Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMBudapest nem ilyen, hanem csodálatos
További Cikkek cikkek
"Budapest nem teljesen olyan, mint ahogy az a filmből kitűnik, hanem egy csodálatos város, és remélem, hogy a nézők mielőbb eljutnak oda" - jelentette be az Itt vagyok című kisfilmje vetítése előtt a cannes-i közönségnek Szimler Bálint, mikor filmjével kezdetét vette a Cinéfondation elnevezésű, főiskolásoknak tartott versenyprogram. Még este megkérdeztük, miért ezt mondta: "Láttam régi cseh és román filmeket és elhittem, hogy azok a városok olyanok. Nem akartam, hogy azt higgyék, Budapest egy nyomasztó lakótelepkörzet."
A budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatójának 36 perces fekete-fehér vizsgafilmjét - ami az idei filmszemlén a rövidfilm kategória fődíját nyerte - a Bunuel-termében vetítették. Jelen volt majdnem az egész stáb, miután busszal az egyetem támogatásával előző nap kiutaztak: a rendező mellett Osváth Gábor és Muhi András Pires producerek, Rév Marcell operatőr és Vida Viktor főszereplő is az első sorokban ültek.
A film előre megírt jelenetekben mutatja be az amatőr szereplő véletlennek tűnő találkozásait, ahogy barátokat és idegeneket próbál rávenni arra, hogy csináljanak valamit a pesti éjszakában. A neten egy ideje megtalálható első három percet tartjuk továbbra is a kisfilm legütősebb részének, de az egész 36 perc kiemelkedő a magyar viszonylatban, pláne, ahogy megvillan néhány Jim Jarmusch-filmet idéző pillanat a VIII. kerületben vagy épp Kőbányán. Persze mindenkinek más ugrik be, az viszont érdekes, hogy egy argentin versenyző a film után korai Tarr Bélá-s filmként jellemezte.
"Lehetett volna a filmem a szokásos magyar szenvelgés: lakótelepi nyomor aktuális problémákkal, de nem ilyet akartam" - tett egy magyar filmtörténetes utalást a film után.
A cannes-i mezőnyben mindhárom magyar filmnek amatőr főszereplője van: a Pál Adrien címűnek Gábor Éva, a Frankenstein-tervnek Fecska Rudolf. Bálintot kérdeztük az előnyökről: "Hoznak egy élettapasztalatot, bölcsességet, ami kiül az arcukra, a megjelenésükre. Ilyen a Hans is a filmben és persze Viktor, akire a Szódaudvarban találtam".
"Nem az a bajom a magyar filmekkel, hogy szerzőiek, és a rendező írja a forgatókönyvet, hisz én is az európai szerzői film hagyományát követve ezt tettem - ecsetelte kérdésünkre a forgatókönyv-központú hozzáállását. - A baj a magyar filmgyártással inkább az, hogy a rendező kapja a támogatást a forgatókönyvíró helyett. Ezért lesznek a magyar forgatókönyvek kevésbé kidolgozottak."
Nagyjátékfilm nem biztos, hogy készül belőle a korábbi tervekkel ellentétben: "A szemle előtt vetődött fel az ötlet, de azóta hosszú utat járt be a film, bonyolultabb lett a helyzet." Más is változott: már most jobban aggódik a jövője miatt, mint Cannes előtt. "Eddig az volt a cél, hogy csináljak egy olyan filmet, amit szeretnek. Most meg már vannak elvárások."
A Cinéfondation idei versenyébe 1600 vizsgafilmet neveztek be a világ filmfőiskolái. A 11 országból beválogatott 13 alkotást három nap alatt mutatják be, közülük hármat díjaz majd a zsűri a pénteki díjkiosztón.