Egy forradalmár felesége lerántja a leplet a magyar történelem eddig félreismert évtizedeiről
További Kultúr cikkek
- Azahriah és a Coldplay is triplázott, Budapest felkerült a zene térképére
- Galkó Balázs: Sokkal jobb lenne gyorsan véget érni, mint ennyi szenvedés közepette élni
- Hírek érkeztek a kórházban fekvő Bodrogi Gyuláról
- Jótékonysági show-műsor indítását fontolgatja Drake
- Visszatért a pokolból, és majdnem leszakította a Művészetek Palotájának tetejét
Jó hír a magyar irodalom szerelmeseinek, 2025 májusában Spiró György új történelmi nagyregénnyel érkezik. A Kossuth-díjas író műve „a 19. század Magyarországán játszódik az 1830-astól az 1880-as évekig, így a reformkori eszmélésektől 1848–1849 viharos eseményein és a megtorlás esztendein át a kiegyezésig és az azt követő politikai divatokig” – derül ki a Magvető Kiadó Facebook-bejegyzéséből.
Táncsics Mihály felesége
Az Egy forradalmár felesége szereplői történelmünk ikonikus alakjai, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály és társaik, akiket alapvetően más perspektívából ismerhetünk meg, hiszen
a regény főhőse egy asszony: Táncsics Mihály felesége.
Mint írják, Spiró György a rá jellemző elemi érdeklődéssel és rengeteg kutatómunkával írja meg nekünk a magyar történelem fontos és eddig alig vagy inkább félreismert évtizedeit.
Az Arcanum azt írja, hogy Táncsics Mihály 1838-ban kötött házasságot Seidel Terézzel, egy józsefvárosi csizmadia lányával.
Spiró György nemrégiben interjút adott a 444-nek. A beszélgetés témáját elsősorban Az imposztor című drámája adta, amelyet a Pesti Színházban Rudolf Péter állított színpadra, főszerepben Kern Andrással. A színdarab érdekessége, hogy a Kossuth-díjas író mintegy 40 év után újraírta a darab végét.
Az interjú végén, ha homályosan is, de Spiró szót ejtett a jövőre megjelenő regényről is. Mint fogalmazott, nem akart már nagyobb lélegzetű dolgot írni, de annyira érdekesnek tűnt a téma, hogy nem tudta nem elkezdeni. „19. századi magyarok a szereplői. Nem kritikai realista módon, hanem simán realistán. Nem lehet százötven éve élt embereket kritizálni, mert nem tanulnak belőle... A kritikai realistáknak ráadásul még volt utópiájuk, nekem már nincsen.”