Nagyon kevesen ismerik, pedig 1700 éve ünnepli a világ

A vízkereszt, más néven epifánia vagy háromkirályok ünnepe a keresztény világ egyik legősibb és legjelentősebb ünnepe, amelyet minden évben január 6-án tartanak. A vízkereszt ünnepe tulajdonképpen három fontos eseményt kapcsol össze Jézus életéből:

• A napkeleti bölcsek látogatása: Gáspár, Menyhért és Boldizsár aranyat, tömjént és mirhát vittek a gyermek Jézusnak, ezzel elismerve őt királynak, istennek és embernek.
• Jézus megkeresztelkedése a Jordán folyóban: ekkor jelent meg a Szentlélek galamb formájában, és az égi hang kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam.”
• Jézus első csodája: a kánai menyegzőn történt víz borrá változtatása, ami Jézus isteni hatalmának első megnyilvánulása volt.

A nyugati kereszténységben január 6. vízkereszt, avagy a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek ünnepe. Krisztus keresztségének emlékére a vízkereszt volt az ünnepi keresztelések napja, a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, innen származik az elnevezés. Ezen a napon megszokott volt a szentelmények hazavitele is: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak, és minden betegségre használták, de hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára és a halott koporsójára is. 

A IV. század elejétől kezdődően lett január 6. liturgikus ünneppé, és ennek szokása gyorsan elterjedt előbb keleten, majd nyugaton is. A keresztények 312–325 között kezdték ünnepelni Jézus Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepeként. Az ünnep görög neve: epifánia. 

A keleti egyházakban sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia ünnepe. Jézus születése által Isten megjelent a világban – emlékeztet írásában a katolikus.hu, s a napkeleti bölcsek által a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre.

Máté evangéliuma (Mt 2,1-12) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletről Júdeába, hogy az újszülött kis Jézusnak kifejezzék hódolatukat: aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az Istennek és mirhát az Embernek. Az evangélium mágusnak nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

Az Egyház nemcsak Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről emlékezik meg január 6-án, hanem annak hatásairól is, amelyek között a víz megszentelése is fontos helyet kap. Vízkeresztkor hagyományosan vizet szentel a szentmise elején szertartást végző püspök vagy pap.

Ezt a szent hagyományt őrzi a bizánci egyház is, mégpedig kettős formában. Vízszentelés ugyanis nem csupán az általában január 5-én nagy alkonyati zsolozsmával végzett Szent Bazil Liturgiája végéhez kapcsolódik, hanem a január 6-i Szent Liturgiához is. Az előesti vízszentelés a görögkatolikus egyházban a templomokban történik, január 6-án néhány pap és a püspök a folyókhoz is kimennek, hogy megszenteljék azok vizét, ezáltal még inkább bekapcsolódva a Jézus Krisztus megkeresztelkedésekor megvalósuló eseménybe.

A házszentelés: barátkozz pappal!

Vízkeresztkor kezdődik meg a házszentelések időszaka, amely a 15. századtól kialakult szokás, amely az úgynevezett szentelmények körébe tartozik: olyan szent jelek és hozzájuk kötődő imák ezek, amelyek jelzik Isten cselekvését, és előkészítik a hívő ember lelkét annak befogadására különböző élethelyzetekben. Magyarországon a házszenteléssel egyre kevesebben élnek, de a hagyományok még sok településen élnek: a gyermekek beöltözve három királyoknak a pappal járják a házakat és áldják meg a hajlékokat, adományokat gyűjtve, majd rövid agapé után mentek tovább házról házra.

A házszentelés sok helyütt még ma is nagyszerű alkalom a család és a plébánia papjának baráti találkozására. A pap ebben az esetben más oldaláról is bemutatkozhat, másfelől ő is közelről találkozhat egy keresztény család valóságával. A lelkipásztor számára fontos érintkezési felület ez a családokkal, amelyek a keresztény egyház legalapvetőbb sejtjei. A házszenteléskor a pap és a család szorosabbra fűzött kapcsolata nemcsak azt jelképezi, hogy Isten törődik az otthonnal, hanem azt is, hogy az egyháznak fontos a család, fontos a közösség minden tagja, minden otthona. 

A vízkereszti liturgiában megszentelt vizet hinti a pap vagy a családfő a ház vagy lakás minden egyes helyiségébe. A szenteltvizet hintő a ház legeldugottabb zugaiba is eljuthat ilyenkor, sőt sok helyütt a kis házi körmenet alatt a gyermekek kisállataikat vagy éppen karácsonyra kapott játékaikat is áldásra nyújthatják. 

Sokan az ilyen alkalmakkor otthonukba is kérnek a vízkeresztkor megszentelt vízből is: a megtisztulásra emlékeztető szenteltvíz része a napi imáiknak. Sok régi családi hajlékban van szenteltvíztartó a falon.

Végül, a szentelés befejező gesztusaként a bejárati ajtó szemöldökfájára felírják az évszámot, valamint a C + M + B betűket, amelyek a latin mondatot rövidítik: „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e hajlékot!”. Ez a néhány betű egész évben, nehéz és szép pillanatokban, örömben és gyászban emlékeztethet arra, hogy Krisztus áldó keze minden körülmények között jelen van. (A népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 25. írják fel.) 

A karácsonyfa leszedése és az egynapos királyság

Azok számára, akik követik a hagyományokat, január hatodika a karácsonyfa lecsupaszításának időpontja is. A babona régen úgy tartotta, hogy ennek elmulasztása szerencsétlenséget hoz, ha pedig vízkereszt éjjelén még fent vannak a díszek, a karácsonyfának egész évben így kell maradnia – emlékeztet a Dívány.

