Megy a jópofizás, poénkodás, időnként vulgáris, mégis van értelme

„Nemcsak azért fontosak a tehetségkutatók, hogy megtaláljuk a legnagyobb tehetségeket, hanem azért is, hogy az indulók visszajelzéseket kapjanak. Akár azt, hogy »köszönjük szépen, ezt jobb lenne nem folytatni«, vagy azt, hogy »jó úton vagy«, ezt még kellene kicsit csiszolni” – mondta Balázs János, Kossuth-díjas zongoraművész az Index kulturális podcastműsorában.

A könnyűzenei tehetségkutatók mostanában kicsit vulgárisabbak, de még mindig van értelmük, mert a nagy tehetségeket így lehet elérni

– mondta a Kossuth-díjas zongoraművész, aki egyetértett azzal a felvetéssel, hogy ezek a show-műsorok egyre inkább a zsűriről szólnak. Ezt még a poénkodással meg a jópofizással egészítette ki, de elfogadja, úgy véli, ez ok-okozati viszony, amely a nézettséghez kell.

Balázs János szerint fontos még, hogy a közönséget is nevelni kell. Úgy véli, az embereket sokszor ostorozzuk, hogy miért mennek el X. Y. koncertjére, „miközben tudjuk, hogy az (könnyűzenei) előadók plébekelnek, sem emberként, sem művészként nem jók, hülyeségeket csinálnak, a koncerttermük mégis tele van. És most nemcsak a könnyűzenéről, hanem a komolyzenéről is beszélek.

A társadalom csak az alapján tud választani, amit lát és hall. Ezért fontos, hogy a nézett műsorokban, csatornákon, médiafelületeken, interneten a jó is ott legyen. Nem hiszek abban, hogy aki jó, dugja homokba a fejét, csak azért, mert nem akar versenybe szállni. Így sajnos azok viszik el a prímet, akik egyáltalán nem odavalók.

A Kossuth-díjas zongoraművész szerint azért jó, ha a tehetségek megnyilvánulnak, mert ezzel a közönséget segítik az összehasonlításban. Megjegyezzük, Balázs János amúgy más műfajok kiváló zenészeivel, tehát könnyű zenészekkel is dolgozik együtt, és hallgat is ilyen zenéket. Adásunkban elmondta, hogy a felvételre érkezve Rúzsa Magdi egyik slágerét hallgatta a rádióban.

A szűk félórás beszélgetésben szó esett a 10. jubileumi Cziffra Fesztiválról és a legendás zongoraművész, Cziffra György nehéz életéről és fantasztikus pályafutásáról. Balázs János elmondta, hogyan vált a XIII. kerületi, tripoliszi nyomornegyedből egy roma kisfiú a világ első számú zongoristájává. Olyan művésszé, akinek a lemezei több millió példányszámban keltek el, s emléke és zsenije előtt a világ mind a mai napig fejet hajt.

Aki lemaradt volna az arútluK előző részéről, vagy újra meghallgatná a beszélgetést Széky Jánossal, az ide kattintva megteheti.

(Borítókép: Balázs János 2024. november 7-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)