Elsírta magát, amikor a tengerbe esett a szarvasgombával töltött pulykamelle

Fülei Balázs zongoraművész, Gaál-Wéber Ildikó szoprán, valamint Szélpál Szilveszter bariton (és moderátor) produkciói varázsolták el az iskolásokat hétfő délelőtt a Fesztivál Színház termében. Az egyórás előadás keretében Rossini, Mozart, Bach, Schubert, Csajkovszki, Chopin, Bartók, Ránki és Kodály műveit játszották el az iskolásoknak és tanáraiknak.

A programot kimondottan kiskamaszoknak állították össze, ez látszott az előadásmódon, valamint a koncert interaktív jellegén is. Bár a darabok esetenként olyan italokat − kávé, bor és pezsgő − dicsőítettek, amelyeket remélhetőleg nem ez a korosztály fogyaszt, az alkoholos nedűk annyira népszerű témái a klasszikus zenének, hogy nehéz lenne kihagyni azokat egy gasztronómiai válogatásból.

Tíz fogás, tíz ízvilág

A koncert első felében inkább ételekről elnevezett művek hangoztak el, illetve a zeneszerzőkhöz kapcsolható gasztronómiai utalásokkal látták el a műsort, a másik felében pedig azt vizsgálták (és mutatták be a gyerekeknek), hogy a zene milyen módon tudja számukra kifejezni ezeket az ízeket, hangulatokat és érzéseket. 

Ki mással kezdődhetett volna a koncert, mint Rossinivel és a Vaj című tételével. A zeneszerző annyira szerette a jó ételeket, hogy majdnem szakács lett belőle. Rossini háromszor sírt életében: először amikor kifütyülték az első operáját, másodszor a gyönyörtől, mert hallotta Paganinit játszani, harmadszor pedig amikor egy hajókiránduláson a tengerbe esett a szarvasgombával töltött pulykamelle.

A vaj mint olyan nemcsak Rossinit ihlette meg, de Mozartot is, aki egyébként a jó bort sem vetette meg.

Don Giovanni heves, pezsgő figura volt: a Müpa művészei az úgynevezett pezsgőáriát énekelték el. 

De kanyarodjunk vissza a reggeli vajas kenyérhez, amihez mi sem illik jobban, mint a kávé, ami Bach Kávékantátáját inspirálta. Johann Sebastian Bach, ha nem is volt kávéfüggő, de annyira szerette az italt, hogy kantátát írt annak dicsőítésére. Az énekes és kórusszólamok váltakozásából összeálló zeneművet Gaál-Wéber Ildikó szoprán adta elő, Szélpál Szilveszter pedig a kávészerető leányzó édesapját játszotta el.

Mozart mellett Franz Schubertről is elneveztek egy édességet, mégpedig egy tortaszeletet. Ő azonban nem a süteményről írt zeneművet, hanem a borról. A tipikusan édes tokajival (illetve az italt dicsőítő verseskötettel) Schubert is találkozott, akinek annyira megtetszett a vers, hogy azonnal úgy döntött, megzenésíti.

Az édes-sós-fűszeres ízeket, valamint a szinesztézia jelenségét Csajkovszki, Chopin, Bartók és Ránki művein keresztül mutatták be a gyerekeknek. Itt nyert csak igazán interaktív formát az előadás, az iskolások aktívan részt vettek a produkcióban, párbeszédbe elegyedtek a moderátorral. Fülei Balázs több formában adott elő egy-egy dallamot, mindegyikkel más ízt mutatott be a kicsiknek.

A koncert egy vidám, lendületes bordallal, Kodály Háry Jánosából az „Ó, mely sok hal” című darabbal zárult. Az iskolai énekórák tananyagába előszeretettel beépített dalt a kettővel mellettem ülő kislány már együtt énekelte a baritonnal, nem is kérdés, melyik produkció volt nyerő a diákoknál.

(Borítókép: Gaál-Wéber Ildikó 2024. november 4-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)