T. könyveit is, és többféle kultúrával találkozhatok.

Kukorelly Endre elmondta, arról nincs információja, hogy magyar írókat miért nem hívtak meg, majd felidézte, hogy ő legutóbb 25 évvel ezelőtt, 1999-ben járt a Frankfurti Könyvfesztiválon, amikor Magyarország centrumországként vett részt az eseményen.

„Ebben az évben két könyvem jelent meg németül, így engem is meghívtak. Azóta nem tudom, mi történt, de most Kocsis András Sándorral (a Kocsis Kiadó vezetője) jöttem Frankfurtba, és nem bántam meg, mert régen voltam itt” – fogalmazott Kukorelly, halkan hozzáfűzve, hogy túlságosan nagy kedve most sem kerekedett. Ekkor felvetettem, hogy talán azért, mert itt minden a bizniszről szól. „Minden arról szól” – felelte, majd azzal pontosítottam magamat, hogy ez az rendezvénysorozat talán nem az olvasóközönségnek szól, ezért nem olyan családias, mint, mondjuk, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Kukorelly Endrével abban maradtunk, hogy külön kell választani, egyszerűen más a kettő.

Biszniszvásár Frankfurtban

A jelenségről Keresztes Balázzsal, a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) munkatársával és a frankfurti magyar stand főszervezőjével is beszélgettünk a helyszínen, aki ebben a kérdésben is készséggel állt rendelkezésünkre. Egyből rákérdeztünk, hogy írókat miért nem hívtak meg a világ legnagyobb könyvvásárára.

Keresztes a válaszát picit messzebbről kezdte, s elmondta, hogy nagy vonalakban kétféle könyvvásár van, az egyik elsősorban „bizniszvásár”, mint a frankfurti és a bolognai, a másik pedig inkább programközpontú, mint például a bécsi vagy a lipcsei.

„Frankfurtban részben a hatalmas zaj miatt nem szerencsés programokat szervezni. Legalábbis nem olyan hagyományos egyszerzős könyvbemutatókat, amelyekhez hozzá vagyunk szokva.” Az itteni előadások, kerekasztalok főleg a könyvszakma jövőjéről, piaci mozgásokról vagy épp a mesterséges intelligencia térhódításáról szólnak. A gyakorlatuk éppen ezért az, hogy írókat elsősorban azokra a vásárokra hívják meg, amelyek programközpontúak, vagyis inkább az olvasóközönségnek szólnak.

Természetesen azokat a magyar szerzőket, akik tőlünk függetlenül jönnek ki a vásárra, örömmel támogatjuk akár belépőjeggyel, akár utazási költségek fedezésével. Frankfurt előtt egy szűk héttel kaptuk a hírt például, hogy az öt német fordításkötettel rendelkező Kukorelly Endre is a vásárra érkezik, így őt is bevontuk a magyar programba, amennyire csak tudtuk.

A német nyelvterületen Lipcse és Bécs városában például minden további nélkül szerveznek könyvbemutatókat, ahová a szerzőket is invitálják.

De fontos hangsúlyoznom, hogy nem írókban, hanem könyvekben, friss megjelenésekben gondolkodunk. Nemcsak azt nézzük, ki akar jönni, hanem azt is, hogy mely nyelvterületen milyen új megjelenés, évforduló vagy más aktualitás köré tudunk egy szerzői estet felhúzni. Ebben egyébként elsősorban a helyi külképviseletekre (Liszt Intézet/Collegium Hungaricum), hungarológiai tanszékekre és mindenekelőtt az általunk ismert külföldi kiadók füleseire alapozunk

– fogalmazott Keresztes Balázs, aki példaként Földényi F. László, Kiss Noémi és Krusovszky Dénes nemrég németre lefordított műveit említette, amelyeket már a 2024. november 20. és 24. között megrendezendő Bécsi Könyvvásáron is bemutatnak.

(Borítókép: Dzsubák Tamás / Index)