Véres mészárlás hozta meg a sikert, rangos elismerést kapott

„Ebből a könyvből megtudható, mit élnek át az emberek abban az országban. Azért születhetett azonban meg, mert eljöttem Franciaországba. Ebben az országban leltem meg az írás szabadságát” – fogalmazott az 54 éves francia–algériai író a párizsi díjátadón.

– mondta Kamel Daoud, aki a „szabadszájúsága” miatt kényszerült arra, hogy elhagyja Oránt, ahol korábban dolgozott. Párizsba utazott, ahol felvette a francia állampolgárságot – szúrta ki a Kultúra.hu.

Az emlékezet egy másik útja

A tavalyi díjazott, Jean-Baptiste Andrea francia regényíró romantikus műve, a Veiller sur elle (Bánjatok vele figyelmesen) című regény után az idén a Goncourt Akadémia egy politikusabb fikciót választott. A Gallimard Kiadó gondozásában megjelent Houris bemutatja az Algéria egyik sötét korszakával kapcsolatos szenvedéseket, elsősorban a nőkét.

A regény megmutatja, hogy a valóság megfigyelésében megnyilvánuló művészi szabadságában az érzelmekkel telített irodalom hogyan rajzolja meg egy nép történelmének elbeszélése mellett az emlékezet egy másik útját

– mondta Philippe Claudel, a Goncourt zsűrielnöke.

Az Algériát 1991 és 2002 között sújtó, a hadsereg és az iszlamisták között vívott polgárháborúban mintegy 200 ezer ember, köztük sok ezer polgári személy vesztette életét. Az Houris (a hurik a muzulmán hit szerint a Paradicsomban élő csodálatos lények, az igaz hívők jutalmazására szolgálnak a paradicsomi kertekben) sötét hangvételű regény Aube, egy néma nő sorsáról, akinek egy iszlamista vágta el a torkát 1999. december 31-én. Narrátornak egy nőt választva Kamel Daoud regénye először Oránban játszódik, ahol a sötét évtized alatt újságíróként dolgozott, majd az algériai sivatagban, ahová Aube visszatért a családjához.

A Franciaország és Algéria között amúgy is feszült viszony miatt a Gallimard-t megkérték, hogy ne vegyen részt az algíri nemzetközi könyvkiállításon november 6. és 16. között. A döntés nagy vihart keltett. Az Houris-t nem adhatták ki Algériában, mert ott törvény tiltja, hogy bármely mű említést tegyen az 1992–2002-es polgárháborúról.

A szerző, megköszönve a díjat, csodálatosnak nevezte, hogy mindamellett, ami most a világban zajlik, egy olyan írót tüntettek ki, aki a háborúról ír. A kiadó, Antoine Gallimard üdvözölte a szerző által felvállalt „politikai és civil szerepet”.