A múzeum impozáns dísztermében, a sajtó részvételével nyílt meg hétfő este a PIM legújabb időszaki kiállítása, az év harmadik, egyben utolsó különálló tárlata, amely több szempontból mutatja be az írói naplókat:
A kiállítást a múzeum főigazgatója, Török Petra nyitotta meg, aki hangsúlyozta, nagyon erős volt a motivációja, hogy létrejöjjön ez a tárlat. A PIM munkatársai ugyanakkor biztosak benne, hogy a kiállítás komoly érdeklődést válthat ki az irodalmi életben, hiszen
a közönség az írók alig ismert oldalairól kaphat hasznos ismereteket.
A megnyitón elhangzott, hogy a napló – mint műfaj – sokáig nem volt önálló irodalom, legfeljebb kiegészítésként, történelmi forrásként szolgált a költők és írók, valamint életművük jobb, könnyebb és átfogóbb megértéséhez, szerencsére mára azonban átértékelődött a naplókhoz való hozzáállásunk.
Ma már tudjuk, hogy a naplók önmagukban is értéket képviselnek. Tartalmuk miatt azonban sokszor felmerülhet a kérdés, vajon hol a határ, amikor a személyes napló a nagyközönség elé kerülhet.
Novák Irén művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár ugyan nem tudott részt venni a megnyitón, ám a múzeum munkatársai által felolvasott beszédében úgy fogalmazott, „a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai bázisa garancia arra, hogy a kutatók, szakemberek jó döntést hoznak arról, mi az, ami a szélesebb nyilvánosság elé kívánkozik, és mi az, ami nem”.
A magyar történelem bizonyos időszakaiban alkotóinknak nem maradt más választása, mint hogy a fióknak írjanak, az író azonban mindig író marad, így születtek irodalmi értékű naplófeljegyzések is.
Az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára a magyar irodalom legendás naplóírói közül Csáth Géza, Fodor András, Füst Milán, Móricz Zsigmond, Cs. Szabó László, Szentkuthy Miklós és Lesznai Anna kéziratos naplóját őrzi, de naplószerű feljegyzések, időszakosan vezetett naplók és határidőnaplók szinte minden hagyatékban találhatók
– derült ki az eseményen, ahol a kiállított anyagból Hajduk Károly színművész olvasott fel. A megnyitó végén egy kerekasztal-beszélgetést is meghallgathattak a nézők, ahol Bonczidai Éva kérdezte naplós élményeiről Halász Rita és Szécsi Noémi írókat.
A tárlat több kategórián keresztül mutatja be a témát: a különleges naplóktól kezdve az útinaplókon és a személyes naplóbejegyzéseken át a zárolt naplókig, sőt az újévi naplózás jelenségét is ismerteti a közönséggel.
A naplók típusa sokat elárul tulajdonosáról: egyesek írók a számadás és az összegzés szándékával vezették, mások az álmaikat vagy az olvasmányaikat jegyezték fel benne, de a terápiás jelleg sem kerülhető meg: Karinthy Frigyes, Mészöly Miklós vagy éppen Kölcsey Ferenc bejegyzéseivel már az első szekcióban megismerkedhetnek a látogatók, ahol a szöveges emlékek mellett tárgyi anyagok is betekintést engednek az irodalmi alakok személyes életébe és világába.
Az útrajzok is külön szekciót kaptak, hiszen az útinapló a naplózás egyik legjellegzetesebb és legelterjedtebb fajtája, ami a magyar irodalmi életben sincs másképp: Petőfi Sándor és Erdélyi József is vezetett útinaplót, a XX. században pedig többek között Lázár Ervin, Nemes Nagy Ágnes és Móricz Zsigmond ilyen jellegű írásairól ejt szót a kiállítás.
A harmadik teremben legnagyobb íróink és költőink naplóbejegyzéseiből szemezgetett a kurátor: a több tucat idézet apró fiókokban rejlik, de egy vetítés és számos egyéb tárgy, például füzetek, valamint Illyés Gyula ceruzája is üvegfal mögött rejlik.
Aki számadatokkal szeret játszadozni, annak külön élmény lehet az a szekció, amelyben Szentkuthy Miklós, Cs. Szabó Gábor, Fodor András, Füst Milán, Csáth Géza és Móricz Zsigmond naplóit állították ki eredeti valójukban. Itt megtudhatjuk, az adott írók és költők hány éven át, éveik hány százalékában vezették naplójukat.
Szentkuthy például 60 évig naplózott, ez életének 75 százalékát jelenti.
Talán még ennél is izgalmasabb az a széf, amely a zárolt naplók szekcióban kapott helyet, és szintén Szentkuthy nevéhez köthető. Szigorú zárolási feltételek mellett adta oda kéziratos hagyatékát a múzeumnak. 1949 előtti naplóit halála után 25 évvel, 2013-ban lehetett kinyitni, a további füzetek azonban csak 2038-ban válhatnak nyilvánossá: a visszaszámlálást valós időben követhetjük a tárlaton, amely jövő nyár végéig várja az érdeklődőket.
Akkor már jóval kisebb számot fog mutatni az a bizonyos óra.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
