Néha tudtam veszélyes és kemény is lenni

A legjobb férfinak választották a Köntörfalak című filmben nyújtott alakításáért, kezdtem az Elek-interjút gratulációval: "Színésznek, de jólesik. Óriási szerencse a film. Sok jó magyar színész van, de én kaptam meg a lehetőséget a bizonyításra. Ez szerencse, csak szerencse."

A Köntörfalakat mi is szerettük, de azt nem értettük, hogy egy egyszer már leállt filmnek hogyan képes nekikezdeni újra a színész, miután nyolc hónapos próbafolyamatot is beletolt: "Nagyon nagy bizalom, hogy megkaptam a szerepet, ez dolgozott bennem. Érezni lehetett, hogy itt valami jó készül, jól megírt forgatókönyv volt. Olyan arcokat is tudtam mutatni, amelyek eltérnek a lúzerszereptől. Néha tudtam veszélyes és kemény is lenni." A Köntörfalakban Zoli (Elek Ferenc) randizni hívja az ismeretlen lányt (Tompos Kátya), majd jönnek a meglepetések.

A Filmszemlén három nagyfilmben is szerepelt Elek: a Team Buildingben lelkes középvezetőt alakít, a Kolorádó Kidben forradalmárt, a Köntöfalakban lúzer romantikusból válik kemény, szerető férfivá. Hálás is Dyga Zsombor rendezőnek utóbbi miatt, a Tesó óta mindig kap tőle valami jó szerepet. "Dyga Zsombor akkor mondta el, hogy írt nekem egy szerepet, amikor már kész volt a forgatókönyvvel. Dél-Amerikában vendégszerepeltünk, amikor küldött egy emailt, hogy szeretné, ha eljátszanék egy szerepet. Két évig írta, ennyit nem bírtam volna ki szótlanul. Jó srác."

A nyolc hónapos próbafolyamatot főleg a Katona József Színház-beli öltözőben tartották Tompos Kátyával és Dygával, így a forgatás megkezdése utáni leállás megviselte: "Olyan volt, mint amikor a futó alól kiszedik a futópadot. Végig úgy készültünk, hogy egyben leforgatjuk." Dyga a próbák alatt engedte, hogy kitaláljanak ezt-azt a színészek, de a vászonra az került, amit ő akart.

Az ügyeletes dagi

Elek az imdb.com szerint 50-szer szerepelt filmben, tévésorozatban. 1987-ben a Micike és az angyalokbannal kezdett. "Markos Miklós rendezte, az ifjúsági filmben ügyeletes dagi voltam, nagyon élveztem" - mondta erről. "A Magács László rendezte Dr. Doolittle és az állatokban is játszottam, majd voltam Dzsip kutya." Sztárrá egy nemzedék számára akkor vált, amikor 1987-ben feltűnt Kozma Jocóként a Szomszédokban .Osztálytársának apukája, a Szomszédok írója válogatta ki.

Magyar színész nem nagyon tud visszaadni szerepet, mert nincs olyan sok magyar film, és anyagilag sem rossz egy forgatás, jegyzi meg Elek. "Szerencsém volt, hogy eddig nem csináltam vállalhatatlan." Első komoly szerepét a Terézanyuban követte el, főszerepet csak most bíztak rá: "Nagyon jó, hogy rólad szól egy film, végig tudsz vinni egy karaktert."

Kezdetben rossz tanuló volt, bohóckodott, rosszalkodott, majd a magyartanárnője, Sipos Klára mondta, van egy gyerek-színjátszócsoport, a Harlekin, amiből később Cilinder lett, oda elment. "Szerettem szerepelni, állatokat utánozni, például galambokat. Imádtam a mozit, a Nevem: Senkit 28-szor láttam anyukám szerint a moziban, és úgy ettem a babot, mint Henry Fonda.. A Köntörfalakban is túlsúlyos lúzert alakít: "Engem soha sem bántott, hogy én vagyok az ügyeletes dagi, én tehetek csak róla, a testalkatom miatt soha nem volt problémám."

Velem nehéz

Ezután a megfelelési kényszerről kezdtünk el beszélni, miután kiderült, mennyire jólesett neki hópihének lenni a TÁP Színház Országos Színészversenyének döntőjében. "Nyilván gyerekkori ügy, mindig szerettem volna, ha elfogadnak. Jólesett a díj után, hogy még más színházból is felhívtak gratulálni, a Katonában is megünnepeltek."

„Sokszor az előszobában vagyok már, amikor még mindig ordibálok, hogy engedjenek be” – jellemzi magát. Eleknek a színészet sokat segített ezen, mert "a szerepekben lehet dühöngeni, de sok kétség és kétely van bennem". A főiskoláról éppen csak kijött, osztályfőnöke, Zsámbéki Gábor rögtön elvitte a Katona József Színházba. "1990 körül kezdtem komolyan készülni a színművészetire, akkor már játszottam ifjúsági- és tévéfilmekben. Harmadikra vettek fel Zsámbékihoz. Mázlista voltam, mert harmadévben a Katonába vitt gyakorlatra, sok színész eljött a színházból, sok szerepet kellett átvenni. Gyorsan befogadtak."

"Nehéz velem. Ha barátok lennénk, megőrülne a szorongásaimtól. Ha valaki megbánt, csípőből durvábban bántom meg, ami hülyeség, és nagyon megbánom." Az év férfiszínésze hullámzik az elégedettség és az elégedetlenség között, így jut egyre többre: "Voltak évek, amikor nagyon éhes voltam komolyabb szerepekre, de tényleg szerencsés vagyok."