Jelentéktelen filmdalok az idei Oscaron

További Cikkek cikkek

Az Oscar-gála legjobb betétdaláért járó díját valószínűleg akkor is Elton John nyeri meg, ha el sem indul. Idén erre is van esély, mert nincsen a jelöltek között igazán erős dal, de van két Disney, egy sanzon és egy magányos férfi. Tessék meghallgatni őket.

Rögtön kezdjük is a Disney-filmek elmaradhatatlan dalaival. Az ötvenes évek New Orleansában játsszák újra a klasszikus mesét A hercegnő és a békában. Az Aladdin és A kis hableány rendezőpárosa rögtön két dallal szerepel a legjobb öt között. A helyes fekete lány, Tiana kezdi el énekelni az Almost There című dalt takarítás közben, a sötétségből világosság lesz, hogy az álmokat rendesen lássuk. Remek 50-es évek hangulat.

Szintén A hercegnő és a békából van a finálé alatt is szóló vidám dal, amiben láthatunk boldogságot, sok állatot, ez a Down in New Orleans.

Külvárosi mulató címmel mutatták be tavaly nálunk Christopher Barratier 1936-ban játszódó zenés drámáját, ami egy mulatóról és egy munkakereső lányról szól. Előbbit be akarják zárni, mert semmi pénzt nem hoz, utóbbi meg veszettül tehetséges, így megmentheti a helyet, miközben iszonyú társadalmi-politikai közegben vagyunk. Az Edith Piaf-film után újabb sanzonok.

Fellini Nyolc és fél című mozijából musicalt csinálni, majd abból olyan hollywoodi filmet, ami úgy tesz, mintha a hatvanas évek Rómájában játszódna, arcpirító beképzeltségre utal. A Kilencben a dalok is gyengék voltak, és valószínűleg csak az Oscar-díjas Marion Cotillardnak köszönheti a jelölést, aki szép és tehetséges is.

Ha egy szakállas férfi egy gitárral csak úgy kiül énekelni, úgymond gitárja a szívét, az mindig elég nekünk ebben a mezőnyben, hogy szurkolni kezdjünk a többi slampos esztráddal ellenében. Ráadásul Jeff Bridges alakítja a szomorú tekintetű countryénekest Scott Cooper Crazy Heart című filmjében. A már elég mélyre lecsúszott zenész beleszeret egy újságírólányba (Maggy Gyllenhaal).

A legjobb filmzenék versenyét nem mutatjuk be hosszabban, egy remek videóban kilenc perc alatt bemutatják az összeset, mindegyikből kaphatunk egy rövid hangulatot. A Hans Zimmer-féle Sherlock Holmes értelmezéstől az Avatar ezoterikusságba hajló komolyzenéjéig. A Fantasztikus Mr. Fox és a Fel! értelemszerűen sokkal játékosabb, míg A bombák földjénben nagyon erős az atmoszférateremtés és az a fémes, feszült hang, ami nem ereszt a film alatt.