Igazságot a szőrös ösztönlényeknek!

Lugosi Béla a Drakula-filmekkel lett a horror királya, de tudták róla, hogy Hollywood két másik ikonikus szörnyetegét, Frankenstein teremtményét és a farkasembert is eljátszotta? A vérfarkasőrületet elszabadító 41-es The Wolf Manben ő volt Béla, a farkasemberré változó mutatványos cigány, aki megharapja Talbot grófot (Lon Chaney Jr.), átörökítve ezzel a szörnyű átkot. George Waggner filmjében az összes kötelező vérfarkas-motívum előkerül: a telihold, az ezüstfegyver, a pentagram, és természetesen egy ártatlan, alapvetően jólelkű szerelmes hős változik át gyilkos fenevaddá. A drezdai születésű forgatókönyvíró, Curt Siodmak gyerekkora rémmeséit vegyítette a nácik hatalomra kerülésével: a farkasember áldozatain ezért jelenik meg ötágú csillag. Lon Chaney egyébként négy folytatásban is felvette a farkasember jelmezt, ezek közül a 43-as Frankenstein Meets the Wolf Manben a Frankenstein-szörnyet, a 48-as Bud Abbott Lou Costello Meet Frankensteinben pedig Drakulát játszotta Lugosi.

Az Universal rémfilmjei (House of Dracula, House of Frankenstein) után a farkasember a brit Hammer stúdió B-horrorjaiban is felbukkant. A Christopher Lee-féle Drakula-filmekkel befutó Terence Fisher 61-ben forgat róla (The Curse of the Werewolf), a 75-ös Legend of the Werewolfban a korszak örökös vámpírvadásza, Peter Cushing üldözi. Igazi klasszikus vérfarkassztorira a Wolf Man 40 éves évfordulójáig, 1981-ig kellett várni, viszont a jubileumra három is készült. Joe Dante (a B-filmes pápa Roger Corman tanítványa) Üvöltése vegytiszta kaszabolás és társadalomkritika, itt még nyoma sincs a Szörnyecskék jellegzetes horrorvígjáték-elemeinek. A főszereplő egy tévés riporter (Dee Wallace), a túlhajszolt, nagyvárosi dolgozó nő mintapéldája. Miután sokkot kap egy sorozatgyilkos elfogása után, vidékre utazik regenerálódni, de az erdőben még halálosabb veszély vár rá, mint az utcákon. A vérfarkasok maszkját Hollywood egyik legjobb trükkmestere Rick Baker készítette volna, de őt átcsábították az ugyanekkor forgó Amerikai farkasemberhez, így a munkát asszisztense, Rob Bottin vezényelte le. A film öt folytatást kapott, de ezek már Joe Dante nélkül készültek, ami meg is látszik a színvonalukon.

John Landis már 81-ben a horrorműfajba csempészett humor nagymestere lett, pedig hol volt még ekkor Michael Jackson  farkasemberes-zombis Thrillere, vagy a krimibe oltott vámpírfilm, a Harapós nő. Landis az Amerikai farkasember egyszerre vicces és véres sztoriját a Kelly hősei jugoszláviai forgatásán találta ki (kifutófiúként dolgozott itt), miután végignézett egy cigány temetést, ahol fokhagymafüzért tettek a koporsóra. A 41-es Wolf Man tiszteletére a vidéki Angliába rakta át a helyszínt: farkasember marja meg a hegyekben túrázó Davidet (David Naughton). A kötelezően naiv és ártatlan srác a londoni kórházban összejön az ápolónőjével (Jenny Agutter), de a szerelmük nem lehet teljes, mivel David éjszakánként egy pornómoziban gyilkolja az embereket. Az Amerikai farkasember tele van filmes utalásokkal (a David rémálmában felbukkanó náci zombik serege különösen jó), az átváltozós jelenet pedig mai szemmel nézve is mestermunka, Rick Baker nem véletlenül kapott érte Oscart.

1981-ben a főleg Woodstock- és Jimi Hendrix-dokukban utazó rendező-operatőr-vágó, Michael Wadleigh is forgatott egy filmet a gyilkos farkasokról. Az indián-vérfarkas tematika ebből a művészi igényességű akciókrimiből került át a Twilight-szériába. New York parkjaiban óriás farkasok fejeznek le egy üzletembert a szeretőjével és a vudu sofőrjével együtt. Az ügy szálai a bronxi házrombolások miatt alkoholizmusba menekülő indiánok közé sodorják Wilson nyomozót (Albert Finney). Egyszer sem mondják ki, hogy a tengerparton pucéran rohangáló, beszívott rézbőrű (Edward James Olmos, a  Battlestar Galactica sztárja) a gyilkos, de a nézőben végig ott a gyanú: a békepipázó indiánok összejátszanak a vérengző farkasdémonokkal, hogy visszaszerezzék őseik földjét. A film egyik nagy erőssége, hogy sokszor a rohanó farkasok szemszögéből mutatja New York nyomornegyedeit, valószínűleg ezek a vadászjelenetek ihlették 6 évvel később a Predátor hőlátását is.