Persze teljesen érthető, hogy sokan ragaszkodnak a nagy műgonddal feldíszített, a közösségi platformokon istenített szépséges karácsonyfájukhoz, ami egy kicsit még őrzi a kedves, meghitt decemberi hangulatot a lakásban. Ugyanakkor vízkeresztkor, vagyis január 6-án azért is kell leszedni a fát, a díszeket visszadobozolni, mert kezdődik a farsangi időszak, amikor a meghittség helyébe a vidámság lép. A népi babona szerint el kell engedni az óévet, és ünnepelni az újat, hogy ne hagyjon el minket a szerencse.

Régen a bolondozás már ezen a napon megkezdődött – megsütötték a vízkereszttortát, ami valójában nem is torta, hanem egy egyszerű kalács, melynek tésztájába egy szem babot sütöttek. A kész süteményt felszeletelték és elfogyasztották, és akihez a babszem került, azzal egy napig királyként kellett bánni. A sütit más néven háromkirályok kalácsaként is emlegetik.

Farsang: bálok, maszkok és bóvlik 

Magyarországon a vízkereszt ünnepéhez kötődően különböző népszokások alakultak ki a századok alatt, hagyományosan ekkor kezdődik a húshagyó keddig (a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdát megelőző nap) tartó farsang is. Eszerint idén január 6-tól március ötödikéig tart a farsangi szezon. Ez az időszak a télűzés, az öröm és a mulatság jegyében zajlik, amikor az emberek vidám ünnepléssel, jelmezekkel és lakomákkal készülnek a tavasz fogadására. A farsang eredete a pogány téltemetési szokásokig nyúlik vissza, amelyeket később a keresztény hagyományokkal ötvöztek.

A farsang különleges helyet foglal el a magyar népi kultúrában. Ismert elemei a színes jelmezek, a maskarás felvonulások és a zenés-táncos mulatságok. A legismertebb hazai esemény a mohácsi busójárás, amely az UNESCO szellemi kulturális örökség része. Az Index tavaly helyszíni riportban számolt be a hungarikummá lett mohácsi ünnepségről. Kollégánk tapasztalata szerint „a külföldi turistáknak halványlila gőzük sincs, de a belföldi turisták sem állnak túl jól a tekintetben, hogy mit jelentenek a busójárás hagyományai. Lehet, hogy a népszokásból így lesz fesztivál, a busókból pedig hűtőmágnes. Számunkra egyértelmű, ha a népszokásból fesztivál lesz, a többség megelégszik a pénisz alakú nyalókával, a kuruzslók által árusított gyógyító kavicsokkal, a súlyos ezrekért árult kürtőskaláccsal.”

Pedig a rendkívül sokszínű farsangi ünnepek, télűző báli esték valaha az öröm és a kreativitás ünnepei voltak. Már az ókori népekre is jellemző volt, hogy a tél végét és a tavasz kezdetét nagy ünnepélyekkel köszöntötték, ilyenkor szívesen bújtak különféle maskarákba. A kereszténység elterjedésével azonban Európában az ilyen típusú szokások szinte teljesen eltűntek, és csak jóval később, a középkor végétől jelentek meg újra. Miután az egyház az ősi pogány ünnepet keresztény tartalommal töltötte meg, a farsang népszerűsége visszaállt, s az ünnep − gyakori bóvlivá válása ellenére, vagy éppen ezért − ma is nagyon népszerű.

A legnagyobb mulatságok az ünnepi időszak végére, „farsang farkára” összpontosulnak: a világ számos városában ekkor rendezik meg a híres parádékat, például a velencei karnevált, amely világhírű a pompás maszkok és kosztümök miatt. Brazíliában a riói karnevál a világ egyik legnagyobb ünnepsége, ahol a szamba tánc és a látványos felvonulások dominálnak. Németországban a „Faschingszeit” nevű ünnep a humoros előadásokkal és parádékkal vált emlékezetessé.

És ahol január hatodikán van szenteste

Az ortodox egyházak többsége a Julián-naptárat követi, amely 13 nappal el van tolódva a Gergely-naptárhoz képest. Ezért esik az ortodox karácsony január 7-re, amely megfelel a december 25-i dátumnak a régi naptár szerint. Az ortodox karácsonyt idén január 7-én ünneplik. Egyes országokban már január 6. szenteste is ünnepnap.

Románia, Albánia, Görögország, Bulgária vagy Ciprus ortodox közösségei  alkalmazkodtak a Gergely-naptárhoz, és december 25-én ünneplik a karácsonyt, a konzervatívabbak azonban, mint Oroszország, Szerbia, Belarusz, Grúzia vagy Moldova, január 7-én. (Ukrajna korábban szintén az ortodox karácsonyt ünneplők közé tartozott, de az orosz inváziót követően 2023-ban áttette az ünnepet december 25-ére.)

Az ortodox karácsony előtti időszakot szigorú böjt jellemzi, amely akár 40 napig is tarthat. Ez a testi és lelki megtisztulást szolgálja. A karácsonyi ünnep az ortodoxoknál az éjféli liturgiával kezdődik, amely a közösség egyik legfontosabb vallási eseménye. Az ünnep számukra sem csak a vallási szertartásokról szól, de a szeretet és a családi összetartozás ünnepe is.

Ha szeretné az ünnephez kapcsolódó tudását tesztelni, ajánljuk tavalyi játékunkat, amelyet ide kattintva ér el! 

(Borítókép: Résztvevők kereszttel a Balatonban az ortodox vízkereszt ünnepe alkalmából tartott vízszentelésen a keszthelyi Szigetfürdőnél 2023. január 21-én.  Fotó: Katona Tibor / MTI)