Minden eddiginél sokszínűbb és interaktívabb anyaggal nyílt meg a Cinema Mystica új kiállítása a Párisi Udvarban. Az immerzív tárlat a művészet, technológia és biológia kapcsolatát ülteti át látványosabbnál látványosabb installációkba, audiovizuális anyagokba és vetítésekbe, miközben a látogatót állítja az élmény középpontjába.
A szervezők szerint a huszonnégy installációból álló kiállítás arra ösztönzi az érdeklődőt, hogy elgondolkodjon a mindenség összefüggésein, miközben az immerzív installációk a végtelen valóságok önmagukba visszatérő, folyamatosan teremtő áramlását tárják elénk. A tapasztalás középpontjában a látogató áll, aki egyszerre megfigyelője és aktív résztvevője a párhuzamos (fiktív) világok összefonódásának.
A tárlat a korábbi anyagokhoz hasonlóan élvonalbeli hazai és nemzetközi művészek egyedi látásmódján keresztül mutatja be a digitalizáció kreatív forradalmát.
A pszichedelikus, hipnotikus, valamint az AI-alapú botanikai és állati motívumok visszatérő elemei a huszonöt kiállított munkának. A vizuális egység egyetlen pillanatra sem bomlik fel, a természetes és a digitális világ összeolvadása zavaros, mégis ismerős formákat hoz létre szinte az összes munkában.
Több mozgásérzékelő installáció is helyet kapott a gyűjteményben: ezek adják a kiállítás interaktív részét. Egyes alkotásoknál egy szenzoros panel felett mozgathatjuk a kezünket, úgy irányítjuk a vetítést. Más munkáknál a lábnyomunkat érzékeli a talaj, alattunk és mögöttünk különféle figurák és fénysugarak jelennek meg.
A Soulscanner nevű immerzív videoinstalláció röntgenszkennerre emlékeztető látványvilággal ragadja meg a közönséget, de metafizikai csavarral: hús és szövetek helyett a résztvevők aurikus és asztrális dimenzióit tárja fel.
Ahogy a látogatók az érzékelőmezőben mozognak, körvonalaik változó árnyalatokban világítanak, amelyek az energia és az érzelmi rezonancia különböző állapotait jelképezik. Az interaktív algoritmusok a résztvevőket színek és minták dinamikus megjelenítésévé alakítják, valós időben feltérképezve az aurarétegeket és az érzelmi rezgéseket
− olvasható a szkenner mellett.
A játékos, meditatív hangulat ebből a tárlatból sem hiányzik: nem elég, hogy az egyik teremben a Solfeggio frekvenciákon keresztül különböző rezgésekkel aktiválhatjuk a csakráinkat, a babzsákok szinte minden teremben arra várnak, hogy a látogató kényelembe helyezze magát, és átadja testét − és érzékszerveit − az élménynek.
Az immerzív jelző − a kiállítás összefüggésében az immerzió a bejárható vagy körbejárható terek, objektumok és ezek sorozatát jelenti, ahol a kép- és a hangélmény 360 fokos, valamint háromdimenziós − nem túlzás, hiszen a kiállítás valóban beszippantja a látogatót. A sok impulzustól ide-oda kapkodjuk a fejünket, a látvány pedig feszegeti a képzelőerő határait. Akarva-akaratlanul is eggyé válunk a művekkel, miközben a koromsötét teret megtörő élénk színek már-már álomszerűen hatnak ránk.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
