Mese-mese-meskete

2000.10.02. 13:59
Nem azért illenék ismerni Rushdiet, mert vérdíjat tűztek ki a fejére. Inkább azért, mert csodálatos meséket ír. Én esténként az öcsémnek szoktam olvasni belőle, és ő tökéletesen érti a felületi üzeneteket. A jót, meg a rosszat, meg a sötétség elleni harcot, meg azt, hogy miért is jó az, ha mesék léteznek, és szabadon elmondhatók. Az elmesélésre érdemes mesék pedig mindig a valósággal foglalkoznak.
Salman Rashdie

Szóval nem azért illenék ismerni Rushdiet, mert halálraítélték népének vallási vezetői és mert nyolc éven keresztül bújtatta őt Angliában a Scotland Yard. Rengetegszer előfordult már a világtörténelemben, és magában az újkorban is, hogy valaki elmesélt valamit, amivel valahogy nagyon sértette valaki, vagy valakik nézeteit. Egykönnyen ki lehetett húzni a gyufát. Civilizáltabb helyeken ,,egyszerűen" csak kegyvesztett lett az illető, más tájakon pedig totális megsemmisítését szorgalmazták.

Mert miről is szól ez a meseregény? Hát, ott van ez Hárun nevű kiscsávó. Van anyja, apja. Boldogok. Apja a nagy mesélőgép. ,,De hát mire jók a mesék, ha még csak nem is igazak?" - és az anya fogja magát és lelép a földszinti fantáziátlan aktakukaccal. Marad otthon bú és szomorúság. A sokk hatására a kiskölyök elveszti hosszú távú memóriáját és csak 11 percig képes emlékezni bármire is. Apjából meg elapad a mesefolyam.

És mesés események következnek kint a világűrben, a Föld láthatatlan második, láthatatlan technokrata meseszolgáltató holdján, megküzd a jó és a rossz. Vannak manók, dzsinnek, árnyékharcosok, királylány ésatöbbi. A kiscsákó hős lesz, élnek boldogan míg meg nem halnak. Hát, ez az első olvasata a műnek. Olyasmi, mintha valami science-fiction szerző Tolkien-Seherezádé műve lenne. Néha azon csodálkozom, hogy nem jelentek még meg Hárunos fantasy játékok. Pedig minden adott.

Kicsit idősebbek pedig néhol a szöveg mögött rejtett utalásokat sejthetnek. A mesébe beolvasztott igazságokat, amik néha csak úgy érintik a felszínt, néha meg kimondatnak. Valahol mintha ott bujkálna a sorok között egy ajatollah is, meg az őt vakon követő fanatikusok. De nem szeretném senki élményeit befolyásolni. Legyen a regény kinek-kinek mese, szimbolikus költemény, melynek minden sorában rejtett értelmeket lehet keresni, vagy puszta kalandregény, esetleg sci-fi. Vagyis ha akarjuk mindenről szól, ha akarjuk akkor csak Hárun kalandjairól.

Az mindenesetre biztos, hogy ebből a történetéből is kiszivárog Rushdienak az a felfogása, miszerint nem maga az emberiség rossz, hanem kullancsként az emberiségre akaszkodó és erőszakoskodó személy az, aki megnehezíti a nemtörődöm, vagy éppen gyenge tömegek életét. És - hogy éljek a pátosz adta lehetőséggel - sok esetben egy kisebb löket is elég ahhoz, hogy ezek az eltévelyítettek felébredjenek és szakítsanak az általuk követett negatív életviszonnyal.
Mese mese meskete. Aki nem hiszi olvassa el.