A kötet szerzője, Kovácsné Magyari Hajnalka andragógus, szépségtörténész és nőtörténet-kutató, ráadásul egy kozmetikát is üzemeltet, így ha valaki, ő biztosan szakértője a könyvben előkerülő témáknak: a nőkép és a női ideál változásainak, a nőábrázolásoknak, a szépségápolásnak, valamint a korabeli romantikának.
Ha egyvalami biztosan kijelenthető a szocializmus nőalakjáról, akkor az az, hogy
a Kelet és a Nyugat találkozásának különös elegye volt.
Az ötvenes évek kommunizmusa a dolgozó nőt állította a középpontba: az erőltetett emancipáció propagandamódszerré vált, szinte alig maradt nyoma a tradicionális női szerepeket betöltő háziasszonyoknak, helyette a férfiakkal egyenrangú(nak tűnő) lányokat és asszonyokat kreáltak belőlük.
A hatvanas évekre oldódni látszott az ötvenes évekre jellemző puritanizmus, és nemcsak a munkaerőpiacon, de a divat terén is lassú átrendeződés kezdődött. A városi nők már nem törekedtek az erős testalkat elérésére, bár a nádszálvékonyságot sem tartották divatosnak, hiszen utóbbi ebben a korban a szegénységet és az éhezést szimbolizálta.
Bár a nőket ebben az évtizedben főleg az önmegvalósítást ígérő munkákra ösztönözték, ismét nagyobb szerepet kapott „a nők a családban és a háztartásban betöltött szerepe”.
A magára sokat adó, ambiciózus, igényes nő-anya-feleség szentháromság lett a gulyáskommunizmus sajátos nőideálja.
Ezzel szemben a fogyasztáskövető, divatorientált nő már a Nyugat korábbi állapotaiból merített inspirációt, és itthon a hiánycikkek voltak a legnépszerűbb termékek. Míg a hetvenes években a tengerentúlon már javában zajlottak a szépségellenes demonstrációk, addig Magyarországon a nők szerették kicsinosítani magukat. A jelenség a blokkok eltérő nőpolitikájával magyarázható: „a nők a felszabadulásukat nyugaton a női szépségideál követésének elhárításában, az államszocializmusban pedig az ehhez való visszatérésben találták meg”.
A hiánygazdaság azonban házi praktikákkal könnyedén kijátszható volt − bizonyos fokig. A megfizethető luxusra való törekvés egyik legrosszabb példája egy 1976-os eset, amely a Budapesti Állami Fodrászat Népszínház utcai, 44-es üzletében történt.
A luxuspakolásként használt habszifonos emulzió szigorú recept alapján készült, ám volt, hogy egyes szépségápolók összevissza keverték a hozzávalókat, ami tragédiához vezetett. A szifonba így olyan erővel ömlött a gáz, hogy a patronos palack szó szerint szétfeszült, és leröpült róla a kupak.
A repülő szifonfej olyan erővel vágódott a várakozó nő fejének, hogy a koponyacsont nyílt törését, az agyburok szakadását, és az agyállomány roncsolódását okozta
− idézi a szerző az Esti Hírlap 1977. augusztus 22-i számát.
És itt még nincs vége a rémtörténetnek: a kupak egy másik vendég lábához vágódott, és nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott a hölgynek…
A nyolcvanas évek puha diktatúrájának nőideálja hozta el a legnagyobb változást. Míg Keleten ismét fénykorát élte a tradicionális női szerep, addig a Nyugat a független nőt helyezte előtérbe. A szépség felértékelődött, kis túlzással minden második lány manöken szeretett volna lenni. A fiatalok naprakészek voltak a trendek és a szépségideálok terén, ami az első szocialista szépségkirálynő-választáson is megmutatkozott. A botrányos kimenetelű, 1985-ös esemény azonban távol állt a kor politikai-társadalmi berendezkedésétől.
Magyari Hajnalka könyve bemutatja, hogy a kor trendi nője bizony hosszú utat tett meg az ötvenes évek propagált nőképétől a felszabadított, tudatosan formált és önmegvalósító nőideálig.
Az ideálok a szerepekkel egy időben, kéz a kézben változtak:
hol a politika, hol a társadalmi konvenciók hatására. A nők szépség és trend iránti vágya és fogékonysága a kortól függetlenül mindig is jelen volt. Hol okosba’, hol kreatívan, hol kétségbeesetten oldották meg a dolgokat, de mindig színt varázsoltak a szocializmus szürke és egyhangú hétköznapjaiba.
Magyari Hajnalka: Trendi nő a szocializmusban
Jaffa Kiadó, 2024
208 oldal
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
