Jó páran a föld alatt gyűltek össze, amíg a felszínen több százan tüntettek

A Ferenciek terén több százan tüntettek kedd délután a gyülekezési törvény betiltása ellen, míg néhány száz méterrel arrébb a Három Holló Kávéház pincehelyiségében is nagy számban gyülekeztek, igaz, itt már egy irodalmi rendezvény miatt. A Kalligram Kör // Dühöngő és küzdőtér: pályakezdés című estjének fókuszában a pályakezdők írók álltak; Kupihár Rebeka, Locker Dávid és Bíró Zsombor Aurél. 

Ha a tüntetés zaja odalentre nem is szűrődött le, az atmoszférája áthatotta a színpadi beszélgetést, amelyben egyebek mellett arról is szó esett, hogyan érzik magukat a pályakezdő írók a jelenlegi kultúrpolitika helyzetben. Mindhárom szerző tavaly robbant be a magyar irodalmi életbe:

• Bíró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek (Kalligram Kiadó),
• Kupihár Rebeka A heterók istenéhez (Magvető Kiadó),
• Locker Dávid: Beszédkényszer (Prae Kiadó) című kötetével.

Akik szívesen olvasnak kortárs irodalmi műveket, azok figyelmét valószínűleg nem kerülte el ez a három alkotás. Közös jellemzőjük, hogy mindegyiknek hangos visszhangja volt a kulturális portálokon, viták, vélemények, kritikák sorát indították el.

A Fidesz jelenti a különbséget

Tóth Ramóna Mirtill, az est moderátora elmondta, hogy a jelen lévő írók 1998–99-ben születtek, és arra kíváncsi, mivel áll szemben ez a generáció, mivel határolódnak el az elődöktől. Bíró Zsombor Aurélnak határozott véleménye volt, nem kertelt.

A legfontosabb különbségnek a Fideszt látom, meg azt, hogy a mi generációnk az első nemzedék, amelynél a piaci viszonyok ösztönösen megvannak.

Bíró nem akart általánosítani, de úgy érzi, hogy a tíz évvel idősebb pályatársai azzal küszködnek, hogyan viszonyuljanak a piaci logikához, amelynek mindannyian részesei. A saját generációja azonban tudatosabban mozog ebben a közegben, amelyet az Orbán-rendszer megkönnyít, abban az értelemben, hogy tiszták a határok abban, mit szabad, és mit nem.

Mi már tudjuk, hogy nem lehet semmit. Rá vagyunk kényszerítve, hogy ne a hagyományos, lineáris intézményi logika képezze a boldogulást, ne ösztöndíjakra várjunk. A 2010 előtti logika már nem működik, nincs, részben azért sem, mert arra sem emlékszem, milyen volt, amikor nem a Fidesz volt hatalmon.

Kupihár Rebeka csatlakozott az előtte szólóhoz, ő sem emlékszik arra, milyen volt az ország 2010 előtt. Ami az intézményeket illeti, neki sincs benne túl nagy bizodalma.

Bíró Zsombor Aurél és Kupihár Rebeka egyetértettek a gondolattal, az utóbbi hozzátette, másképp nem is lehet benne lenni (az irodalomban – a szerk.), majd elmesélte, hogy az első sokk ezzel kapcsolatban 16 éves korában érte egy irodalmi táborban. Meglepődött, hogy a művészet politikailag is mennyire megosztott. Locker szerint a politika és az esztétika nem egymást kizáró, hanem támogató fogalmak. Úgy véli, hogy a rendszerváltás utáni irodalom azért volt apolitikus, mert az írók úgy gondolták, végre mindenki a saját mesterségével foglalkozhat, és nem a közügyekkel. „Ez a kedélyes légkör elveszett körülöttünk, a legtöbb fiatal író kötelességének érzi, hogy valamilyen szinten reagáljon a minket körülvevő társadalmi valóságra” – fogalmazott.

Balos paradigma, liberális csapda

Tóth Ramóna Mirtill felhívta a figyelmet arra, hogy a pincében ugyan béke van, de nem hagyhatják szó nélkül, hogy odafent, a Ferenciek terén éppen tüntetés zajlik. Ezért arról érdeklődött, hogy íróként létezni, írni, beszélni politikai cselekedet-e. Bíró Zsombor Aurél úgy vélte, inkább bulvárigény van arra, hogy az emberek egy része azt mondja: „Fúj, Fidesz”, az értelmiségi közönség pedig gyakran és hangosan szereti ezt hallani.

A balos paradigmából nyilván minden megszólalás politikai, de úgy gondolom, hogy a baloldali gondolkodás a liberális csapdájába esik. Nem fogadja el ugyanis, hogy amit csinálunk, az szubkulturális játszadozás, de ez egy liberális nézőpontból már nevetségessé válik. Onnan az látszik, hogy a művészetet magasra emelik, azt gondolva, mindennél fontosabb

– fogalmazott Bíró, hozzátéve, hogy létezik olyan művészeti forma, amelynek van társadalmi jelentősége. Azt mondta, ha az egyetem után nem könyvírásra adta volna a fejét, hanem elment volna A mi kis falunk sorozat epizódírójának, azzal a közgondolkodást tudta volna formálni, így valószínűleg csak az a réteg olvassa el a könyvét, amelyikkel egyébként is hasonlóan gondolkodnak. 

Locker Dávid megfogalmazása szerint ha a politikát Fehér Renátó költő értelmezésében nézzük, vagyis hogy a nyilvánosságba való belebeszélés politika, akkor az is az, amikor valaki könyvet ír.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)