Az Interjú a vámpírral rendezője, Neil Jordan John Landishez hasonlóan farkasemberekkel alapozta meg horrorfilmes karrierjét. Míg Landisre a balkáni és az angol folklór hatott, Jordan Angela Carter szürreális Piroska- és Alice-novelláiból írta meg a Farkasok társasága sztoriját. A főszereplő a 80-as évek fantasyjeiben divatos, önmagát kereső tinédzser (Sarah Patterson), aki átmenekül egy mesevilágba, ám álmai hercegéről kiderül, hogy ő a gonosz farkas. Az egyedi hangulatú, horrorisztikus tündérmese díszletei a Mesemondó sorozatot és a Fantasztikus labirintust idézik, ami nem csoda, hiszen Toby Philpott, a két leghíreseb angol bábos, Jim Henson és Frank Oz tanítványa dolgozott a filmen. Az Üvöltés vérfarkasainak atyja, Rob Bottin is ott volt a trükkcsapatban, így a fenevaddá változás legalább olyan látványos, mint ott.

Sok hollywoodi sztár kezdte horrorvígjátékkal a karrierjét a 80-as években. Jim Carrey a 85-ös Csak egy harapásban [2], Kiefer Sutherland a 87-es Elveszett fiúkban [1], Nic Cage a 88-as Vampire's Kissben volt vámpír, Hugh Grant meg szörnyeket üldözött A fehér féreg búvóhelyében [3]. Az őrületet Michael J. Fox farkasemberes vígjátéka, az 1985-ös Teen Wolf szabadította el, amiben a lúzer tinédzserből szőrös kosárlabdasztár lesz, és még a gimi legjobb nőjét is megszerzi. Ilyen sablonos sztorinál nehéz elhinni, hogy a forgatókönyvírók ugyanazok, akik Schwarzenegger Kommandóját jegyzik: Matthew Weisman és a képregény- és sorozatíróként jobban befutott Jeph Loeb. Michael J. Fox a farkasemberjelmezben rosszabbul néz ki, mint a legendásan kínos Star Wars Holiday Special vukijai, de a Teen Wolf annyira bejött a nézőknek, hogy második rész és rajzfilmsorozat is követte.

Mike Nichols a 67-es Diploma előttben összehozta a fiatal Dustin Hoffmant a nála jóval idősebb Mrs. Robinsonnal, és Oscart kapott érte. 94-ben csavart egyet a felálláson: az évtized bombázóját, Michelle Pfeiffert lökte oda a kapuzárási pániktól a farkasemberlétbe menekülő Jack Nicholsonnak. A 60-hoz közelítő Will (Nicholson) már régen nem a legmenőbb könyvkiadó, ráadásul a felesége (Kate Nelligan) is félrekúr az állására pályázó fiatal kollégájával (James Spader). Mikor Willt megharapja egy farkas, fenevaddá változva megöli a riválisát és saját feleségét, és összejön főnöke lányával (Michelle Pfeiffer), akit szintén vérfarkassá tesz, felszabadítva ezzel az apai elnyomás alól. Mike Nichols tökéletesen összehangolja a horrort a drámával: nála az átváltozás egy idilli, ugyanakkor radikális és büntetendő megoldás a férfiklimaxra, meg a rosszul működő családi kapcsolatokra.

Neil Marshall farkasemberes filmje inkább a 2000 után újra divatba jött, belezős-háborús akcióhorrorok közé tartozik. Sztoriját tekintve ugyanolyan egyszerű, mint a 2001-es Bunker vagy a 2008-as Outpost: egy csapat katona egy rutinküldetés során természetfeletti ellenféllel kerül szembe, a különbség csak annyi, hogy most náci zombik helyett vérfarkasok kaszabolják őket. A készítők itt is sűrűn éltek a farkasemberek szemszögéből mutatott üldözési jelenetekkel, Kevin McKiddnek pedig minden ordítozós katonaszerep jól áll a római légióstól a középkori lovagig.

Nem lenne teljes a legjobb farkasemberes filmek listája a Werewolf Woman of the SS nélkül, bár ez csak egy kamutrailer volt a 2007-es Grindhouse-hoz. Rob Zombie a farkasemberekkel kísérletező nácik sztoriját olyan régi exploitation filmekből gyúrt össze, mint a Black Gestapo, az Ilsa, She Wolf of the SS vagy a Terror of the She Wolf, Nicolas Cage hisztérikusan röhögő főgonosza pedig Christopher Lee Fu Manchuja előtti tisztelgés. A zombikat, vámpírokat és vérfarkasokat létrehozó, okkultista németek egyébként a szórakoztatóipar örök visszatérői: felbukkantak már többek között a zombinácis filmekben, Robert McCammon 89-es ponyvájában, a The Wolf's Hourban, a kultikus Wolfenstein-játékokban és a képregényekben is.