Budapesten berúgta az ajtót, hamarosan Hollywoodot is meghódíthatja

A Puskin moziban elkezdődik a Gloria! című olasz film vetítése. A főszereplő Carlotta Gambával azonban az aulában vagyunk, körülöttünk tanakodás, hol legyen az interjú, de mi egymás szemébe nézünk, és eldöntjük, hogy a mozi kávézójában beszélgetünk. Találva egy szabad asztalt, leülünk, a zene és más asztaltársaságok csicsergése sem zökkent ki, inkább csak arra fókuszálok, hogy ne vesszek el igéző kék szemeiben. 

„Lenyűgöző épület, Budapest gyönyörű város, bár csak a Parlamentet és a budai várat láttam” – meséli lelkesen az olasz színésznő, aki egy pillanat alatt arról kezd beszélni, hogy Olaszországban a színház és a mozi világa mennyire nem ér össze. Szerinte két külön világról van szó, a színházak nagyon zárt közösséget alkotnak, ahová iszonyú nehéz bejutni és színházi színésszé válni. „Így vagy színházi, vagy filmszínészek vannak” – jegyzi meg.

Reméljük a legjobbakat

A megosztottság miatt felvetem, hogy a magyarországi színházi társadalom részben a politika miatt is megosztott, Gamba habozás nélkül reagál.

Olaszországban ugyanez a helyzet. Ó, igen, a politikusok döntik el, kit állítanak a színházak élére, s aki irányít, az dönti el, kit enged be a színházba. Az olasz teátrumokban rendre ugyanazok az idősebb rendezők érvényesülnek, míg a fiatalok alig jutnak lehetőséghez.

Azt mondja, egyébként is nehéz a helyzet, de így még szomorúbb. „Tavaly télen többen emelték fel emiatt a hangjukat, tiltakozások voltak, mert megijedtünk attól, hogy aki irányít, az sok mindent meghatároz. De reméljük a legjobbakat.” Biztatta önmagát is a színművész, akinek véletlenül sem akarom elvenni a kedvét, de megosztom vele, hogy a magyar filmiparban a kormány által finanszírozott filmek jelentős része bukás, míg azok a független alkotások, amelyek költségvetését egy petákkal sem támogatják, nemzetközi sikereket érnek el.

És ez fontos üzenet. Ez Olaszországban is létező probléma, amely az adójóváírással hozható összefüggésbe, amit az állam megvont. Számos film ezért nem valósulhat meg, mert eltűnt az ilyen típusú támogatás. Az adott törvényt most átdolgozták, de meglátjuk, lesz-e változás. Bár a független filmeket nálunk sem támogatják, inkább a nagyszabású produkciók élveznek előnyt.

Gamba hangján érződik a téma fontossága, amikor arról beszél, hogy számos olyan alkotó van, akik első játékfilmjüket a semmiből indulva készítik el. Úgy véli, ezek talán attól is lesznek kiváló alkotások, mert szenvedéllyel készülnek. Szerinte ezek az emberek nem a pénzért dolgoznak, hanem azért, mert szeretik, amit csinálnak. „Odavagyok a független filmekért, még a magyarokért is. Ha olasz színésznőre van szükség, itt vagyok.”

Minden kiszámíthatatlan

De hogy indult a karrierje? „Sosem akartam színésznő lenni.” Őt az hajtja, hogy a kreatív és aktív energiáit ébren tarthassa. Főképp amiatt, mert kisgyerek kora óta szeret színészkedni, énekelni, önmagát valamilyen formában kifejezni. 

Torinóban született, ott nevelkedett, majd a középiskola után a római Nemzeti Drámaszínházi Akadémián színész szakon végzett, de egyelőre csak egyetlen színpadi munkában vett részt. Amikor elvégezte az iskolát, úgy vágott bele a filmszínészetbe, hogy semmit sem tudott róla. Egészen addig, amíg el nem ment az első meghallgatására, majd az első filmje forgatására, ám hamar beletanult.

