Ősi dologra leltünk, amihez gyerekkorunk óta kötődünk, de talán észre sem vettük

Bár a II. Budapest Ballet Grand Prix a fiatalokról szólt, azért világsztárokkal is könnyen össze lehetett futni a Nemzeti Táncszínházban. Közülük többen a zsűriben foglaltak helyet, és jólesően tapasztaltuk, hogy a sűrű időbeosztás ellenére mindig készséggel álltak meg kicsit csevegni bárkivel, aki ezt igényelte. Sztárallűr nélkül, közvetlenül, emberien.

Így nyílt lehetőségünk Federico Bonellivel, a Londoni Royal Ballet egykori szólistájával, az Egyesült Királyság Northern Balletjének művészeti igazgatójával jó negyed órát beszélgetni a döntő napján, a Nemzeti Táncszínház forgatagában. Először arról kérdeztük, mit gondol a balett jövőjéről.

Nyitottan a fiatalok felé

Federico Bonelli lapunknak elmondta: meg van győződve a klasszikus balett érvényességéről, szerinte a műfajnak azért van jövője, mert a tánc történeteket mesél és érzelmek közvetít, ezekre pedig minden korban szükség van. „Amire oda kell figyelnünk, az az, hogy a mai világra és a mai fiatalok felé nyitottak legyünk.”

A londoni Royal Ballet korábbi első magántáncosa, egykori szupersztárja imádja a színházakat, az operaházakat, a gyönyörű aranytermeket, úgy véli, a fiatalok is vágynak ott lenni. 

Abban biztos vagyok, hogy ezért tennünk kell, mert a szórakoztatás jelenleg többnyire a mobilokon, a közösségi médiában és a televíziókban zajlik, ezért ahhoz, hogy láthatók és elérhetők legyünk, az erőfeszítéseinket meg kell dupláznunk. A balett megérdemli ezt.

Bonelli megfogalmazása szerint a balett jobb, vagy legalábbis más, mint a film, a színház, mert a mozgás és a zene kettőse ősi dolog, olyan, amelyhez gyerekkorunk óta kötődünk, de talán észre sem vettük.

Vigyáznunk kell azonban, nehogy elefántcsonttornyokba zárjuk magunkat. Egy percig sem szabad azt gondolnunk, hogy mi mindent tudunk a balettről, hogy a szakma szakértői vagyunk, mások pedig semmit sem konyítanak hozzá. Olyan ajánlatot kell adnunk, amellyel bevonzhatjuk a fiatalokat

– fogalmazott Federico Bonelli, aki szerint azokat is meg kell szólítaniuk, akik korábban balettot sem láttak, éppen ezért még azt sem tudják, szeretik-e vagy sem.

A továbblépés öröme

Az olasz szupersztár, aki idén a Budapest Ballet Grand Prix zsűrijének tagja volt, úgy véli, az esemény azért nagyszerű, mert Budapestre a világ minden tájáról érkezhettek diákok. Igaz, a döntőben „csak néhány” szerencsés táncolhat, jutalmat pedig még kevesebben kapnak.

Tudom, hogy mindenki győzni szeretne, de tudniuk kell, hogy az a munka, amivel Budapestig eljutottak, még fontosabb.

Federico Bonelli két és fél éve, 43 évesen hagyta abba aktív, profi pályafutását. „Örülök, hogy abbahagytam. Remek karrierem volt, sokat adott, és kész voltam a továbblépésre egy másik szerepkörben.”

A művész 2022 májusában az Egyesült Királyság Northern Balletjének művészeti igazgatója lett. „A balett számomra már nem rólam mint táncosról szól, hanem a társulatról, annak táncosairól, és a koreográfusoktól a zenészeken át a technikai dolgozókig mindenkiről, akik a Northern Ballet előadásainak létrejöttéhez hozzájárulnak” – mondta az egykori balett-táncos, aki szerint művészeti vezetőként most az a feladata, hogy olyan környezetet alakítson ki, amelyik a magas szintű művészet megvalósítását szolgálja.

Mint azt korábban megírtuk, a II. Budapest Ballet Grand Prix döntőjét a Nemzeti Táncszínházban nagy érdeklődés mellett rendezték meg. A fináléba a 31 országból érkező – az előválogatást követően 80 fős – mezőny 35 balettművésze jutott, tizennégy országból. A versenysorozat látványos gálaesttel zárult a Müpában, ahol a díjátadásokon és díszelőadásokon túl a győztes és különdíjas versenyzők bemutathatták díjnyertes performanszaikat. 

Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom az IVEDO PR Kft.  közreműködésével jött létre.