Csákányi László után új Agyalapot keresnek

Pár napja minden 990 forintos dvd-polcra kikerült az Elsüllyedt világok-gyűjtemény 1. évadjának a befejező 7. és 8. korongja, így végre elejétől láthatjuk a kultrajzfilmet. Azért az elejétől, mert rossz sorrendben adták ki februártól az epizódokat, a negyedik rész például csak a 8. dvd-n található, ami július 14-én jelent meg. Vagyis a negyedik részre fél évet kellett várnunk.

A dvd-t kiadó Canta Brava a magyar televízió 1990-es rossz epizódsorrendjét vette át, az első és az utolsó rész kivételével mindig cserélgetni kell a lemezeket (a helyes epizódsorrendet lásd a lenti keretes írásban). Persze amíg nem ébredtünk rá, csak kapkodtuk a fejünket, hogy miért spoilerezték le Spartacus származását, aztán meg miért lett megint titok. Vagy hogy újra először találkoznak a szereplők a sokadik részben, aztán kiderült, hogy az a második epizód, csak a 3. lemezen van 7. részként. Ráadásul, de ez már csak üröm az ürömben, a francia kiadások közül a lehető legigénytelenebb borítókat sikerült átvenni.

De a sorozat így is bejöhet a 25 és 30 közötti korosztálynak, és nemcsak a nosztalgiafaktor miatt, hanem mert végre kibogozhatunk minden mitológiai utalást, amit hatévesen nem értettünk. A mai gyerekek meg végtelenített üzemmódban énekelhetik a kalózok dalát, ahogy mi tettük régen.

Árkána Frankensteinre hasonlít

Sinkó László kellemes narrátorhangja minden epizód elején elmondja a kerettörténetet, így már kívülről tudjuk: „A nagy világrengés Árkádiát a föld alá temette. Azóta Árkádia lakói a föld alatt élnek. Múltjukat elfelejtették, mert őseik így akarták. Egyszer napjuk, a Shagma beteg lett. Az árkádiai gyermekek megalkották, majd a Föld felszíne felé küldték követüket, Árkánát.”

Árkána a mesék és a fantasytörténetek jóságos tündére, aki a varázslataival megóvja rá bízott gyerekeket a bajtól. Ugyanakkor emlékeztet Frankenstein szörnyére: mesterségesen teremtett lényként sokszor töpreng azon, nem csak egy fontos küldetésre létrehozott energiagömb-e. Hangja, Détár Enikő 87-ben a főiskola után épp a lányával volt terhes, ezért különösen kedves neki ez a munka, mondta el kérdésünkre. Akkor főleg a történet miatt szerette, most már inkább azért, mert az ilyen filmekkel lehet ráébreszteni a gyerekeket, hogy a környezetszennyezés súlyos probléma.

Árkána a beszélő űrhajó, Shag Shag fedélzetén utazik a Föld időrétegei között (Kerekes József a hangja), de két kibertatu, Bikk és Bakk is elkísérik az úton (Harkányi Endre és Maros Gábor magyarításában). Ők látszólag a kötelező vicces (és plüssálatként is eladható) mellékszereplők, de sokszor segítenek a bajba jutott főszereplőkön.

Spartacust, a kalandos ponyvák klasszikus világmegmentőjét Malcsiner Péter szinkronizálta. Bárkár városának sztárgladiátorából lett a Föld belső rétegeit járó magányos kalandor, de a találkozása a csapattal csak látszólag véletlen. Útja a haldokló Shagmáig sorsszerű. A sorozat felénél az is kiderül, hogy Spartacus ősei is árkádiaiak voltak, hozzá hasonló karpántos harcosok, akik inkább a száműzetést választották.

