Vérszívás, rettegés és halál cilinderben

A Universal stúdió a 30-as években egyszerre volt gagyigyár és Oscar-harácsoló filmműhely. Itt készült a Nyugaton a helyzet változatlan, de a mozitörténetbe inkább klasszikus B-filmes szörnycsapatával írta be magát a stúdió. Lugosi Béla karrierje a 31-es Drakulával indult, de ugyanebben az évben készült az első Frankentstein-film is, az örök rivális Boris Karloff-fal a főszerepben. A Universal a következő évtizedekben rengeteg folytatásban egymásnak ugrasztotta kedvenc szörnyeit (41-től csatlakozott a farkasember is), ami folyamatos minőségromláshoz vezetett. Aki jó vámpírsztorit akart, az 50-es évektől már a brit Hammer stúdiót választotta, ahol Cristopher Lee lett a vérivó gróf, de ezeknek a filmeknek sem volt sok közük az eredeti, 1897-es Bram Stoker-történethez. A viktoriánus hangulatot, Vlad Tepes törökverő lovagi múltját és a halhatatlan szerelem témáját végül Coppola csempészte vissza a vámpírmítoszba: a 92-es Drakula a mai napig az egyik legjobb regényadaptáció.

Frankensteinnek sosem az üllőfejű, zöld szörnyet hívták, hanem az őt életre keltő professzort. A történetet Mary Shelley találta ki 1818-ban, Byronék házában, fogadásból: az Istent játsszó Victor von Frankenstein hullákból varr össze egy teremtményt, aki miután nem kap maga mellé zombicsajt, teremtője ellene fordul. Az Universal eredetileg Lugosit akarta a szörnynek, de ő a próbafelvételek után visszadobta a szerepet a kevés szöveg miatt. Így végül Boris Karloff futott be karriert a Frankenstein-filmekkel (a későbbi változatokban persze Lugosi is örömmel eljátszotta). A 60-as évektől a feldolgozások eltávolodtak az 1800-as évek hangulatától, amit ezúttal is Coppola hozott vissza, bár a rendezést az őrült tudóst játsszó Kenneth Branaghra bízta. A 94-es verzióban Framkenstein elektromos gépezetekkel kelti életre az összefércelt hullát, Robert DeNirót.

A vérfarkasőrület 1941-ben, a Wolf Mannel szabadult el, pedig a Universal már 35-ben leforgatta a Werewolf of Londont. Csak abban még nem voltak akkora sztárok, mint Lugosi, vagy a drámáival és westernjeivel befutott Lon Chaney Jr. [3] A 41-es változatban a farkasemberré változó mutatványos cigány (Lugosi) megharapja Talbot grófot (Chaney), átörökítve az átkot. Már itt előkerül az összes, később kötelező vérfarkasmotívum: a telihold, a farkasfejes ezüst sétapálca, meg hogy mindig a szerelmes főhős változik át szörnnyé. A héten bemutatott remake nem a 40-es években, hanem jóval korábban, viktoriánus díszletek között játszódik. Benicio Del Toro [2] a farkasember, Anthony Hopkins [3] a félőrült apa, Hugo Weaving [4] egy Sherlock Holmesba oltott Van Helsing, aki abroncsszoknyás grófnők és felborult gőzautók között kergeti a fenevadat.

A Universal kímeletlenül lecsapott a századforduló összes szörnyetegére, nem kerülhette el a megfilmesítést Gaston Leroux 1910-es rémregénye, Az Operaház fantomja sem. Az 1925-ös filmváltozat érdekessége, hogy a főszerepet a korszak némafilmes sztárszínésze, Lon Chaney kapta, akinek a fia 15 évvel később ugye az Universal örökös farkasembere lett. A Fantom reneszánszát a híres Andrew Lloyd Webber-opera hozta el a 86-os bemutató után. A történetet legutóbb Joel Schumacher vitte filmre Gerard Butlerrel a főszerepben, de a mi kedvencünk az 1989-es változat, amiben Freddy Krueger, azaz Robert Englund a zombiarcú zenerajongó.

Boris Karloff 53-ban a világirodalom leghíresebb hasadt személyiségét is eljátszotta egy Universal-filmben. Az Abbott and Costello Meet Dr. Jekyll and Mr. Hyde két idióta főszereplője korábban találkozott már a farkasemberrel, Drakulával és Frankenstein szörnyével is, ez volt az a korszak, amikor a Universalnál készülő szörnyshow-knak már semmi közük nem volt az eredeti klasszikusokhoz. Rober L. Stevenson 1886-os regénye tipikus viktoriánus krimi volt, nyomozás egy kettős életet élő orvos után. Ezt a hangulatot csak Alan Moore tudta jól visszaadni, a 113 évvel később megírt The League of Extraordinary Gentlemen című kultképregényében, amiben összehozta a századforduló legismertebb regényhőseit a Drakulában szereplő Mina Harkertől kezdve Nemo kapitányon át Dr. Monreau-ig. Az Alan Moore-féle Dr. Jekyll már inkább Hulk lett Hyde helyett, főleg amikor félmeztelen óriásként roppantja szét a Világok harcából kölcsönvett háromlábú űrrobotokat. Sajnos A szövetség című filmváltozatban csak Dr. Jekyll hasonlít az eredeti képregényhősre.

A láthatatlan ember H.G. Wells 1897-es sci-fijéből lett átemelve a Universal gyilkos szörnyetegei közé. Az áttetszővé vált, megalomániás tudóst Claude Rains játszotta a 33-as filmben. Ő volt a Farkasemberben az idősebb Lord Talbot is, de mindenki Renault kapitányként ismeri a Casablancából. A korai filmváltozatokban a tudós barátságosabb figura lett, mint az eredeti regényben, még barátnője is volt. Alan Moore viszont a viktoriánus kor egyik legkegyetlenebb gyilkosává változtatta, amikor bevette a Rendkíbüli Úriemberek Ligájába: a láthatatlan ember nála már katolikus lányneveldében erőszakolja a csajokat, és annak ellenére öldösi hidegvérrel a londoni rendőröket, hogy valójában az angol titkosszolgálatnak dolgozik. A filmváltozatba ebből szinte semmi sem került át, ott Griffin csak egy idegesítő idióta.

Tíz évvel ezelőtt mindig Johnny Deppnek szóltak, ha valami természetfeletti ügyben kellett nyomozni egy kalapos-kosztümös horrorban. Az Álmosvölgy legendájának ihletője Washington Irving 1820-ban írt fej nélküli lovasos novellája volt. A népszerű rémmesét 1912 óta többször is megfilmesítették, Tim Burton és a Paramount stúdió szerencsére alaposan átgyúrták az eredeti sztorit. Ebben a filmben lett először  Ichabod Crane-ből Sherlock Holmes-szerű karakter, aki a tudomány módszereivel próbálja felderíteni, mi állhat az eldugott faluban történt brutális kivégzések mögött. Crane eleinte nem hisz a démonokban, de aztán testközelből nézi végig a fejeket lecsapó, hesseni szellemzsoldos (Christopher Walken) ámokfutását.