Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- városmajor48 irodalmi alapítvány irodalmi díj
- parti nagy lajos
- bakos gyöngyi
- díj
- magyar irodalom
- könyv
Az író szemére vetették, hogy hiányzik a könyvből Schmitt Pál plágiumügye
További Kultúr cikkek
Bach zenéjét hallgatva minden könnyebb. Az ünnep is szebb. Ez történt a Városmajor 48. Irodalmi Alapítvány irodalmi díjainak ünnepélyes átadásakor, ahol Rónaszéki Tamás virtuóz hegedűjátékával nemcsak az esemény színvonalát emelte, hanem a karácsonyi hajtásban az ünnepi hangulatot is elővarázsolta.
A magyar irodalom krémje gyűlt össze a budapesti Art Departmentben, hogy Parti Nagy Lajost és Bakos Györgyit ünnepeljék: az előbbi a Városmajor 48. Irodalmi Alapítvány életműdíját, utóbbi a fiatal íróknak járó Jutalom Emlékérmet kapta meg. De mielőtt átvették volna, hagyomány szerint méltatták őket: Parti Nagyot Csáki Judit kritikus, Bakos Gyöngyit Garaczi László laudálta.
Azt játszottam, hogy megpróbáltam lefordítani Parti Nagy Lajos egy-két... nem versét, dehogy, még verssorát sem, csak valami töredéket, egy szót vagy hármat
– kezdte a méltatást Csáki Judit.
A kritikus elmondta, hogy a búbabával még csak-csak megbirkózott a Csigabú című versből, gyorsan hozzáfűzve, hogy sokat nem is kellett birkóznia, mert a baby blue-t elég jónak találta. De a „hazám hazám te min – de nem” résszel már sehogy sem boldogult a Szívlapát című versben. Egyszerűen elöntötte a magyarság, a magyar vagyok legmélyebb érzése, amikor „A Duna csak folyt” meg a „fel-feldobott kő leszel” sorokkal találkozott, pláne, hogy József Attila, Ady Endre, Arany János és még sokan mások is beköszöntek.
Csáki Judit szerint Parti Nagy költészete nemcsak nyelvében él, és magyar, mint a nemzet, hanem történetiségében is.
A kritikus azzal folytatta, hogy ott van az egész hagyomány, már ami említésre méltó belőle. „A nagy elődök kelnek új életre az ő nem is átirataiban – azokat meghagyja a drámáknak –, hanem az ő másképp-kimondásaiban: »hazám, hazám, te Mol, te Shell, te szép aranykalászvegasz, tiéd vagyok, bármit teszel, tehozzád mindenem ragasz kodik s adyk«.”
Csáki Judit Parti Nagy életművéből kiemelte a Szódalovaglást, úgy emlékszik, ez volt az a kötet, amelynek a megjelenése után felfigyelt a költőre. De nem mehetett el szó nélkül a Sárbogárdi Jolán, a Hősöm tere, a Mauzóleum és az Elnöknők című művek mellett sem. „Parti Nagy Lajos olyan művész, aki mesterember is, professzionális és alkalmazott író, a szakma nagymestere, minden fortély és fifika tudója. Jókora életmű bizonyítja ezt, terjedelemre és minőségre hatalmas – és hát várjuk nagyon a Duna-könyvet, mert szerzőnk ezzel is tartozik nekünk, a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig és tovább.”
Homokba dugott fej
Garaczi László szemmel láthatóan örömmel tett eleget feladatának, hogy bemutassa és köszöntse a Városmajor 48. Irodalmi Jutalom Emlékérem idei díjazottját, Bakos Gyöngyit. Az író megfogalmazása szerint Bakos Nyolcszáz utca gyalog című első könyvének prózáit egyfajta rezignált figyelem jellemzi, lassú körözés témák, tárgyak, illatok, színek, emlékek fölött. Iskolai helyzetek, nyaralások, barátnők, utazások, kutyasétáltatás, szőrtelenítés. Pontos és karakteres eszköztelenség, nem locsog, nem affektál, nem művészkedik.
A Covid miatt késett a kötet megjelenése, és amikor a boltokba került, félő volt, hogy a tetszhalott kulturális életben visszhangtalan marad. Nem így történt, lelkes kritikák születtek, egyetlen fanyalgó megjegyzésre emlékszem, valaki azt írta, talán a Moly.hu oldalon, hogy hiányzik a könyvből Schmitt Pál elnöki plágiumának témája, ily módon a szerző homokba dugja a fejét. Amikor ilyeneket olvasok, örülök, ha nincs mellettem senki, mert érzem belül, milyen buta képet vágok.
A közönség ekkor hangos nevetésben tört ki, de Garaczit ez nem zavarta meg, levegőt vett, és folytatta. Úgy vélekedett, hogy az első kötettel kapcsolatban nehéz lenne egyértelműen cáfolni, hogy a szerző saját életanyagból dolgozik, „a most megjelent Nixon nem tud lépcsőzni című novellagyűjteményben mintha nagyobb lenne az elmozdulás az önéletrajzi jellegtől, változik a narráció, több az idegen élet, de ezt majd elemezzék nálam okosabbak”.
Latte avokádó és Bese atya
Garaczi elmondta, egyes vélemények szerint a második kötetnél dől el, kiből lesz író, de szerinte Bakos Gyöngyi esetében már az elsőnél eldőlt. Megfogalmazása szerint az új könyv nemcsak eléri az első színvonalát, hanem tovább is lép, új megoldásokat keres, felfedezőutakra indul az írói lehetőségek további feltérképezésére.
Végül be kell vallani, hogy az új könyvben sem szerepel az elnöki plágium, de még az elnöki kegyelem témája sem. Nincs latte avokádó és Bese atya, ezeknél ugyanis nagyobb a tét: harmadik évezred eleji ittlétünk egzisztenciális alakzatainak és minőségeinek megragadása.
Ekkor egy pillanatig úgy éreztük, hogy Garaczi László elvitte a show-t, de az est folyt tovább, amelynek végén a két író átvette a díjat, és köszönetet mondott.
Kik ők?
A Városmajor 48. Irodalmi Társaság Alapítvány néhány magánszemély nagyvonalú anyagi támogatásával alakult meg 2018-ban. Célja a kortárs magyar irodalom támogatása. Nem véletlen, hogy az alapítvány székhelye abban a házban van (Városmajor 48/B), ahol Polcz Alaine és Mészöly Miklós élt és alkotott. Ezzel az alapítvány az emberségük és a művészetük iránti tiszteletét fejezi ki, azt a figyelmes gondoskodást pedig, amellyel a pályakezdő írókat vették körül, példaértékűnek és követendőnek tekintik.
(Borítókép: A Városmajor 48 Irodalmi Alapítvány ez évi díjainak átadója 2024. december 13-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)