Ha Jin: Várakozás

2000.09.29. 14:27
Ha röviden akarnám jellemezni a kötetet, csak annyit mondanék: szerelem kínai módra. Ez viszont csak nagyon keveset, vagyis szinte semmit sem tár fel abból a kincsből, ami a könyv sorai között bújik meg.

Olvasás közben többször voltam úgy, hogy leteszem, és nem is folytatom tovább. Aztán jártam egy kicsit a lakásban, és azon vettem észre magam, hogy már megint a könyvet szorongatom a kezemben, és alig várom, hogy ismét részese legyek a szereplők életének. Sokáig nem tudtam rájönni, hogy mi lehet a varázslat, aminek a hatása alól képtelen vagyok szabadulni.

Aztán befejeztem a könyvet, eltelt pár nap, és mint a fény az éjszakában, úgy ragyogott fel a válasz.

A bölcsesség, amit a szerző szeretne megosztani velünk, annyira egyszerű, mint a levegővétel: a boldogság utáni vágy gyakran sokkal izgalmasabb, mint a beteljesedés. Ha ezzel a szereplők is tisztában lettek volna már az elején, nem kellett volna annyit szenvedniük, nem lett volna részük annyi megaláztatásban, mi viszont szegényebbek lennénk egy csodálatos történettel.

A szerző maga is részese volt a kommunista Kínában történt, a kötet lapjain megelevenedő eseményeknek. Mivel gyökerei és emlékei Kínába vezetik vissza, tanulmányai és jelenlegi élete viszont Amerikához kötik, nem véletlen, hogy művén is érződik ez a kettős hatás. És talán ez adja azt a szükséges pluszt, amiért 1999-ben Amerikai Nemzeti Könyvdíjat, 2000-ben pedig Pen/Faulkner díjat kapott.

Nincs mire várakozni: a Várakozás-t azonnal el kell olvasni.

(Ulpius-ház Könyvkiadó Bt. 2000)