Bemászott a vadállatok közé, és meglepő dolog történt

Könnyű úgy az állatportrék mesterévé válni, ha az ember egy olyan korban szenteli magát ennek az iránynak, amikor még senki nem gondolt rá, hogy erre szakosodjon. A magyar származású Ylla (Koffler Kamilla) kreatív és rendhagyó módon újította meg az állatfényképezést, művészeti gyakorlata nemzetközileg ismert. 

Szakítva a korábbi beállított felvételekkel, Ylla az állatokat természetes viselkedésük közben, a saját környezetükben örökítette meg, ezáltal új perspektívát teremtett a vizuális ábrázolásban. 

Megvolt közöttük a harmónia

A fotográfus már-már szimbiotikus kapcsolatba lépett modelljeivel, ösztönös kötelékeket alakított ki az állatokkal, hogy

Teljesen új műfajt hozott létre az állatfotózáson belül, aminek tárgya az állatok ábrázata és személyisége volt. Mint azt a kiállításon is megtudhatjuk, a művész „magától értetődően lelt erre az antropomorf megközelítésre, amely az alapvető egyetemességet szemlélteti, az emberi és állati természet közös méltóságát”.

Ylla a humanista fotográfia francia irányzatának korai képviselője volt, így a harmincas évek párizsi művészköreiben (amelyeket olyanok fémjeleztek, mint Brassaï vagy André Kertész) mozgott. Igéző fotóit műtermekben készítette, de állatkertekbe is elment, ahol a közeli képek kedvéért veszélyes vadak ketrecébe is bemerészkedett. Mivel az embereknek nem volt igényük arra, hogy drága fotókat készíttessenek kedvenceikről, a művész különcnek számított a szakmán belül.

A fotográfus karrierje egyre csak felfelé ívelt, legelismertebb kortársai mellett ő is szerepelt az éra szinte összes párizsi fotókiállításán, köztük A kortárs fotográfia nemzetközi kiállításán is.

1952-ben, a természetfotózás hőskorában utazott Afrikába. Korábban több afrikai útiterve is meghiúsult, főleg a II. világháború és egyéb körülmények miatt, továbbá félő volt, hogy az expedíció azért is kudarcra van ítélve, mert Afrikába „nem visznek magukkal nőket”.

Miután addig csak állatkertekben dolgoztam, erős volt bennem a vágy, hogy természetes környezetükben fotózzam az állatokat, sőt egész csordákat, hogy a ketrecbe zárt, elszigetelt állatok portréja után valami mást örökítsek meg

– fogalmazott Ylla, akire végül óriási hatással volt a Kenyában és Ugandában töltött három hónap. Nemcsak az állatokkal való személyes viszonyára, de munkásságára is.

New Yorkba visszatérve félelemmel töltötte el a gondolat, hogy újra felkeresse az állatkertet; mint mondta, attól tartott, hogy az expedíció után lehangolónak találja majd a látottakat.

„Csak akkor tudok dolgozni, ha érdekel és szórakoztat, amit csinálok. De rájöttem, hogy »beavatott« lettem, és csak annál nagyobb együttérzéssel és szeretettel vagyok a fogva tartott állatok iránt. Amikor újra találkoztam velük, olyanok voltak, mint azok a külföldi barátok, akiknek az ember megismerte a rokonait és a szülőföldjét. Közelebb kerültek hozzám az állatok. Jobban értettem őket” – mondta a fotográfus. 

A kiállítás kurátora: Pryor Dodge

(Borítókép: Bíró Dávid / Mai Manó Ház)