A sorozat igazi központi karaktere nem Spartacus vagy Árkána, hanem Bob és Rebeka, hangjuk Kaszás Gergő és Köves Dóra. Egyrészt a gyerek nézők velük azonosulnak legkönnyebben, és az árkádiaiak is a vagány, földi tiniktől várják a Shagma meggyógyítását. Árkádia látszólag tökéletes társadalom, belül viszont kirekesztő, a hagyományokhoz görcsösen ragaszkodó, dekadens közösség. Elfordultak a múltjuktól, hogy szebb jövőt építhessenek, és szigorú szabályok szerint élnek: utópisztikus államukban nincs magántulajdon, tehát nincs bűnözés, és erőszak sem.

Lázadó ifjúság

Shangora és a többi gyerek már a lázadó generációt képviselik, de neveltetésük miatt ez kimerül annyiban, hogy a Shagma megmentéséért betörnek a tiltott múzeumba, megalkotják Arkánát, és beindítják a sok űrcsatát és kalandot túlélt Shag Shagot. Egyikük ki is mondja: „Fontosabb megmenteni a világot, mint tisztelni a hagyományokat”, de a rétegek közti utazást már nem merik vállalni.

Bobban és Rebekában viszont megvan a kalandvágy, a régi mesékre csodálkozás és a naiv könnyelműség, ami miatt mindig veszélyes helyzetekbe keverednek. Már az első részben is barlangtúrára indulnak, hogy megtudják, valóban léteznek-e a legendák „lenti emberei”, így találkoznak Árkánáékkal. Az ő nézőpontjukból az Árkádiába vezető út izgalmas sci-fibe bújtatott, rendhagyó történelemóra.

Multikulturális utalások

Az elsüllyedt világok néha nyomasztóbb antiháborús üzeneteket rejt, mint A 22-es csapdája. Az eszkimók szent jelvénye című rész paranoid mesterlövészei minden jövevényben az ellenséget látják, és a Nagy háború című epizódban is egymást rakétázzák az Árkádia létezését tagadók és elismerők, holott már csak a számítógépek ismétlik a riadóparancsokat, és generációk nőnek fel úgy, hogy nem is tudják, miért harcolnak.

Árkádia a görögöknél az ősi aranykort, a tökéletes államot jelentette. A kalózvezér-választáshoz elrabolt Démoszthenész a makedón hódítókra figyelmeztető athéni szónok volt, az Élő kristály című epizódban Galileit kínozza az inkvizíció a forgó Föld, és Árkádia létének bizonygatásáért. Az agyagszobrokat csatába hívó Quin császár természetesen a Kínai nagy falat építő Csin Si Huang-ti; a kétfejű sárkány katonái pedig Góg és Magóg seregei a Jelenések könyvéből. A Gyerekek és egerek című epizód A hammelni patkányfogó parafrázisa, az Árkánát elrabló Thot pedig a készítők tisztelgése a King Kong-filmek felé. Spartacus karaktere nagyon hasonlít a Gyűrűk Ura Aragornjára: mindketten ősi királyi család sarjai, de hogy megóvják népüket, önkéntes száműzetésbe vonulnak és a vadonban keresik az ellenséget.

A punkfrizurás nyugdíjas kalózok (Maxigáz, Agyalap, Zsebpiszok, Popócici és a társaik) a francia képregényekből kölcsönzött, jellegzetes komikus karakterek. Spartacushoz és a többi felnőtthöz képest alacsony, pocakos, óriási cipőt hordó karikatúra-figurák. Sokan nem is emberek közülük, inkább trogloditák, agyarakkal, hegyes füllel és nagy alabárdokkal. A készítők velük oldják fel a nyomasztóbb hangulatot: rögeszmésen a bosszújukat tervezik, de mindig megszívják, mint a kettéosztott világon élő zöld manók a Les Rigolus et les Tristus-füzetekben. A sorozat forgatókönyvírója, Nina Wolmark egyébként több szálon is kötődik a francia képregényiparhoz: az Elsüllyedt világokkal párhuzamosan egy másik híres képregényhős, a történelem előtti időket végigharcoló Rahan rajzfilmjén is dolgozott.

