Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMNe tapizd, ez művészet!
Két és fél méter magas, törött karú, búbolni való medve áll a Ráday utca közepén, Budapest Kultuccájában, ahol mindenki megtanulhatja, a művészet valóság, és lehet fogdosni. Plein - Art Kortárs Művészetek Fesztiválja.
A Bakáts térnél a a súlyos sonka illatban hentesek nevetgélnek az előttük lévő sátorban játszó fúvós trión, meg az előttük ülő 5 nézőn, nagyjából ez a megnyitó, ha jól értem. Egy barátom most költözött oda, és festékes hajjal meséli a nála dolgozó sárospataki festők történeteit. Azok igazi festők, műanyag flakonból isszák a pálinkát, és örülnek, hogy festés közben rálátnak a koleszos lányokra, nagy területek mázolnak fehérre. Eközben néhányan bort szürcsölnek az Erlin Galériánál, a festőket meg nem érdeklik a koleszos lányok, csak a művészet. Az Erlin két háztömbnyi művészetet ad a népnek rengeteg koncerttel és kiállítással, és egy két és fél méter magas, törött karú medvével, aki olyan szomorúságot mutat, hogy lábához ülnék megvígasztalni. A gyerekek a nagy medvét szeretik a legjobban, de amikor közelebb jönnek, megváltoznak. Örökre valami mély, fojtogató érzés gyötri majd őket, nem tudják majd, mi lehet az oka, de hát ez az oka, most mondom, a világ legszomorúbb medvéjeeszi tönkre végtelen szomorúságával.
Az idei vendég Oroszország, úgyhogy Nyikolaj Kopejkin, Sargsyan Hovnan és Olga Kisseleva alkotásait lehet megnézni az ironikus orosz rögvalóból, vagy miből, mert Oroszországot szeretik fájdalmas, jégverte országnak mutatni, de a meghívottak inkább vicces, festett oldalát mutatják.
"Apu, mi ez?" - egy tipikus kérdés egy kisfiútúl, de az apa gyorsan rávágja, hogy óriási, rászáradt sárral teli lábtörlő. "Aha, és ez mi?" - mutat a következő kiállítási darabra, amihez művészetpedagógus legyen a talpán, aki bármit tud mondani erre. "Ne kérdezgess, az a lényeg, hogy szerinted mi az, te mit látsz benne" - feleli ingerülten az apa, akinek omnipotenciáját a gyerek finom hermeneutikai kérdésekkel próbálja aláásni.
A szabadtéri szobortárlat az, ami igazán lázba hozza a járókelőket, a gyerekek pedig nemcsak a hatalmas medvéért, hanem mindenért megvesznek, a szülők pedig a gyerekektől, de legalább ezeket a szobrokat a "Ne tapizd" felszólítás ellenére is lehet fogdosni. Mert mi mást csináhatnánk egy drótból összeállított valamivel? Legutóbb a Modern Museum of Artban láttam New Yorkban, hogy egy teremőr milyen belső és külső harcokat vív a látogatókkal, hogy ne taperolják le a szögekkel és csikkekkel készített Jackson Pollockot, míg a háttérben Giacomettit fogdosták. De ez itt játszótér, a biciklis Don Quijotétól a bronz maszkig minden megérinthető.
Vasárnap estig tessék kultúrálódni: koncertek, videoperformansz és koncertek is lesznek, itt lehet válogatni.