A két és fél órás örömzenélés hangulatos karácsony előtti programnak bizonyult. Ilyen vegyes társaság rég gyűlt össze egyetlen koncerten: kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, rockerek, kisestélyiben érkező hölgyek, és melegítőben bulizó zeneszeretők is részt vettek a baráti hangulatú eseményen.
Az ünnepelt, Szarvas Dávid, nemcsak kongán játszik, de beatboxol és loopol is, amit már az est elején hallhatott a közönség. A születésnapos zenész a Tóth Viktor & The Bird Food Market nevű formációval nyitott, és adta meg az est alaphangját.
A szaxofonos Tóth Viktorra a magyar jazzélet egyik legsokoldalúbb figurájaként hivatkoznak,
a jellemzés pedig igazolást is nyert, hiszen egyszerre éreztük magunkat egy New York-i bárban és egy spirituális elvonuláson – miközben úgy keveredtek a különféle hangzások, mintha csak egymásnak teremtették volna azokat.
A jazzmuzsika eleinte zavarba hozhatta a nézőket, hiszen csak néhány félénk tánclépést lehetett elcsípni a közönség soraiból, ám idővel mindenki oldódni látszott, és a vendégek is elkezdtek mocorogni.
Teljesen más élménnyel ajándékozták meg a közönséget a Zuboly zenészei, karneváli hangulattal párosították a hiphop, a klasszikus és a népzene keverékéből összegyúrt produkciójukat. Villogott a napszemüveg, meg a karácsonyi égősorral feldíszített dob, a telefonból felolvasott dalszöveg pedig egy slam poetry esten is megállta volna a helyét.
Teljesen szürreális élmény volt, amikor két néptáncos fiú táncoltatta meg a szambajelmezes csajokat, Busa Pista meg úgy skálázta a gyere hát, táncolj márt, hogy azt Korda Gyuri bácsi sem bírta volna ki mosolygás nélkül. Álmunkban sem gondoltuk, hogy egy színpadon látjuk a Samba Fever Brazil Show tánccsoportot és a Nógrád Táncegyüttest, ám
a Lady Carneval, úgy látszik, mindenkit összehoz.
A baráti jammelgetés még azt is táncra perdítette, aki addig csak egy helyben toporgott. A mellettem álló idős hölgy például olyan mozdulatokat tolt, hogy a párizsi olimpia sztárja – a hernyóként tekergő ausztrál breaktáncos – is megirigyelte volna.
Az egyszerre vicces és virtuóz produkció után melegebb vizekre eveztünk, Latin-Amerika felé vettük az irányt. Jött az Unicumbia kolumbiai, mexikói, perui és venezuelai zenészekkel, Szarvas Dávid a konga mögé ült.
Hozzájuk csatlakozott Azahriah, aki hol ütőhangszeren, hol gitáron muzsikált.
Persze, az ének sem maradhatott el, Azahriah több dalba is beszállt: olyan természetesen nyomta, mintha a dél-amerikai zene (is) a vérében volna.
Azahriah latinos oldala legfeljebb azoknak újdonság, akik nem voltak ott augusztusban a Fröccsteraszon vagy szeptemberben a Budapest Parkban, az említett a koncerteken ugyanis már fellépett az unicumbiás srácokkal.
A közönség nem győzött betelni a csapattal, többször vissza is tapsolta a zenészeket, akik örömmel adták meg a nézőknek, amire azok a legjobban vágytak:
egy kis ráadást, újra meg újra.
Fél 11 magasságában azért ideje volt befejezni a banzájt, pedig – a látogatókat és a zenészeket elnézve – a szülinapozás reggelig is folytatódhatott volna...
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