Az Elsüllyedt világok-sorozat hibái

A gyönyörű, de panoptikumszerű hátterek és az ismétlődő mozdulatfázisok azonnal szemet szúró negatívumok. Ennek főleg pénzügyi okai voltak: 1985-ben rengeteget lehet spórolni azon, hogy nyüzsgő városok helyett elhagyatott falvakat és űrbázisokat írtak a történetbe (ez alól kivétel a Dickens-regényeket idéző Csodák Udvara), vagy hogy egyszerre csak kettőt mutattak az ugyanúgy mozgó, szarvas dínókon lovagló mogokokból.

A gyerekeknek szánt, ismétlődő kalóz-poénok (mint a sziklafalon kikenődés légirobogóval) sajnos megbontják a sorozat belső logikáját. Amíg a főszereplők csak szkafanderbe öltözve tudják megjavítani Shag Shag külső burkolatát, és folyamatosan energiahiánnyal küszködnek, addig a kalózok a piranha-robogókban ülve még az űrben is röhögve száguldoznak.

Árkádia dala és a kalózinduló nagyon hangulatos, ha hetente várjuk az új részt, de tizenötödjére már inkább áttekernénk. Ugyanígy unalmassá válik, hogy Árkána minden szembejövőnek elmondja Árkádia történetét, ugyanazokkal a képekkel kísérve, mint a bevezető dalnál.

Még nincs vége a kalandoknak

Az Elsüllyedt világok eredetileg 52 részes sorozat volt, a hazai adókon sosem látott 26 részt 2010-ben jelenteti meg a magyar forgalmazó, ezt a rajongóktól szerzett információt a kiadó is megerősítette. „Kérem viszont megértését, hogy a kiadás körülményeiről és részleteiről a megállapodások véglegesítéséig egyelőre nem tudunk információt biztosítani” – tették hozzá.

Így csak találgathatunk: az újabb epizódok szinkronja sajnos már biztos nem lesz olyan, mint a régi, elhunyt Rátonyi Róbert (Zsebpiszok) és Csákányi László (Agyalap). És vannak, akik jó ideje nem vállalnak szinkronmunkát: Hacser Józsa (Popocici), Harkányi Endre (Bikk) és Malcsiner Péter (Spartacus).

Détár Enikő elmondta, hivatalosan még nem keresték meg a Canta Bravától, de mindenképpen vállalná, ha összejön a régi szinkroncsapat nagy része. Boros Zoltán, az egyik lábatlan árkádiai gyerek szintén a csapat miatt vállalná: ő akkor 18 éves volt, most 39, de telefonálás után megállapítottuk, hogy semmit sem változott a régi gyerekhang.

Az új részekben minden elvarratlan szálra választ kapunk. A történet azokra a jégvilágban élő, szakadár árkádiaiakra fókuszál, akiket Az eltűnt idő foglyai című részben láthattunk. A korábban gonosznak beállított vezetőjük, Arkshag Árkádiába megy, hogy a főszereplők segítségét kérje: az ő napjuk kihűlt, viszont a falu sárgaréz zárókövével (az eredeti változatban orikalkum, ami a görög mitológiában az arany az ezüst és a réz különleges ötvözete) talán rajtuk is lehetne segíteni.

A második évadban már jóval több a mellékszereplő, és a kalandok is izgalmasabbak. A fantasyhangulat és a történelmi vonal még erősebb lesz, és rengeteg korábbi szereplő bukkan fel újra. Spartacus megint együtt harcolhat régi barátjával, Vagdalnokkal, és Bárkár átvert galdiátorai is megtalálják. Visszatér Bob szerelme, a mogokok után Dzsingisz kán hordáival háborúzó Myra, és a King Kong-hasonmás Tothot is jó dolgok érik. Aki nem bírja ki 2010-ig, francia rajongói oldalakon, és az Index Elsüllyedt világok fórumában olvashat többet az új részekről.