Margócsy István: A társadalmi problémák feldolgozása nem értelmiségi társaságokban zajlik

Margócsy István irodalomtörténésszel készített nagyinterjút a Litera. A József Attila-díjas kritikus egyebek mellett arról beszélt, hogy neki semmi baja nincs a mai magyar irodalommal; legfeljebb csak ugyanannyi, amennyi általában az irodalommal van. Mert hát az irodalom az sajnos nem jó, hanem jó is, közepes is és rossz is. Ez az érdekes benne, ezért érdemes tanulmányozni.

A kultuszokat nem lehet lebontani

Az irodalomtörténész többek közt az alábbiakról beszélt az interjúban: 

• Margócsy István szerint az irodalomtörténet elég látványosan mutatja, hogy folyamatosan milyen nagy bajok vannak abból, hogy ha az irodalomban is a különböző törzsek vívják a háborújukat. Ebben az urbánus-népies veszekedésben rettenetesen kiváló férfiak nyírták, nyírják egymást, mint a répát.
• A József Attila-díjas kritikus úgy véli, hogy az irodalom nem tudja elvégezni a társadalom önismereti munkáját, hiszen nagyon csekély a hatásfoka – hatása sokkal bonyolultabb, mint bármely ideológiai elképzelésé. „Az összes önismereti, múltfeldolgozási vita, amelyről oly intenzíven folyik az értelmiségi diskurzus, csak egy nagyon vékony rétegen belül zajlik. Ha azt mondom, hogy százezer ember érdeklődik ilyen típusú kérdések iránt, már nagyon sokat mondtam.”
• Margócsy megfogalmazása szerint hiába akarjuk azt hinni, mégsem az irodalmárok és az írók csinálják ténylegesen a történelmet, a történelem az irodalom felett és alatt működik, s többnyire nem is veszi észre az irodalmat. „Sajnos ez az ideológia (amelyet a marxizmus csak még jobban felerősített), miszerint az irodalom majd megoldja a társadalom problémáit, máig él, pedig pont fordítva van a dolog. A társadalmi problémák (és persze a múlt) feldolgozása, ha egyáltalán van ilyen, nem értelmiségi társaságokban zajlik, hanem a piactereken, a sportpályákon, vagy például a vidéki laktanyákban. A kérdések ott dőlnek el, hogy mit mondanak a katonáknak, hogy miért is kell harcolniuk.”
• Az irodalomkritikus úgy véli, hogy a kultuszokat nem lehet lebontani. „Úgy huszonöt évvel ezelőtti írásaimnak talán lehetett egy olyan éle, amely szerint én kifogásolom a kultuszokat; most már csak annyit mondok, hogy nem szeretem őket, de a kultuszt sem a társadalom, sem az irodalom életéből nem lehet kiiktatni.”
• Margócsy István példaként azt hozta fel, ami ma Nádas Péter körül megy. „Maga a megtestesült kultusz. Az a film, amit csináltak róla, a Saját erdő iskolapéldája a magasztos kultuszépítésnek, de recepciójában is az a domináns vélemény, ami éppen a Literán volt olvasható: »Nádas Péter olyan, mint egy isten.« A kultuszokkal tehát, elismerem, együtt kell élnünk, legfeljebb azt szeretném, ha valamilyen szerencsésebb, enyhén kritikusabb, enyhén ironikusabb viszonyulást lehetne kialakítani hozzájuk.”

(Borítókép: Margócsy István 2015. április 29-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!