Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA vasárnapi, Rio de Janeirót sújtó vihar nem kímélte a Megváltó Krisztust sem: mint az a Daily Mail által közölt, jól elkapott képen látható, villám csapott az óriási szoborba, amit 2007-ben a világ hét új csodája közé választottak. Bár a városban sok gondot okozott a vihar, a szobornak nem esett baja. (Természetesen mivel ez a város legmagasabb pontja, és villámhárító is van rajta, az eset nem különleges, csak a fénykép az.)
A XIX. század közepén jutott eszébe egy Rio de Janeiró-i katolikus papnak - név szerint Dom Pedro Maria Bossnak - hogy építeni kellene egy, a városra letekintő hatalmas Jézus-szobrot a Corcovado-hegy gránittömbjére. A pap a vallási emlékmű kivitelezéséhez a portugál izabella hercegnőtől kért anyagi segítséget, de az európai arisztokrata nem látott fantáziát az ötletben, ami aztán 1889-ben, a Brazil Köztársaság kikiáltásakor - és az állam és az egyház szétválasztásakor - jó időre feledésbe is merült.
A tervet 1921-ben melegítette fel a Rio de Janeiró-i főegyházmegye, az apropót az ország függetlenségének százéves évfordulója adta. Az egyház megrendezte az országos Emlékműhetet, hogy Brazília lakosaitól adományokat gyűjtsenek a messziről is jól érzékelhető tereptárgy felépítéséhez. Több elképzelés is volt, hogyan nézzen ki a szobor, végül a széttárt karjaival keresztet formáló változatot fogadták el.
A terveket egy francia szobrász, Paul Landowski alkotta, a 8 méteres talapzaton álló, 30 méter magas szobor felépítését egy helyi mérnök, Heitor da Silva Costa irányította. A szobor ujjbegyei közti távolság megegyezik az alak magasságával: a riói Jézus ölelése pontosan 30 méteres. A századelő rendkívül népszerű, mindent átható art deco stílusában fogant szobor öt évig készült. A fő szerkezeti elemeket vasbetonból öntötték, a külső borítás könnyen tisztítható, az időjárás viszontagságait jól bíró, könnyen megmunkálható zsírkőből készült.
A kivitelezésben fontos szerepet játszott a 710 méter magas hegyre felvezető vasút, a szobor építtetőinek ez az egy lehetőségük volt a hatalmas elemek helyszínre szállítására. A Megváltó Krisztus (portugálul: Cristo Redentor) 1145 tonnás szobra 1931-re készült el, október 12-én avatták föl.