Azt mondja, nagy álma válna valóra, ha színpadon játszhatna, de még nem ismerkedett meg azokkal az emberekkel, akik ebben segíteni tudtak volna neki. „De reménykedem, hogy ez változni fog.  Rómában van néhány gyönyörű színház, amelyekben álom lenne fellépni.”

Milyen egy színésznő élete ma Olaszországban? Gamba hangsúlyozza, más nevében nem szólhat, de elmondja, hogy rengeteg színésznő van, nagy a verseny, nehéz szerepekhez jutni, tehát „nehéz munkát találni”. Ettől függetlenül jó élete van, mert szabadidejében fest, zenét hallgat.

Ez a munka eléggé kiszámíthatatlan, egyszer egy hónapon át mindennap dolgozol, aztán lehet, hogy öt hónapig nincs semmi. Közben mehetsz castingokra. Szóval folyamatos hajsza, de minden nehézségével együtt szeretem.

Ekkor megemlítem, hogy Hollywoodban sem minden fenékig tejfel. Gamba egyből a me toora asszociál, gyorsan hozzáfűzve, hogy ő már sokat dolgozott együtt férfi rendezőkkel, de szerencsére soha nem volt erőszak áldozata. Ebből a szempontból szerencsésnek tartja magát, de úgy véli, hogy ez a probléma sajnos az élet minden területén jelen van, nem csak a színészetben. „Annak viszont örülök, hogy a világ egyre inkább elítéli az erőszakot.”

Találkozunk Los Angelesben?

Carlotta Gamba az elmúlt időszakban leginkább kosztümös filmekben szerepel, mint a Gloria!, amelyet a XXII. Olasz Filmhetek alatt vetítettek le a Puskin moziban. A színésznő Lucia szerepét, a San Ignanzio Institute zenekarának első hegedűsét alakítja. Ez azért volt jelentős kihívás, mert nem tud hegedülni. Négy-öt hónappal a forgatások előtt kezdett el tanulni, de nyilvánvalóan nem az ő játékát hallhatjuk a mozivásznon. „Feminista filmnek tűnik, anélkül, hogy az lenne. Inkább a közösség erejére fókuszált.”

Carlotta Gamba a Vermiglio című film főszereplője is, amelyet Maura Delpero rendezett. Az alkotás elnyerte az idei velencei filmfesztivál Ezüst Oroszlán díját (a zsűri nagydíja), a Chicago International Film Festival a legjobb film Gold Hugo-díját és az Athens International Film Festival legjobb forgatókönyvének járó elismerését. És nem utolsósorban ez a film Olaszország Oscar-nevezettje. Megkérdezi tőlem, hogy láttam-e már a filmet, nemmel felelek, hozzáfűzve, hogy az olasz barátaim igen, őket lenyűgözte.

De egyelőre kérdés, hogy jövő márciusban mehet-e Los Angelesbe, mert januárban dől el, bekerül-e az öt jelölt közé a nemzetközi film kategóriában, amelyért a magyar Semmelweis is versenyben van. Nem mintha sokat számítana, de megosztom vele, hogy drukkolok neki, s hogy a közeljövőben megnézem a filmet Olaszországban, mert Magyarországon valószínűleg csak jövő tavasszal kerül a mozikba. Látom a kétséget a szemében, véleményét nem is rejti véka alá. „Lehet, egyszerűbb, ha itt nézed meg, mert római tájszólásban beszélünk a filmben.” De ha van olasz felirat, az megoldás lehet, vetem fel, amivel egyetért. A beszélgetés végén megkér, ha sikerül megnézni a filmet, jelezzek, hogy tetszett. Még szép, én pedig azt kívánom neki, hogy márciusban Los Angelesben lehessen.

(Borítókép: Carlotta Gamba 2024. október 22-én Rómában, Olaszországban. Fotó: Stefania D'Alessandro / Getty Images)