Nem engedtek Berlinbe egy iráni rendezőt

Az iráni hatóságok nem engedték ki a berlini filmfesztiválra a nemzetközileg elismert filmrendezőt, Dzsafar Panahit.

"Meg vagyunk lepve és mélyen sajnáljuk, hogy egy rendezőtől, akit ennyi nemzetközi díjjal ismertek el, megtagadták a részvételi lehetőséget és azt, hogy filmművészeti elképzeléseiről beszéljen" - fogalmazott Dieter Kosslick, a Berlinale igazgatója a hír kapcsán.

Panahit az iráni film helyzetéről rendezett kerekasztal-beszélgetésre várták Berlinbe, de a szervezők szerint nem kapott engedélyt rá, hogy elhagyja az országot.

A rendező 2000-ben A kör című filmjéért megkapta az Arany Oroszlán-díjat Velencében, négy éve pedig Ezüst Medve-díjjal tüntették ki a Berlinalén Pályán kívül című munkájáért.

A tüntetésekről készítettek filmet

A berlini filmfesztiválon kedden két iráni filmet is vetítettek. Rafi Pitts The Hunter című drámáját a versenyprogramban mutatták be. Az iráni származású, de Angliában és Franciaországban élő filmes sajtótájékoztatóján kijelentette: "nevetségesnek" tartja az irániak eljárását, hiszen senkit sem lehet megakadályozni abban, hogy kimondja, amit gondol.

"Hiszek a szólásszabadságban. Hiszek abban, hogy mindenki oda utazhat, ahova akar, és úgy gondolom, hogy Panahinak most itt kellene lennie" - mondta Pitts.

Pitts még a tavalyi elnökválasztás előtt kapott engedélyt az iráni hatóságoktól a forgatásra. A véletlen egybeesés folytán éppen a tüntetések idején filmezett, és bár munkája egy iráni férfiról szól, aki ámokfutásba kezd, mert a feleségét a teheráni demonstrációk során megölik, a rendező leszögezte, hogy a filmet nem politikai kiáltványnak szánta, csupán bizonyos általános érvényű kérdéseket akart megfogalmazni.

"Olyan kafkai szituációt mutat be a film, ami sok országgal kapcsolatba hozható, ezért univerzális témáról van szó" - hangsúlyozta.

Mint mondta: reméli, hogy Iránban is bemutatják majd alkotását, hiszen "nem egyoldalúan" ábrázolta a körülményeket.

A másik iráni produkció, amely kedden a berlini közönség elé került, Nader Davoodi dokumentumfilmje, a Red, White and the Green. Az egyórás, kézi kamerával felvett film szintén a számos halálos áldozatot követelő ellenzéki tüntetések napjait idézi fel. Megörökíti a választások előtti reményeket és félelmeket, majd szemtanúként mutatja be az ellenzék és a kormányerők közötti véres összecsapásokat.