Leesett az állunk, amikor megláttuk az egy szál bugyiban feszengő hölgyet

Az elmúlt hetekben a csapból is Han Kang folyik a világirodalomban – teljesen megérdemelten –, miután a dél-koreai szerzőt nemrégiben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Azóta számos lap és irodalmi szaklap írt az életéről, illetve a végtelekig elemezte műveit. Szóval úton-útfélen beleakadunk. Legutóbb Bologna utcáin, séta közben szúrtuk ki, hogy már az olasz városban molinón is őt hirdetik. Pontosabban az egyik legnépszerűbb, Nemzetközi Booker-díjjal kitüntetett művét, a Növényevőket, amelyet a helyi Teatro Arena del Sole visz színpadra. A világszerte átütő sikerű műből készült előadás ősbemutatóját 2024. október 25-én tartották az olasz teátrumban.

A plakát első látásra felkavart bennünket, miközben az egy szál bugyiban feszengő hölgyet figyeltük, aki megtörten néz a tenyerébe. A beállított fotón Daria Deflorian nem néz a kamerába, csupán a meztelen háta, hosszú fekete haja látható – ráadásul úgy, hogy egyből a svéd énekesnőre, Loreenre asszociálunk. Az olasz művész nemcsak a történet főszereplőjét alakítja, hanem az előadást is ő rendezte. A sötét hangulatú plakátot picit ellensúlyozzák az amúgy élénk, vidám színekkel operáló felületek, amelyeken a legfontosabb információkat tudhatjuk meg a darabról.

Sokkal több, mint húselhagyás

A Növényevők története egy szorgalmas háziasszony, figyelmes feleség, különösebb szenvedélyektől mentesen élő Yeong-hye sztoriját meséli el, aki egy nap eldönti, hogy vegetáriánus lesz. Ez különösebben nem izgalmas, az úgyszólván totál hétköznapinak mondható életmódváltásban még az is természetes, hogy az asszony a döntése első pillanataiban arra „vetemedik”, hogy az összes húst kidobja hűtőjéből. Az viszont sokkal érdekesebb, hogy mindennek gyökere egy álomban keresendő. 

Ráadásul mindez a családi egyensúly megromlásához vezet. A kafkai történet így korántsem a vegetarianizmusról szól, hanem arról, hogy elutasíthatjuk-e az ember mivoltunkkal járó bűnöket anélkül, hogy magát az emberi mivoltunkat is elutasítanánk. Arról nem is beszélve, hogy a körülöttünk élők ezt kötelesek-e elfogadni.

A narratíva olyan összetett témákat tár fel, mint a társadalmi lázadás, az identitáskeresés és a konformizmus, miközben Yeong-hye gesztusa a szabadság és az elszigeteltség mély szimbólumává válik. Han Kang költői, mégis felkavaró írásán keresztül arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, hogy az egyszerű, hétköznapi cselekedeteknek mennyire jelentős következményei lehetnek.

Erőteljes képek, zavaró kérdések

A színházi adaptációban Daria Deflorian és Francesca Marciano azon dolgoztak, hogy a regény lényegét érintetlenül hagyják, kiemelve a családi feszültségeket és az emberi gyarlóságokat. Egy ilyen szubjektív és intim alkotás színpadra ültetésének kihívása nagy jelentőségű kérdés, hiszen az előadásnak egyensúlyba kell hoznia az önvizsgálat pillanatait a szélesebb közönség bevonásával.

„Érzéki, provokatív és erőszakos szöveg, tele erőteljes képekkel, meglepő színekkel és zavaró kérdésekkel.” Egyebek mellett ezeket mondta Daria Deflorian a Növényevőkről, amelynek mostani ősbemutatója nemcsak az olasz színházi élet, hanem a kortárs irodalom és művészi interpretációinak fontossága szempontjából is kiemelt jelentőségű esemény. Már csak azért is, mert a színdarabot a francia Odéon–Théâtre de l’Europe színházi fesztiválon is bemutatják.

Mi pedig kíváncsian várjuk, hogy a magyar színházi életben színpadra viszik-e a friss irodalmi Nobel-díjas szerző méltán elismert történetét.

(Borítókép: A bolognai Teatro Arena del Sole színház. Fotó: Photo Italia LLC / Getty Images)